Akkor még nem tudtam, hogy csirkének lenni dicsőség. A mi világunkban, vagyis a földön, butának tarják a nőnemű baromfit, innét ered a mondás, hogy buta tyúk, vagy úgy ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Akárhogy is nézzük, ez nagyon dehonesztáló. Vette-e már bárki is a fáradtságot, hogy közelebbről megvizsgálja a tyúkok lelkét? A nagyüzemi baromfitartáson kívül, ahol szerencsétlen jószágokat csak húsalapanyagnak vagy tojásgyártó eszköznek tekintik, ezért kizárólag a hozam növelése érdekében végeznek kutatásokat, foglalkoztak-e a szárnyasok mentális vagy kognitív képességeivel? A válaszom egyértelműen nem. Természetesen azért akadnak kivételek, néhány falusi portán nagy becsben nevelgetik tyúkocskáikat, a kiváló minőségű magon kívül becézgetést, szeretetet is kapnak, de végül ők is a fazékban végzik. A hímek azonban, akárcsak az embereknél, itt is kivételt képeznek. Már maga az a szó, hogy kakas erőre, rettenthetetlenségre, férfiasságra utal. Magasba törő taraja, peckes járása, maszkulin kukorékolása kiemeli a többi baromfi közül. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az ő kiskirályságuk sem hosszú életű, ugyebár mindnyájan hallottunk a kakaspörköltről. Két hete élek a túlvilágon, de már az első napon rájöttem, hogy a csirkék nagyon is érző lények. Tudományokban, művészetekben való jártasságuk jóval meghaladja a földi emberekét. Csillagászat, botanika, matematika, informatika, fizika, kémia, agysebészet, nem is sorolom fel, mi mindennek a mesterei. Olyan technikai újításaik vannak, amivel alapjában változtatnák meg a földi életet, csakhogy attól tartok, az emberiség nem elég érett erre. Itt van például a gondolatlabda. Ha valakinek valamilyen absztrakt gondolata támad, és nem akarja nyelvi formába önteni, hiszen a nyelv csak részlegesen képes megragadni a valóságot, akkor belehelyezi ebbe a labdába, és a másik agyába lövi, aki másodperceken belül máris világosan érti a másik intencióit. Itt, a túlvilágon tökéletesen működik a gondolatlövellés. A tudósoknak nem kell hosszas tanulmányokkal bíbelődniük, a gondolatlabda segítségével bárki megértheti legújabb felfedezésük vagy találmányuk lényegét. Ám mi lenne, ha ez az eszköz a földön elnyomó hatalmak kezébe kerülne. Még belegondolni is szörnyű!

A tyúkok rengeteget olvasnak. Szertartással kezdik, vagyis kezdjük a napot, hiszen már én is közéjük tartozom. Mindenki hoz a kedvenc novellájából egy részletet, amit felolvas a többieknek napi útravalóul. Műfaji, tartalmi megkötés nincs, csupán azt kell megmagyaráznunk, miért éppen azokat a sorokat választottuk. Délben szintén összegyűlünk, ebéd után leülünk az óriás asztal köré, ahol mindenki elfér, és kedvenc regényeinket olvassuk. Ha különösen megragad valami, egy-egy dialógus vagy mondat, gondolatlabdával elküldjük egymásnak. Így nem zavarjuk a másikat az olvasásban, a gondolatlabda ugyanis a tudatalattin keresztül hat, és észrevétlenül szivárog a tudatunkba. Az új eszme azonban nem kényszerítő erőként jelenik meg, ha valami nem tetszik, a Törlőaggyal ki is törölhetjük. Nálunk, ahol szeretet és béke uralkodik, a Törlőagy kiválóan betölti funkcióját, azzal pedig nem kívánok foglalkozni, hogy a földön mire használnák. Szerencsére oda már nincs visszaút. Vannak emberek, akik azt hiszik, spiritiszta szeánszaikkal meg tudják idézni a szellemeket, ám ők vagy túlságosan hiszékenyek, vagy csalók. Hiszen a médiumok mindig antropomorf szellemekkel diskurálnak, nem is tudják, hogy a túlvilági létezés csirke esszenciájú. Kedves olvasóm, tedd a kezed a szívedre, és valld be, hallottál már olyan szeánszról, ahol a megidézett csirke formában jelent meg? Ugye, nem. Ez azért van, mert odaát az igazságot senki sem tudja, még azok sem, akik a legbeavatottabbnak hiszik magukat. Rózsakeresztesek, szabadkőművesek, bah, mit tudnak ők a csirkékről! Való igaz, magam sem sejtettem semmit, amíg ide nem kerültem. De most itt vagyok. Egy gyönyörű házban lakom, a nappalim ablaka az óceánra néz. Mielőtt félreértésbe esnénk, ez az óceán nem olyan, mint a földi. Nincs árapály, nem sós, és bármilyen furcsán hangzik, nem vizes. Amikor kijövünk belőle, nem kell megtörölköznünk. Az időjárás kiegyenlített, bár egyéni kívánságra meteorológusaink időnként hóvihart vagy hurrikánt idéznek elő, ha nagyon elfog a honvágy a földi környezet után. Ez velem eddig még nem fordult elő. Étkezésünk változatos, természetesen valamennyien vegetáriánusok vagyunk, különösen a csirkehúst mellőzzük (Mégsem lehetünk kannibálok).

