A kábeltelevíziózás, a hozzáférhető nagyszámú televíziós csatorna korában azt gondolná az ember, hogy egy átlag esti időpontban könnyű találni egy jó filmet. Pedig ez nem egyszerű, mert rendkívül sok bugyuta sorozat fut. A hollywoodi amerikai filmipar tömegtermékei uralják az LCD kijelzőket. Hébe-hóba sikerül európai gyártású filmet találni, azok is általában sokadszorra leadott régebbi filmsikerek. A kereskedelmi tévék összehangolt reklámgyakorlata miatt - szinte minden adón ugyanakkor fut a reklámblokk - nem lehet megúszni a vásárlásra ösztönzést. Gyakran a legizgalmasabb jelenet közepén jön a reklám. Nem ritka a film végének pár perces levágása, vagy akár komplett jelent eltüntetése a filmből.

Szerencsére vannak filmközi reklám nélküli közszolgálati adók M3, Duna TV, és a különféle filmadók, amelyeken néha gyöngyszemre bukkanhatunk. Csak ehhez át kell böngészni a heti TV műsort és olykor nem a csúcsműsoridőben szükséges tévézni.

Egy argentin rendező, Damián Szifrón első nagy munkájára, az Eszeveszett mesékre szeretném felhívni a figyelmet. A filmet Pedro Almodóvar karolta föl, ő lett a producer. Neve bevitte a nézőket Szifrón mozijába, pedig ez az első mozifilmje. Argentínában 2014. legnézettebb filmje lett az Eszeveszett mesék, és más országokban is sikeres.

A film afféle abszurd vígjáték, morbid humorral. Hat egymástól független történetből áll, melyek főhősei hétköznapi emberek mindennapos élethelyzetekben. Kicsit tarantinósak a sztorik, mert némelyikben eldurvul a helyzet és folyik a vér. Például: Mi történik, ha a pincérnő országúti vendéglőjébe betér a szülei haláláért felelős gazember? Mit fog tenni?

A többi történetről még ennyit sem árulnék el, jobb rácsodálkozni a filmre. Nem elemezném a művet, csak ajánlanám. A színészi játék esetenként remek, az operatőri munka és a vágás kivételes, jó a rendezés. A részek azonban különböző színvonalúak, van, amelyiket túljátsszák. Viszont meglepődést, érzelmeket vált ki, és elgondolkoztat a film. Kell ennél több?

A filmet Arany Pálmára jelölték 2014-ben Cannes-ban,  2015-ben pedig  Oscarra a legjobb idegennyelvű film kategóriában. 2016-ban BAFTA-díjat kapott, mint a „Legjobb nem angol nyelvű film".