Az európai  nagycsapatok viadala ma már nem csak egyszerű sportesemény. Több annál. Mindenekelőtt üzlet. Vastagon fog a ceruza egy-egy nyertes mérkőzés után, a trófea elhódítása pedig maga a gazdasági paradicsom.  Az igazi nyertesek jó évtizede már nem csak a pályán lévő labdarúgók, hanem a hatalmas üzleti profit után ácsingozó befektetők, szponzorok, televíziós társaságok.  Az eurómilliós „fájdalomdíjakat" zsebre pakoló gazdasági potentátok mellett persze a hangsúly még mindig a sporton van. Pattog a labda és a drukkerek már hevesen tippelnek, vajon ki is lehet az idei kiírás nyertese?

Barcelona
A katalán gyorsvonat sokak szerint biztos döntőbe zakatol. Egyértelmű, hogy a spanyol klubfoci egyik gigásza, a Barcelona évek óta az egyik legélvezetesebb labdarúgást játssza, és ha csak az elmúlt esztendők eredményeit vizslatjuk, akkor idén is kalkulálni kell velük a végelszámolásnál. Tavaly ősszel még a szakma a Messi vezette katalánokat tartotta toronymagas favoritnak, azonban egy rossz tavaszi formaidőzítésnek köszönhetőn emlékezetes párharcban lepereceltek az Atlético Madrid ellen.  A matracosok a negyeddöntőben jelentették a végállomást.  Az ezt megelőző szezonban azonban a Barcelona megállíthatatlannak bizonyult, és egészen a finálé győzelemig masírozott.  Hallatlanul döbbenetes, hogy az elmúlt évtizedben négy ízben is elhódították a kupát ( 2006, 2009, 2011, 2015), és szinte kivétel nélkül mindig ott voltak legalább a negyeddöntőben. A világ legizmosabbjának tartott spanyol ligában még inkább kidomborodik Katalónia büszkeségének referencialistája. 2004-től kezdődően nyolc alkalommal kasszírozták be az aranyérmet, ami azért a legvérmesebb kritikusok szemében is süvegelendő teljesítmény. A hispán bajnoki címvédő idén a Szuperkupában is rendesen elnáspángolta a Sevilla-t, hogy aztán a BL sorozat nyitómérkőzésén egy hetes lángost pakoljon az amúgy nem túl acélos skót Celticnek.  Vannak páran, akik a Messi-Suarez-Neymar csatártriónál jobbat nem tudnak elképzelni a világon,  és a katalán középpálya sem éppen nyeretlen kétévesekből áll.  Sőt, tobzódnak a box-to-box zsenikben. A Barcelona esetében a kérdés mindig az, hogyan sikerül a tavaszi formaidőzítés, illetve, hogy mennyire kerülik el az együttest a sérüléshullámok.  A fogadóirodák mindenesetre a toronymagas esélyesek között tartják számon Iniesta társulatát.

Real Madrid 
Ha van csapat, amelyiket a sorozat specialistájának lehet nevezni, akkor az minden bizonnyal a Real Madrid. A galaktikusok abszolút rekordernek számítanak, tizenegy alkalommal nyerték meg a viadalt, többek között 2014-ben és 2016-ban is. A sors iróniája, hogy mindkét alkalommal a városi rivális ellenében. A madridi házibulikban rendre a Real tivornyázhatott önfeledtebben, jóllehet a tavalyi éppen csak egy paraszthajszálon múlott. Elég kedvező előjelnek tűnik, hogy a csapat emblematikus figurájának számító Cristiano Ronaldo friss Európa-bajnok, és az éhsége továbbra is csillapíthatatlannak tűnik. Intő jel az ellenlábasok számára, hogy a fővárosiak játékosállománya tovább combosodott a nyáron (Morata) és az igazán nagy rakétákat sikerült megtartani.  Az iszonyú szponzori és közvetítési díjakat bezsebelő királyiaknak idén csak a címvédés tűnik elfogadható alternatívának.  A villámgyors támadóknak továbbra is a horvát gyémánt, Modric fazonírozhat, de nem ildomos elfeledkezni a német válogatottban is szinte kihagyhatatlan, három ember helyett loholó Kroos szerepéről sem.  A Real Madrid a bajnokságot is jól kezdte és egy kis szerencsével végül nem ragadt be BL-sorozat rajtjánál sem (2:1 a Sporting ellen). Nehéz nem esélyesként kezelni őket.  A nézők többsége amúgy is úgy van a Bajnokok Ligájával, hogy ha valaki nem térdel a spanyol nagyok lapockájára, akkor idén is papírforma születik. Meglátjuk.

Juventus
Az ezredforduló környékén egy olasz győzelem aligha indított volna el különösebb megrökönyödés-cunamit. Az olasz labdarúgás sikerévei a legszebb emlékeket juttathatják a csizmaország fociszerelmesei eszébe. A 2010-es években azonban, ha valaki talján győztest tippelt volna, akkor azt bizony vagy sült bolondnak nézik, vagy visszakézből utalják két év nettó elmegyógyra.  Ma már más szelek fújnak. Noha a Seria A továbbra is kardinális problémákkal küzd, a Juventus kiemelkedik a mezőnyből. A Fiat-pénzen felhizlalt torinói gárda nem csak eredményes, hanem szép és modern focit is játszik. A zebrák ötször egymás után hódították el a scudettót, és a legutóbbi években egyszer a Bajnokok Ligája döntőbe is eljutottak. Az akkori finálé meglepetésnek tűnt, ugyanakkor ma már egyértelműen látszik, ez egy tiszta és lineáris fejlődés eredménye. A saját impozáns stadion megépítése, az állandó tőkeinjekciók és a naprakész igazolások újra a nagycsapatok közé repítették a Juve-t. Idén sikerült Észak-Itáliába édesgetni az argentin gólzsák Gonzalo Higuaint, a Barcelona örökmozgóját, Dani Alvest és a bosnyák szervező-karmestert, Miralem Pjanicot.  A Juventus esélyeshez méltóan százszázalékos mérleggel áll a bajnokságban és a BL-sorozatban sem mutatott rossz formát az amúgy balszerencsés Sevilla elleni mérkőzésen. Az olaszok számára a plafont talán az jelentheti, hogy odahaza nincsenek olyan nagy iramra kényszerítve, mint vetélytársaik a spanyol, angol vagy német bajnokságokban. Persze egy olasz csapatot leírni sosem lehet.

Bayern München
A német egyeduralkodó igazi nagy cápának számít a sorozatban, noha Guardiola regnálása alatt háromszor is a küszöbön botlottak meg, egyszer sem sikerült döntőben meccselniük.  Az átigazolási időszakban az olasz mester, Carlo Ancelotti érkezett a vezetőedzői pozícióba a bajor drukkerek nagy örömére.  A mesterstratéga már számos zajos nemzetközi sikert tudhat magáénak, és közös fúziója a német csúcsegylettel okozhat örömteli perceket a bőrnadrágosoknak (na meg néhány hektoliter elfogyasztott búzasört). Bajorország fővárosában nem bízzák a véletlenre a dolgokat, valamennyi magasan jegyzett játékost sikerült a keretben tartani.  A hazai színtéren olyan szintű a dominancia, hogy kis túlzással csak saját magukat verhetik meg, így a legfőbb energiákat idén is a nemzetközi kupaszereplésre összpontosíthatják. A mindig őszinte támadófocival házaló németeket tartják a két spanyol gigász igazi kihívójának.  Az odahaza immáron 26-szoros rekordbajnoknak jó esélye van a Bajnokok Ligájában akár a végső győzelemre is. 

Manchester City
Tavaly az előddöntőben meglehetősen becstelenül elvérző Manchester City idén némi szerencsével akár odaérhet a végére is. Az angol „pitbullnak" a korábbi éveknél lényegesebben jobb játékot kell virítania, máskülönben nincs sok sansza. Pep Guardiola személyében egy igazán rutinos, kipróbált szakember érkezett főkormányosnak, és a végeláthatatlan arab olajpénzekkel istápolt egyesület nem rendelkezik túlontúl rossz játékosállománnyal sem.  Az Agüeróval induló támadósorban mindenképp van kalória, és a keret is elég mélynek tűnik. A szigetországi csapatok esetében azonban mindig komoly kérdés az erős terhelés okozta szezonvégi sérv, így a Manchester City inkább számít sötét lónak, semmint igazi esélyesnek a sorozatban. Ettől függetlenül persze okozhatnak komoly meglepetést, annál is inkább, mert ha valaki, akkor Guardiola ismeri ezt a mezőnyt elég tüzetesen. Nagy pénzeket azért nem tennénk rájuk, de leírni sem kell őket.

Paris Saint-Germain (PSG)
Legutóbb az 1992-93-as idényben sikerült francia csapatnak elhódítania a serleget, akkor a Marseille pofozta el az esélyesebbnek vélt Milant a győzelemtől. A PSG által gumicukor egycsapatos játéktérré nyilvánított francia bajnokság után a drukkerek étvágyát csak egy nemzetközi sikerrel lehetne némiképp csillapítani.  A párizsiakban van is némi potenciál, ugyanakkor érzékeny veszteség lehet a bulvársajtó által unos-untalan körberajongott Zlatan Ibrahimovic távozása. A tudatos építkezés és persze az iszonyatos tőke-simogatás hatására az elmúlt években sikerült egy konténernyi klasszist elcsábítani a francia fővárosba. A leginkább olasz bajnokságot kiszipolyozó igazolások között olyan játékosokat találunk, mint a brazil Thiago Silva, az olasz Marco Verratti és az uru Edinson Cavani. Az sem egy utolsó szempont, hogy a fiúk egy jó ideje már együtt kergetik a labdát. Nem is akárhogyan. A PSG egy szerencsés sorsolással és a nagyok falevélhullásával révbe érhet. 

Atlético Madrid
A spanyol bajnokságban eddig minősíthetetlenül szereplő matracosokat mindenki igyekszik elkerülni a nemzetközi kupaporondon. Beszédes tény, hogy az elmúlt három évben kétszer is kikaparták a gesztenyét, és mindkét alkalommal igen bosszantó körülmények között bukták el a finálét. Diego Simeone együttese izzadságszagú, ám a pálya minden négyzetméterét felügyelő játékával a nagycsapatok közé emelkedett. Bárkinek neki esnek, mint tót az anyjának, és azért olyan ízléses megoldásokra is képesek, amelyek azért kiemelik őket a mezőnyből. Ha csak az elmúlt néhány esztendő igazolásait nézzük, akkor itt is érezhető, hogy a sikerek hatására alaposan kistafírozták anyagilag a gárdát. Diego Simeone egyébként sem az az örök vesztes típus, és egy csapatra való vízhordóval is képes bárkit és bárhol megverni. (a pályán és a pályán kívül egyaránt)