A középmezőny minden előnyét és hátrányát van lehetősége ízlelgetni a szombathelyi Haladás női kézilabda együttesének, amely idén némi vargabetűvel érkezett a bajnokságba. Viszont ha már itt van, bizonyítana: megérdemelten tanyázik a női kézilabda másodvonalában. Az eredmények vastagon aláhúzzák mindezt, hiszen az együttes jelenleg három győzelem mellett három verességgel áll.  A csapat elsősorban fiatal játékosállományával illetve vagány, bátor támadójátékával hívta fel magára a figyelmet és bizony a mezőnynek már volt ideje megtanulni a leckét: résen kell lenni a Haladás ellen vívott mérkőzések során.

Mikor derül ki, hogy ki és milyen poszton fog játszani egy kézilabda együttesben?

Doncsecz D.: A kezdeti időszak után, egészen fiatalon lehet tudni egy játékos esetében, hogy melyik poszthoz vannak adottságai és affinitása.  Aki gyorsabb lábmunkával rendelkezik, alacsonyabban van a súlypontja irányítóként, szélsőként bevethető.  A magasabb játékosok később átlövőként szerepelnek, aki pedig „testesebb" típus hamar a beálló pozíciójában találja magát. Persze ez nem csak alkati kérdés, alapvetően mindenhez tehetség kell.

Márkus D.: A kézilabdában fontos a magasság, ugyanakkor  nagyon sokat nyom a latba, ha valaki remek mozgás-koordinációval és gyorsasággal rendelkezik. Ez leginkább az alacsonyabb játékosok sajátja.  Azt gondolom egyénfüggő, de nyilván sokat számít egy jó genetika.  A kapusok esetében is nagy jelentősége van mindennek. A posztok hamar kiderülnek, egy jó szemű edző ebben nagy jelentőséggel bírhat.

Sokáig szerepeltetek az utánpótlásban és viszonylag korán már stabil kerettagok voltatok a felnőtt csapatnál. Mennyire nehéz az átmenet egy fiatal játékosnak?

Doncsecz D.: Igazából felfogás kérdése az egész. Engem eleinte jobb lövőként szerepeltettek, később a szélre is kikerültem. Az idősebb játékosoktól mindig sokat lehet tanulni és fontos az egészséges versenyszellem is. Nem árt, ha egy poszton kettő vagy több jó képességű játékos is van.  Szerintem az eleje mindig nehéz, pláne amikor arról van szó, hogy ki kerüljön a kezdőbe. Ebben a sportban a rutin sokat számít, nehéz dolga van tehát egy fiatalnak. Persze a kihívás kell és nem is szabad kibújni alóla.

Márkus D.: Én szerencsésnek érzem magam, mert kapus poszton nem volt túl nagy a kínálat, így aki szorgalmasabb hamar szerepet kaphat.  Korán, már a juniorból felkerültem és ez azzal járt, hogy hamar meg kellett szoknom a felnőtt csapat légkörét. Ott persze minden más. Az edzések ritmusa és intenzitása mellett a mennyisége is jelentősebb, és persze a kapus poszt az mindig kényes.  Kevés a hibázási lehetőség.  Szerintem az a jó hozzáállás ha valaki lehetőségként éli meg, nem pedig leküzdhetetlen akadályként.

Nem „simogatják„ a fiatal kapus edzőtársakat?

Márkus D.: Nem, a sport világában nem igazán udvariaskodunk. Lényegesebben keményebbek és jobban helyezettek a lövések. Ez az edzéseken is eléggé kijön, a mérkőzésekről már nem is beszélve.

Mikor derült ki, hogy az NB 1/B-s mezőnyben fogtok vitézkedni?

Doncsecz D.: Tél környékén kaptunk megkeresést, és a Haladás hívószavának nehéz ellenállni.  Eleinte távlati tervek voltak, de ahogy konkretizálódott egyre inkább éreztük, hogy ez az a kihívás, amit kerestünk. Egyébként mindenhonnan érkeztek játékosok, elég sokrétű és színes így a keret. Ez persze rendben van, szeretjük a változatosságot.  Remek a csapatszellem és valamennyien jól érezzük magunkat.

