Az Isten megbocsát, én nem című film volt az első nagy sikere, ami után Amerikába költözött 1967-ben, megnövesztette a szakállát és megalkotta a Bud Spencer művésznevet, mivel eredeti neve - Carlo Pedersoli - sportolói pályafutásához kötődött. A név kedvenc színészére (Spencer Tracy) és kedvenc sörére (Budweiser) utal. Itt ismerkedett meg Terence Hill-lel is, és derült ki az is, hogy Olaszországban már egyszer szerepeltek együtt az 1959-es Hannibal című filmben, akkor még mindketten az eredeti nevükön.

1967-től 1985-ig 17 filmben szerepeltek együtt. 1985-ben megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet később eladott, hogy megvehessen egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, illetve beindíthassa saját étteremláncát Bud Food néven. Közel 10 év múltán, 1994-ben ismét összeállt a legendás páros egy utolsó közös film, a Bunyó karácsonyig leforgatására. 2010-ben Terence Hill-lel együtt, életművéért elnyerte a David di Donatello-díjat. Önéletrajzi könyve (Bud Spencer: Különben dühbe jövök) ugyanebben az év decemberében megjelent magyarul is.  

Ez a Bud Spencer-filmek titka

A pszichológusok mellett a társadalomkutatókat is régóta foglalkoztatja az agresszió jelenléte, így több szempontból is vizsgálták, milyen káros hatása lehet például a médiában megjelenő erőszaknak.

Ugyanakkor több szakember felhívta a figyelmet arra a kutatások által igazolt tényre, hogy teljesen máshogyan viszonyulunk a dokumentumfilmekben látott erőszakhoz, illetve ha fikcióként találkozunk vele.

A Bud Spencer-filmek, ahol az úgynevezett "vidám erőszak" dominál, inkább tompítják az agresszív cselekedetek élét, sőt komikusak.

Piroch Gábor kaszkadőrszakértő szerint az álerőszakos filmek szórakoztató oldalának titka, hogy koreográfia az egész, nincs vér, a figurák pedig - még ha fegyverrel jelennek is meg - soha nem tükröznek veszélyérzetet.

A jelenetek üdék, viccesek, humorosak, rendkívül látványosak, rengeteg akrobatika van bennük.

A sikerhez nagy szükség van a jó kaszkadőrökre

A nézők jól mulatnak az imitált bunyókon, az álpofont és álverekedést azonban komoly feladat eljátszani. A sikerhez nagy szükség van a jó kaszkadőrökre. A magyarok munkája egyedülálló a világon.

Piroch Gábor elárulta, a kaszkadőrök technikailag soha nem ütik meg egymást, vagy a színészt, csak úgy néz ki, mintha. A hanggal és a zenével viszont annyira fel tudják turbózni a jelenetet, hogy a néző elhiszi a pofont.

Ezeknél a filmeknél óriási jelentősége van a kameratávolságoknak, a plánoknak, a gyors vágásoknak, és a jól irányzott mozdulatoknak. A fegyverek, eszközök pedig könnyűek, és nem lehet velük sérülést okozni.

Tudjuk, hogy ez csak film

Az álerőszakos filmek titka lehet az is, hogy akármennyire is beleéljük magunkat egy-egy jelenetbe, mindvégig tudatában vagyunk annak, hogy ez csak egy film, kitaláció.

Jakab Krisztina pszichológus arról beszélt a Médiaklikk című műsorban, hogy a filmek igen nagy százaléka tartalmaz valamilyen típusú erőszakot, agressziót, verekedést, lövöldözést, vagy robbantást, amelyek alkalmasak arra, hogy félelmet, illetve feszültséget, belső feszültséget keltsenek az emberben.

Szerethető figurák

A szakember a Bud Spencer-filmeket egy teljesen más kategóriába sorolja. Az eltúlzott, szinte már vígjátékszerű mozdulatok abba az irányba tolják el, hogy nem keltenek bennünk igazi feszültséget, nem gondoljuk igazi agressziónak a filmben megjelenő verekedést.

Annak is nagy szerepe van, hogy általában ők a pozitív hősök, könnyebb velük az azonosulás, és egy pozitív hős mindig a pozitív szerepet is hozza magával.

A műfajt és a karaktereket könnyű elfogadni, szerethető figurák.

Az álerőszak több műfajban is megjelenik, például a gyerekbarátnak hitt rajzfilmekben, vagy a sportkategóriába tartozó pankrációkra. Ha különbséget tudunk tenni a valóság és a képernyőn látottak között, akkor vicces, szórakoztató jeleneteken nevethetünk.