Tehát az olvasásnál tartottam. Imádunk olvasni, bárhová megyünk, mindig ott van a kezünkben egy könyv. A túlvilágon nincsenek nyomdák, nincs könyvkötészet, a könyvek egy speciális anyagból készülnek, és úgy néznek ki, mintha nyomtatott és elektronikus könyvek lennének egyszerre. Nehéz pontosan elmagyaráznom, hogy milyenek is valójában, mert nincsenek rá földi kifejezések, gondolatlabdát pedig nem tudok kedves olvasóm, a fejedbe lövellni. Elégedj meg azzal, hogy a technikai fejlődés ellenére nálunk nincs vita arról, hogy átalakul az olvasás, a fiatalok nem vesznek könyvet a kezükbe, vagy, hogy az elektronikus média mindent legyőz. Ha már itt tartunk, a túlvilágon nincsenek is fiatalok. Sem öregek. Ideális életkorban lebegünk mindnyájan az idők végeztéig, eh, mit beszélek, itt idő sincs, - nehezen tudok elszakadni a földi kifejezésmódoktól - vagyis örökké. Bár ez az örökké is egy földi fogalom. Este aztán ismét összegyűlünk, és megbeszéljük az aznap olvasottakat, kielemezzük, mi miért tetszett, és miért nem. Szeretjük a kortárs irodalmat, de a klasszikusokat is. Hozzáférünk az összes földi irodalomhoz, de vannak kiváló saját íróink is. Az utóbbi időben különös előszeretettel viselkedünk az antiutópia iránt. A földről származó műfajt a túlvilági írók tökélyre fejlesztették. Könyveikben kiválóan lefedik mindennapjainkat, problémáinkat, gondolatainkat. Mert bármennyire is harmóniában élünk, azért gondjaink nekünk is akadnak. Például naponta ki kell mosnunk a piros zokninkat, méghozzá kézzel, ezt írják elő a szabályok. Ha nem sikerül kivennem egy foltot, az esti összejövetelen megemlítik, ami itt roppant szégyennek számít.

3.

A nagyterem hirtelen elcsöndesedett, Főtyúk tipegett óvatosan keresztül a bolyhos szőnyegen. Hátsó karma megakadt egy karmazsinvörös bojtban, kiszakította a zokniját, és ami legrosszabb, majdnem hanyatt vágódott, alig tudta visszanyerni az egyensúlyát. Bár a túlvilágon nem hittek a baljóslatú jelekben, az incidens hatására megérintette őket a veszedelem szele. A csirkék némán foglalták el helyüket az óriási asztal körül. Sejtették, hogy baj történhetett, ugyanis délután négy órakor nem szoktak összejönni. (Az idő, örökké az idő problémája. A túlvilágon nincs idő, de a csirkék ragaszkodnak valamiféle időméréshez, ami hasonlít a földihez. Ezért létezik náluk is négy óra, de mondanom sem kell, nem azonos a miénkkel. Talán idővel kinövik ezt a konzervativizmusukat.) Többen könyvet szorongattak a kezükben, hiába sejtették, hogy most nem olvasni fognak. Maga a könyv tapintása is megnyugtatta őket.