Márkus D.:  Korábban már játszottunk ebben az osztályban, de az idei indulás mindenképpen jó bizonyítási lehetőség számunkra. Játékpercekben és felelősségben is mindenféleképpen új élmény. A keret viszonylag hamar összeállt és úgy érzem jól sikerült igazolnunk.  Együtt vagyunk és egységben, a csapatsportban ez mindig döntő tényező.

Csapatszinten kimondva- kimondatlanul is a stabil helytállás és a középmezőny megkaparintása a cél. Egyénileg mi lebeg a szemetek előtt, mivel lennétek boldogok a szezon végén?

Márkus D.: Úgy éreztük augusztusban, hogy mindenki tiszta lappal indulhat, és végre megmutathatja mit is tud valójában.  Fontosnak véltük, hogy nem voltunk beskatulyázva, úgy ahogy esetleg régebben.  Nagyjából voltak várakozásaink és a szezon ennek megfelelően is telik eddig.  A mérkőzések színvonalasak, lényegesebben nehezebb a dolgunk, mint alacsonyabb osztályban. Ugyanakkor jóval többet dolgozunk és a játékosok többsége motivált. Bizonyítani szeretnénk, az esélyeseket is meg akarjuk szorítani.  Személy szerint azzal lennék elégedett, ha a csapat hasznára válnék.  Ehhez bravúrokat kell bemutatnom és hátul nyugodtságot árasztani.  Különösebb célt nem tűztem ki magam elé, a csapat érdeke számít.

Márkus Dalma nehéz feladat elé állítaná az ellenfél lövőit

Doncsecz D.: Valamennyien szeretnék a csapat hasznára válni, ehhez persze óhatatlanul is jó egyéni teljesítmények szükségesek.  Ez az osztály már egy másik kávéház,  viszont mi sem  tétlenkedünk, hétről hétre komoly edzésmunkát végzünk.  A középmezőny elérése  komoly kihívás,  mert a legtöbb csapat jelentős rutinnal és összeszokottsággal rendelkezik.  Lelkesedéssel és bátor játékkal azonban bárki megverhető.  Egyénileg az ember mindig a saját fejlődését is figyelemmel követi,  főként, ha ez a csapat hasznára válik. Szeretnék irányítóként megfelelően teljesíteni, a társakat kiszolgálni. Ha ez eredményesen történik és a Haladás játéka is feljavul, akkor elégedett vagyok.

Mi a lényeges különbség az NB 1/B és az NB 2 között?

Doncsecz D: A játék dinamikája és sebessége mindenféleképpen különbség. Ebben az osztályban keményebbek a párharcok, nagyobb sebességen pörögnek a csapatok és a játék intenzitása is egészen más.  Nagyjából négy csapat van, aki még ebből a mezőnyből is kiemelkedik, és a feljutásra pályázik. A többiek szinte kivétel nélkül ki-ki meccseket játszanak, ezeken pedig bármi és annak ellenkezője is megtörténhet. A pillanatnyi formától, a felkészültségtől és a taktikától is függ a végeredmény. Jelentősebb kihívás ez tény.

Márkus D.: Ég és föld a különbség, nagyon nehéz összehasonlítani.  Keményebb mérkőzéseket játszunk és a szezon első felében ez nyilván az eredményekre is kihatással van. Nagyjából a tavaszi mérkőzésekre fogunk igazán összeállni és akkor már nagyobb mérkőzésrutin is lesz a tarsolyunkban. Egyébként kapusként megdöbbentő a különbség. Több a váratlanabb húzás, szinte bárhova várható lövés és az átlövők, a szélsők is dörzsöltebbek.  Nehezebb felkészülni az ellenfelekből.

Van egy állandó játékstílusotok vagy pedig mindig az adott ellenfélre fazonírozzátok a taktikát?

