A 32. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál Bartók Béla műveinek más fénybe állítását ígérte az idei esemény beharangozójában azzal, hogy a Nőt helyezte a koncertek és mesterkurzusok középpontjába. A nyitókoncert a „Két arckép" 60 évvel ezelőtti premierjére emlékezett. A fesztivál megnyitót beszélgetés előzte meg, amely a mű születésének körülményeit és Bartók múzsáját idézte fel.

A beszélgetés elején Kocsis Zoltán Bartók Béla és reménytelen szerelme, Geyer Stefi kapcsolatát mutatta be. David Cooper ír zenetudós azt állítja, hogy Bartók stílusát leginkább ez a reménytelen szerelem határozta meg.

Milyen volt Geyer Stefi, milyen volt hegedűjátéka, amellyel megihlette Bartók Bélát? - tette fel a kérdést Kocsis Zoltán. Bartók leveleiből megismerhetjük a csodagyermek iránt táplált szerelmet és Bartók szabadszellemű vallási-világnézeti elképzeléseit.

Geyer Stefi hegedűjátékával 13 évesen elbűvölte Európát és Amerikát, 18 évesen pedig Bartók Bélát. Bartók leveleiben leírt nézetei azonban halálra rémítették a hegedűművésznőt. Geyer Stefi reakciója kétségbe ejtette Bartókot, aki válaszlevelében ezt írja: „Levele olvasása után zongorához ültem - az a szomorú sejtésem van, hogy az életben nem lesz más vigasztalóm, csak a zene. Pedig ..." A 'pedig' után kilenc ütemnyi kotta közvetkezett. A „dé-fisz-á-cisz" négyes hangzat fölé Bartók ezt írta: „Ez a maga Leitmotivja".

A történet mesélése közben Kocsis Zoltán zongorán megmutatta a hangsort, amely az idealizált Geyer Stefi zenei képe, humoros, elmés, mulattató. Bartók leveléből tudjuk, hogy meg akarta teremteni a közömbös, hűvös, néma Geyer Stefi képét, amelyről úgy vélte, hogy „ez csúnya muzsika lenne".

Bartók háromtételesnek szánta a művet, végül képtelen volt megírni a „csúnya zenét", amelyben elkeseredettségének adott volna hangot a viszonzatlan szerelem miatt. Az első hegedűversenynek nevezett darab végül kéttételes maradt, ősbemutatójára 1958-ban került sor, amikor már sem a zeneszerző, sem múzsája nem élt.

A hegedűverseny első tételéhez 1914-ben illesztette hozzá a második részt, egy zongoradarab átdolgozását, így alkotta meg a „Két arckép" című művet. A bohókás, vidám lány alakja eltűnt, csak az ideális és torz kép maradt - a beteljesületlen álom és annak kigúnyolása. A Geyer Stefi motívum újra meg újra felbukkan Bartók műveiben egészen az 1939-es Divertimentóig.

Bartók több művében is utalásokat találhatunk a női nemhez való vonzódásra és közeledésre, illetve ennek sajátos megközelítésére, például a „Csodálatos mandarinban" vagy a „Kékszakállú herceg várában".

Kocsis Zoltán elmondta azt is, hogy Bartók életében jelentős szerepet játszottak feleségei, Ziegler Márta és Pásztory Ditta is. Első feleségének, Ziegler Mártának ajánlotta az „Egy kislány képe" című zongoradarabot, Pásztory Dittának pedig a 3. zongoraversenyt komponálta 1945-ben, közvetlenül halála előtt. A 3. zongoraverseny kapcsán azt kérdezték a zeneszerzőtől, hogyan történik a komponálás. Bartók Béla válasza: „Soha nem dolgozom szabályok szerint."

Végül a nők iránti érzelmek által ihletett további darabokat sorolt fel Kocsis Zoltán. 1922-ben londoni tartózkodása alatt Bartók Béla két hegedűszonátát komponált Arányi Jellynek, akivel több alkalommal fellépett.

A beszélgetés során képet kaptunk Bartók Béla és a Nő kapcsolatáról. Bartók műveiben jelen vannak a nő iránt érzett vágyai, vonzalmai, ugyanakkor zenéje az érzelmeket démoni módon közvetíti, megmutatva az életben rejlő halál arcát is.

A beszélgetés után került sor a 32. Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál nyitókoncertjére, melyen Kocsis Zoltán vezényelte a Savaria Szimfonikus Zenekart. Vendégművészként közreműködött Falvai Katalin zongorán és Kelemen Barnabás hegedűn.