- Nos, azért hívtalak össze benneteket -kezdte Főtyúk -, mert Lajos Kakas professzor éveken át tartó megfeszített munkájának és számításainak köszönhetően megalkotta a visszafelé, vagyis a földre vezető utat.

A kijelentést elismerő moraj nyugtázta. Lajos Kakas professzor szerényen meghajtotta a fejét.

- Eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert ki akartuk próbálni, hogy valóban működik-e, ezért elküldtük Cerberust, aki nem tért vissza. Mint később megtudtuk, elkapta egy róka.

Nyugtalanság vonult végig a termen.

- Cerberus kettő is ellátogatott a földre, őt azonban egy gazda vágta le a vasárnapi ebédhez. Ő sem került vissza. Mint tudjátok, itt a túlvilágon létünk csirke formájú, sosem alakulunk vissza emberré. Ami egyáltalán nem baj, hiszen nagyon kellemes az életformánk. Eddig nem is volt ezzel gondunk, mert csak egyirányú átjárás létezett hozzánk. Most azonban, hogy megnyílt a lehetőség a visszaútra, csakis csirke formában mehetünk az emberek közé, ami számos kockázattal jár. Például, hogy az emberek a csirkéket szinte kizárólag ételnek tekintik. Még az állatoknak kijáró tiszteletet sem kapják meg.

- Így van - bólogattak a csirkék.

- Elhatároztuk, hogy egy tíz főből álló csapatot küldünk a földre, ugyanis ha többen vagytok, jobban meg tudjátok védeni magatokat. Ehhez keresünk most önkénteseket. A csapat vezetője Lajos Kakas professzor lesz. Csak két földi órát tartózkodnátok ott, utána vissza kell térnetek. Azalatt megvizsgáljátok, hogy túlvilági csirkeként bírjátok-e a földi klímát, mennyire vagytok képesek akklimatizálódni a földi viszonyokhoz. Nem kell mást tennetek, csupán sétálni és nézelődni, és menekülni az emberek elől, mert nem szabad elfelejtenetek, hogy nem emberek vagytok, hanem csirkék. Van valakinek kérdése?

Hajnalka feltette a szárnyát:

- Cerberus 1 és 2 miért nem tértek vissza? Ha meghaltak is, akkor is vissza kellett volna jönniük, mert ez a túlvilág.

- Jó kérdés - csattintotta össze csőrét Főtyúk. - Ez valóban a túlvilág, de emberek számára. A metamorfózis után viszont már nem vagyunk emberek. Cerberus 1 és 2 csirkeként haltak meg.

- Akkor az eredeti csirkék számára nincs is túlvilág? - kérdezte Jenő kakas.

- Van, de egy másik dimenzióban, ahová szintén nincs átjárás.

4.

Állt a bejárat előtt, és feszülten figyelte a csirkeláb mintákat. Emlékezett a napra, amikor megérkezett, az ijedtségre, és arra, mennyire nem akarta elfogadni, hogy ezután csirkeként kell élnie (halnia). Mindenáron menekülni szeretett volna, csak nehezen nyugtatták meg csirketársai kedves szavai. Találkozott a szüleivel, rokonaival, hosszasan beszélgettek rég elmúlt dolgokról. Megszokta a túlvilági létet, sokat olvasott, sőt maga is megpróbálkozott az írással, amit a tyúktársadalom lelkesen fogadott. Élvezte a száraz óceánt, a vérvörös naplementéket, a jó könyveket. Az üzletkötések már egyáltalán nem hiányoztak. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett a földi expedícióra. Maga sem tudta, mit vár, talán csak látni szeretné az ismerős utcákat. Egy szárny simult hozzá.

- Fogd meg a kezem - mondta Géza. - Majd én vigyázok rád.

Piros zoknijuk még sokáig virított a lassan ködbe vesző úton.