Doncsecz D. : Ezen a szinten már fontos, hogy megfelelően felkészüljünk az ellenfelekből. Minden héten fordítunk rá időt, hogy feltérképezzük az aktuális ellenlábast. A játékosok egy részét amúgy is ismerjük, de persze mindig vannak ismeretlen spílerek.  Általában mindig azzal a taktikával lépünk fel, amivel úgy érezzük, hogy sikert érhetünk el.  Ez az esetek többségében változó.

Márkus D.: Alapvetően minden mérkőzésen egy kicsit próbálunk másképp játszani.  Ellenféltől és taktikától függ.  Szerintem egyébként van egy beazonosítható játékunk, ami szinte mindig adott, de a figurákat másképp játsszuk ki.  Ez főként ellenfél-függő.

A bajnokságot toronymagasan vezető, feljutásra aspiráns Vasas lesz a hétvégi ellenfél.  Eddig nem hibáztak, kivétel nélkül mindenkit elgázoltak.  Van esély megszorítani a fővárosiakat?

Márkus D.: Senki sem legyőzhetetlen, noha tisztában vagyunk a realitásokkal. A Vasas erős játékoskerettel rendelkezik és eddig kimagaslóan jól szerepelnek.  A tisztes helytállás lehet a valós végcél, de mindenképpen szeretnénk megnehezíteni a dolgukat. Egyetlen mérkőzésre se megyünk  ki feltartott kézzel.

Doncsecz D.: Az idei legkeményebb mérkőzésre vagyunk berendezkedve, a Vasas ezen a szinten a játék minden elemében jó csapat.  Veszélyes szélsőik vannak, gyorsak és eddig eredményesen is szerepelnek.  Ez utóbbi nagy önbizalmat is kölcsönöz nekik.  Szeretnénk persze megszorítani őket és a lehető legjobban szerepelni.  Tisztában vagyok vele, hogy irányítóként fontos feladatom lesz a hétvégi mérkőzésen. Egy megalkuvást nem tűrő, kemény és fegyelmezett játékkal meglephetjük őket.  A realitás persze a Vasas győzelmét sugallja, a sportban azonban nincs lefutott mérkőzés.

Doncsecz Dorina idén sikeres karmester lehet

Közszájon forog, hogy a labdarúgás igazán jövedelmező sportág a résztvevőknek.  Meg lehet élni ezen a szinten a női kézilabdából is?

Márkus D.: Változó, a játékosok többsége ezt tanulás vagy munka mellett csinálja. Mi is az előbbi kategóriába tartozunk. Persze mostanság már nem csak az első osztályban, hanem itt az NB 1/B-ben is vannak egyesületek, ahol vastagon fog a ceruza. Néhány játékos megél ebből, de alapvetően nem ez az elsődleges megélhetési forrás.

Mi kell ahhoz, hogy valaki zökkenőmentesen végighajtsa ezt a kétszer fél órát? Milyen jellegű felkészülést igényel ez hétről-hétre?

Doncsecz D.: Rengeteg akarat kell hozzá, és természetesen fizikálisan is kell bírni. Fontos, hogy egy héten legyen legalább két futós edzés, amit teljes erőbedobással végzünk.  Emellett persze nem árt, ha valaki önszorgalomból a kötelező edzések mellett is tréningezik.  Hetente szoros ütemtervünk van, ami erőnléti, taktikai és technikai edzésekből is áll. A tanulás és a munka mellett ezt nehéz összeegyeztetni, de semmi sem lehetetlen. Szorgalom és kitartás kérdése, és persze kell a sportág szeretete. Azt gondolom ez fontos, hiszen ezért csináljuk nap, mint nap szívesen.

Nem pusztán csak a sportág szeretete fontos, hanem szükség van a szurkolók buzdítására is. A fiatal tehetségekből verbuvált Haladás éhezik a mérkőzésrutinra, a pályán töltött játékpercekre, a friss élményekre, a kiélezett mérkőzésekre. A játékosok számára elkel a biztatás, mert nem kívánják parlagon hagyni sem a szurkolókat, sem az egyesületet.  Az eredmények eddig őket igazolják, a játék pedig majd alakul.  Szépen lassan, a kályhától a falig.