Méhek a gólyafészekben - a Gólyatábor 4. napja
Képgaléria megtekintése2009.09.07. - 05:00 | Vidaotone - Fotók: vaskarika.hu
Az utolsó nap estéjén megbizonyosodhattunk pár dologról, elsőként arról, hogy a HS7 egy „geci komoly” koncertbanda illetve az is egyértelművé vált, hogy a méhek nem normálisak emberi szemmel nézve, hisz ők állatok! Az idei gólyatábor nagyon jó hangulatúra sikeredett, és ilyenkor szűrhető le leginkább, mennyire össze-, és kitartó a négynapos összekovácsolódáson részt vett sereglet. Kiderült továbbá az is, hogy az egyetemi udvar akusztikája tökéletes ilyen rendezvényekre. A gólyatábori virrasztás záróakkordjait giga képgalériával fejeljük meg!
Három napi fáradtságot magunk mögött hagyva vetettük bele magunkat újra a gólyák beavatásába. Délelőtt főzőverseny, vetélkedők, egyetemi mindent-vagy-semmit, este pedig Méhek, HS7 koncert, a kettő között pedig eredményhirdetés.
Mivel nem vagyunk gólyák, sem elvakult tudósítók, a hivatalos zárónapi történések közepére csöppentünk be az eseménysodorba. Nehéz elvonatkoztatni a vasárnap fogalmától annyira gyorsan, mint ahogy a Méhek nevű és ugyanazon kinézetű formáció műsora tette ezt velünk, melyből utólagos számításaink szerint bő fél órát élvezhettünk. A két embernagyságú, sárga-fekete csíkos ruciban döngicsélő egyed izzadságmentes, teljesen hiteles, élő zenés „stand up dalokra és ritmusokra" című mutatvánnyal vigyorogtatta meg a gyanútlanokat, meg a gyanakvókat is. Igaz, ezeket a dalocskákat csak így lehet alátámasztani, így vannak egyben, ugyanúgy mint a két arc, akik különböző ütős és fúvós hangszereik mellett, jobbára a szájukkal viszik a prímet. Házibuli felvezetésnek ajánlott utánuk nézegetni, adott a jó hangulat. Simán elérték azt amiben már mi magunk sem bíztunk, mégpedig, hogy az aznapi események esetleg kellően fel tudnak majd csigázni. Mire végeztek, már eszünkbe sem jutott semmiféle fáradtság, nem is volt rá idő, mert a szpíker vette át a szót, és bejelentette, hogy eredményhirdetés következik. Tehát a teljes káosz, félóra belső ügy, amit mindenki tud persze, hisz csoportokban skandálják a csapat nevét.
Idén a kettes csapat nyerte nálunk a torokversenyt, ők folyamat „tutultak", még a hevenyt is majdnem leénekelték, pedig nem is ők nyertek. Az egyes csapat győzött, mint mindig, most is nagyon szoros volt a verseny, és ha a versenyszámok is ilyen hangulatban teltek, akkor kicsit sajnáljuk, hogy ezekből semmit sem láttunk. A legfelső vezetés is képviselette magát az eredményhirdetésen. A dékán úr gratulált mindenkinek, és kijelentette, hogy ő már most nagyon büszke az idei gólyákra. Lehet is nyugodtan, mert amit mi láttunk és hallottunk, egy két kívételtől eltekintve csak pozitívnak nevezhető. Lelkes és szimpatikus vándormadár-sereg érkezett az egyetemre, óriási hangulat uralkodott végig a pár nap során. Az i-re a pontot pedig még fel sem rakták, hisz Szűcs Krisztiánék előtt még egy évfordulós tüzijátékot kaptunk az arcunkba. Van ki így, van ki úgy viszonyul a rakétákhoz, részünkről, nincs rajongás. De ez az agusztus 20-ra - persze erős túlzással -, majdnem ráverő negyedórás attak odavágott. Azért is, mert a fejünk fölé lőtték szinte, valamint azért, mert olyan hangos volt, amire már az ember óhatatlanul is odafigyelt, ráadásul kontrasztként reggae szólt alatta... Az egyetlen negatív gondolatunk a kutyák és persze mindenféle állatok riadalma miatt támadt.
Ahogy véget ért az égiparádé, úgy következett a földi. Elkövetője pedig a Heaven Street Seven, kikhez már mindenkinek sokszor lehetett szerencséje. Sokadik randevúnk közül ez bizonyult eddig a legütősebbnek. Az első hangtól hallatszott, hogy ma beleszaladtunk valami jóba. Egy kitűnően eltalált sound, jól beállított cuccon remek megszólalás - egy rutinos zenészekből álló zenekar kezében ez fegyver. Kérdés, hogy hányszor és hány zenekar használja majd ki ezt. Kijelenthetjük, hogy ezen az estén ki volt használva minden egyes szabad frekvencia. Gyönyörű lábdob, konkrét és szépen térközépen szóló pergő, vastag telt gitárok, búgó bőgő, kristálytiszta vokálok, és minden végig eltalálva. Olyannyira, hogy kiderült számunkra ennyi év után, hogy azért rockosabb annál az ügy, mint ahogy eddig hallottuk. Örömzenéltek egyet, és öröm volt hallgatni azt, hogy a teljesen vállalható mondanivaló társul egyfajta örökifjú rohanásban a zenével. Szerintünk a Heaven egy post dark rock zenekar, csak másképp. Egy kiváló élményt, és táborzárást nyújtó élő koncertet ugrált végig a hálás közönség, akik persze kitartottak, olyannyira, hogy az aulában és a klubban még csak akkor kezdtek bemelegedni a táncoslábúak szép számmal, mikor mi elhagytuk a gólyák mezejét. Kívánjuk, hogy ne csak ez a négy nap legyen emlékezetes a most itt iskolát kezdőknek. Közösségi és mulatási mutatókban nagyot produkáltak már most, a többi hamarosan kiderül, hisz kezdődik a tanév.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás