Olaszországban a nagy tehetséggel nem bánnak kesztyűs kézzel. A helyiek szerint az alma igazán akkor érik meg, ha már sötétpiros és kiállta a természet próbáit. A calcio a legtöbb fiatalnak szinte elérhetetlen: egy rossz fél szezon, egy kisebb sérülés vagy éppenséggel egy taktikai ballépés után könnyen a másod-, és harmadosztályban találja magát az illető. Ennek fő oka a bizalmatlanság és a rengeteg légiós. A Seria A egyesületei foglalkoztatják arányaiban az egyik legkevesebb saját nevelésű játékost és rendkívül magas a zsoldosok száma. A két dolog persze összefügg. Az ezredforduló környékén káprázatos külhoni spílerek taposták a gyepet, a világ krémje csizmaországban rúgta a bőrt. Az olasz fiatalokat az egyesületek drágának, taktikailag fegyelmezetlennek és tapasztalatlannak tartották. Mindösszesen néhány korosztályos csillagnak adódott meg a lehetőség, hogy a nagyokkal kergesse a labdát. Francesco Totti volt az egyik.

A Porta Petronia városnegyedben felnövő Totti számára a sport jelentette az egyetlen kiugrási lehetőséget. Naphosszat püfölte a labdát és edzések után is gyakran lejárt focizgatni. A farkasok ifijében eltöltött három esztendőt követően, alig 16 évesen a nagycsapatban is mezt húzhatott. Nem volt kis szó ez akkortájt. Totti fiatalos hévével is kimagasló játékintelligenciával rendelkezett, párját ritkító technikai megoldásai pedig az edzéseken is kiemelték a dzsungelből. A rendkívül csökönyös játékostól szinte el sem lehetett venni a labdát, társai gyakorta piszkálták is vele, hogy inkább kellett volna egyéni sportot választania. Szorgalmával fél év alatt egyre több játékpercet kapott és az első gól sem váratott sokat magára.

A fiatal Francesco Totti, senki sem számított ilyen karrierre  

94 szeptemberében bevette a Foggia hálóját. Az akkor 17 éves játékos mesterien érkezett a kipattanóra és mindenféle teketória nélkül bombázott. A kapuba természetesen. Ezt követően üstökösként emelkedett a karrierje és nimbusza. 1995-től folyamatosan kezdő, 1997-től csapatkapitány, pár évvel később az egyesület legeredményesebb góllövője a szezonban. 1999-ben megválasztották az év fiatal játékosának is. Francesco Totti megállíthatatlannak tűnt.  Hagyományos irányítóként, balszélsőként és trequartistaként- ékek mögötti támogató középpályás- is megállta a helyét. A 2000- res belga- holland kooperációban megrendezett Európa-bajnokságon a csapat motorja volt, elévülhetetlen érdemeket szerzett a döntőben éppen csak elhasaló olasz válogatott fazonírozásában. Ekkortáj már éledeztek a szirénhangok, számos nagycsapat édesgette az olasz labdarúgás kiemelkedő csillagát. A Real Madridon keresztül az Interen át egészen a Juventusig, mindenki Tottit akarta. A csapatkapitány azonban nem állt kötélnek, kitartott nevelőegyesülete mellett. A 2000-2001-es szezonban a hűség meghozta gyümölcsét: olasz bajnoki címet, azaz Scudettót nyert a Róma. A haza tifosik szemében az év játékosa természetesen a csapatkapitány lett. A lelkes drukkerek a Vezért és csapatát állva tapsolták, napokig tartott az ünneplés az örök városban.

2000-2001: Ezrek ünneplik a Róma győzelmét a fővárosban

Francesco Totti klubszinten egy olyan bajnoki címhez segítette a nevelőegyesületét, amelyből korábban mindösszesen csak kettő volt és az ezt megelőző több, mint másfél évtizede. A kihívás nagy volt, de a római ász eztán sem hagyta cserben egyesületét. Sorra utasította vissza az anyagi és szakmai előrelépésben bővelkedő ajánlatokat. Egy nagyobb klubcsapatban akár az Aranylabdára is esélyes lehetett volna. Rómából azonban sosem távozott. A bajnoki cím többet már nem jött össze, öt ezüst és két kupagyőzelem viszont igen. Mint minden zabolázatlan zseninek Tottinak válogatott szinten is éhesnek kellett lennie a sikerre. A balszerencsés időszak után végül a sors igazságot szolgáltatott. Jócskán a zenitjén túl, immáron rutinos labdarúgóként 2006-ban világbajnoki címre vezette Olaszországot. A berlini döntőt Totti azóta is pályafutása csúcspontjának tartja. A viadal után  visszavonult, többet a válogatottba sosem tért vissza. A klubjában viszont azóta is jelen van. 2016-ban a Chievo ellen lejátszotta 600. élvonalbeli mérkőzését, majd bő négy hónap után megszerezte 250. gólját is a ligában.

Totti a VB-serleggel 2006-ban

A számos látványos és fantasztikus találat mellett, az olasz zseni az előkészítésben jeleskedik igazán. Karrierje során tonnaszámra adta az asszisztokat, a világ legeredményesebb előkészítői között tartják számon. A gyakran botrányairól elhíresült játékos az olasz labdarúgás hamisítatlan terméke. Van stílusa, taktikailag valamint technikailag kiváló és végtelenül szenvedélyes. Tottinak az idei az utolsó szezonja, 25 esztendőt húzott le egyetlen csapat színeiben. Sokak szerint az olasz virágzás utolsó nagy klasszisa, a klubhűség élő példája. Egy örök város örök kapitánya.