Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere örömének adott hangot a kötet kapcsán. Egy könyv kézzel fogható, illata van, tudást örökít át, maga a csoda. Ezért elégedett, amikor ránéz a Szülőföld Könyvkiadó Híres szombathelyi nők sorozatának 14. kötetére. A sorozat olyan nőket mutat be, akikről tudjuk, hogy éltek, tudjuk, hogy alkottak, de feledésbe merültek volna, így azonban megmaradnak az utókor számára. A polgármester köszönetét fejezte ki Dr. Tenki Máriának, a sorozat ötletgazdájának, aki 2012-ben vetette fel, hogy őrizzük meg az utókor számára a Szombathelyen élt, vagy a városhoz kötődő híres nők emlékezetét.

Farkas Csaba, a Szülőföld Könyvkiadó vezetője elmondta, a sorozatot 22 kötetesre tervezték, melynek a 14. része került most napvilágra. A könyvek felépítése egységes, a borítón az előtérben a címadó nő szerepel, mögötte pedig egy hozzá kötődő épület.

Dr. Takátsné Dr. Tenki Mária, a Kulturális, Jogi és Társadalmi kapcsolatok Bizottságának elnöke arról beszélt, milyen nagy utat tettek meg az első kötet megjelenése (2012 májusa) óta. Komoly munka árán születtek meg a kötetek, Tenki Mária őszinte szívvel mondott köszönetet minden résztvevőnek. A sorozat a 17. századtól kezdve foglalkozik a Szombathelyhez kötődő nők életútjával. E nők közös jellemzője a kitartás, életszeretet, értékmegőrzős, kreativitás. Példát mutatnak nekünk arra, hogy a háborgó világ közepette hogyan tudjuk megőrizni értékeinket. Tevékenységük sokoldalú, gyermekvédelem, képzőművészet, zene, sport, templomfelújítás is szerepel a sok-sok foglalkozás között. A kötetek az önkormányzat támogatásával születtek meg. Kísérő rendezvényként emléktábla avatásra, kiállításra, előadásokra is sor került. Az eddig megjelent könyvek sikeresek voltak, idén még 2 kötetet terveznek.

Harangozó Bertalan kormánymegbízott, a Vas Megyei Kormányhivatal képviselője írta a könyv egyik előszavát. Kelbert Krisztina, a kötet szerzője Gróf Erdődy Ilona életével ismerteti meg az olvasókat. Ilona az arisztokrata Erdődy család gyermekeként nem volt szombathelyi ugyan, mert Vépen élt, de műtős-asszisztensként a városunkban dolgozott a 2. világháború alatt. 56 után férjével sokat tettek a menekültekért, befogadták őket, ruhával, élelmiszerrel támogatták. Később a Máltai Szeretetszolgálatnál végzett tevékenységükkel tettek tanúbizonyságot karitatív szemléletükről. Harangozó Bertalan többször is találkozott velük a rendszerváltás után. A könyv több mint életrajz, elénk tárul az arisztokrácia korabeli világa is.

A kötet másik előszavát Gróf Erdődy László írta. Meghatottan beszélt nagynénje segítőkészségéről, aki sosem hagyta cserben sem őt, sem a családját a nehézségek idején. Cserediákként még Franciaországba is sikerült eljutnia.

Gróf Alfons Mensdorff-Pouilly, Erdődy Ilona fia arról az időszakról mesélt, amikor 3 éves korában a szülei az 56 után hazájukat elhagyásra kényszerült magyarokat segítették Ausztriában. Emlékszik rá, hogy a kastély tele volt menekültekkel, akiket ő először „ruszkiknak" tartott. A szülei mindig is óvták a ruszkiktól, és csodálkozott azon, hogy most befogadják őket. Aztán kiderült, hogy ezek a ruszkik magyarok.

Dr. Asbóth Mária, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportjának vezetője Erdődy Ilonának és férjének a szeretetszolgálatnál végzett tevékenységét mutatta be személyes emlékei alapján. Asbóth Máriát mély érzelmi szálak fűzik a házaspárhoz, a csodálat és az elismerés hangján beszélt róluk. Andreas Mensdorff-Pouilly a Szuverén Máltai Lovagrend nagyköveteként sokat tett feleségével a szegényekért és az elesettekért. Adakoztak, mozgássérült táborokat szerveztek, jótékonysági esteken vettek részt. Külön említést érdemel a szerénységük.

Kelbert Krisztina történész, akinek nevéhez több kötet is fűződik a sorozatban, sajátos helyzetéről beszélt. A könyvbemutatón felszólalók személyesen ismerték Erdődy Ilonát, ő viszont nem, mégis ő írt róla könyvet. Ilona tevékenysége három alappilléren nyugszik, az első a hadikórházakban végzett munkája műtős-asszisztensként, a másik Monyorókerékhez kötődik. Ilona burgenlandi birtokaira menekült 1947-ben, itt ismerkedett meg a férjével, itt segítették az 56-os menekülteket. A harmadik pillér pedig a Máltai Szeretetszolgálatbeli tevékenysége. Kelbert Krisztina a három alappilléren túl Ilona teljes élettörténetének bemutatására törekedett. Nagy élményt jelentett számára, amikor négy évvel ezelőtt a Pannonhalmi Apátság levéltárában Ilona 1933 és 36 között írt két naplójára bukkant. A naplókból egy életvidám, mosolygós arisztokrata hölgy képe bontakozott ki, mely hozzásegítette a szerzőt egy árnyaltabb életpálya megírásához. Ilona minden fényképen mosolyog, az élethosszig végzett humanitárius munkához életerő szükséges, ez pedig nem megy másként, csak derűs szívvel. Krisztina meglepetésként filmfelvételeket mutatott Ilonáról.

Az est folyamán közreműködött Szabó Tibor színművész és Kocsis Márton, a Bartók Béla Zeneiskola növendéke.