Első utunk Kapolcson ismét a Kaláka Versudvarba vezetett, ahol a népszerű költő-zenész duó, a Szűcsinger előadására érkeztünk. Szűcs Krisztiánt és Szálinger Balázst a közönség főként a Rájátszás nevű sorozatból ismerheti, ám barátságuk sokkal korábbi időkre nyúlik vissza. Még az ezredforduló előtt ismerkedtek meg, így evidens volt, hogy ebben a formációban együtt alakítanak majd költő-zenész párost. Elmondásuk szerint mindig is szerettek volna közösen alkotni valamit, ebben jelentett nagy segítséget 2011-ben a Rájátszás, ami megadta az első lökést az együttműködésre. Ennek az eredménye tehát a költészetből és popzenéből összegyúrt Szűcsinger duó.

Előadásaik zenei és poétikai értékek mellett nagydózisú stand up-ot is tartalmaznak. Ha választani kellene, hogy melyik szakasz volt a nevetőizmok megdolgoztatásának tetőpontja, az egyértelműen a 'Híres világslágerek magyarul' című blokk. Először MC Hammer U can't touch this című örökzöldje került Szűcs vágólapjára, mi pedig a hasunkat fogva röhögtünk, ahogy a jól ismert dallamra mantrázza, hogy „nem tudod megérinteni! nem tudod megérinteni!.... állj! kalapácsidő!". A másik gyöngyszem egy klasszikus áldozat volt, mégpedig Beethoven-től a Für Elise. A dal magyarosításából megtudhattuk, hogy mennyire kicseszettül szép a Für Elise, a Für Elise, a Für Elise.

Egy sikeres stoppolás után elcsíptünk egy remek színházi darabot a dörögdi Színház Színpadon. Az Átrium Film-Színház előadásában Kevin Smith Shop-stop című filmje alapján készült Nemzeti vegyesbolt című szocio-vígjátékot láthattuk és röhöghettük végig. A darab dióhéjban: valahol a tizenvalahányadik kerületben áll a Tarka ABC és a Sóhaj Videotéka. Nehezen bírják a versenyt, a két eladó mintha a múlt századból maradt volna itt. Videót már senki nem néz, a zsemlét pedig a közeli multinál szerzi be a nagyközönség. Az egyetlen megoldás, ha Nemzeti Dohánybolttá alakulnak. Ezt akadályozza az élet, meg egy-két szerelmi kaland. Remény nem sok, a vásárló kevés, és pénz sincs semmire. És akinek nincs semmije - az annyit is ér. A darab bővelkedik aktuális politikai és társadalmi problémákra reflektáló gúnnyal, amelyek olykor bújtatottan, olykor teljesen nyíltan hangzottak el a színpadon.

Az obszcén párbeszédek és szituációk takarója alatt megjelentek olyan általános, minden ember számára átérezhető kérdések, melyekre nehéz válaszokat kapni: mit tegyünk, ha patthelyzetbe kerülünk, és nem tudunk dönteni, például, hogy kit is szeretünk valójában? A darab ízét az érzelmi szituációk mellett a nemzeti szó és a két állami hivatalnok adta, akik paragrafusokat és szabályokat idézgetnek. A bolt megnyitásához szükséges egy húszszor tízes „nyitva" és „zárva" tábla, harmincszor tízes „mindjárt jövök" tábla és „ebédelni mentem" tábla, belülről felragasztott, ámde kívülről olvasható „nemzeti dohánybolt" matrica, a kötelező tizennyolcas logóval stb. Dőltünk a röhögéstől, pláne annak tudatában, hogy ezek valóban létező szabályok, és ez a mesterséges, teátrális helyszín mennyire pőrén tudja bemutatni a valóságot. Sokat nevettünk, de azért ez a valóság fényében teljesen más.

Dörögd után Kapolcs és Anna and the Barbies koncert. Pásztor Anna ismét kitett magáért mind jelmezek, mind előadásmód terén, de ennek ellenére véleményünk szerint most nem vadult be annyira a közönség, mint ahogy azt várni lehetett. Egy kemény Anna után egy kemény Lajkó Félix következett. A zenész-dalszerző virtuóz citera- és hegedűjátékán ringatóztunk volna, ha nem toltak volna alá egy nagy lapát technoszerű alapot, ami az egészből egy rave-bulit kerekített. A lágy Lajkó dallamok nyakon öntése keménységgel így is kelendő volt a közönség számára, ugyanis a késői időpont ellenére szép számmal gyűltek össze az emberek a Panoráma színpadnál.