A bemelegítést egy „ismerős arc" által alapított és vezetett zenekar, a Cilatomband végezte. Aki már járt 30Y koncerten, az láthatta az új banda frontemberét, Cilát a színpad körül sürögni-forogni, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön koncertkezdésre. Ezúttal ő is gitárt és mikrofont ragadott, és megcsillogtatta dalszerzői és frontemberi képességeit. A zenekar egész friss formációnak mondható, hiszen 2015-ben alakult, de jelenlegi felállásban 2016 tavaszán debütáltak. Fontos eredmény a történetükben, hogy hazai pályán, Tatabányán megrendezett 21. Peron Music Tehetségkutató Fesztivál előválogatóján az elért pontszámok alapján bejutottak a legjobb 14 zenekar közé az őszi döntőbe. Helyezést sajnos nem sikerült elérniük, de a döntő így is szép eredmény, és ha optimistán állunk hozzá, akkor gazdagodtunk egy remek koncertfelvétellel is, ami a fesztiválon készült a Minden fordítva című dalukhoz.

A banda zenei világának legfőbb jellemzője a dinamizmus és az erő, amit a gyors, kemény akkordok, és dobütemek alapoznak meg. Ehhez társul a frontember robusztus alakja és karcos hangja, ami a fellépésnek is megadta az igazi, markáns energiáját. A pörgős dalok mellett melankolikusabb, lassabb szerzeményeket is hallhattunk, melyeket a hangulatos szólógitár-menetek, és a szaxofon-hullámok tettek igazán fülbemászóvá. Ilyen Cilatom-bombát máskor is szívesen meghallgatnánk! Ennek az esélye pedig nem is olyan kicsi, hiszen a 30Y lemezbemutató turnéjának több állomásán is fellép az együttes, legközelebb otthon, Tatabányán, később pedig Miskolcon.

A mindenki által várva vár 30Y majd' másfél órás koncerten mutatta be a soproni közönségnek a Dicsőség című új lemez néhány darabját. Természetesen a régebbi szerzemények sem maradhattak ki a repertoárból, mint a Teremtős vagy az örök 30Y himnusz, a Bogozd ki. A koncert egészét nézve kerek képet alkottak a dalmozaikok, bár aki ismeri a korábbi Y szerzeményeket, az észrevehet egy leheletnyi popularitás felé fordulást, mind a dallam-, mind a szövegvilágban. Ha választani kellene a Puhatalpú lányok vagy az Egy perccel tovább és az Elsőre vagy a Csapatostul című új számok között, egyértelműen az előbbi halmazra esne a választás. Ez persze nem jelentette azt, hogy az új szerzemények ne működtek volna a koncerten. Sőt, a színpad előtti szekció lelkesen énekelte a fentebb már említett friss dalok mellett a Révbe ér vagy a Nincs másik élet sorait is.

Sopronban is láthattunk példát a tagok hangszerkeveredésére, hiszen az Úgyis mindegy című dalban a dobos énekel, az énekes-gitáros zongorázik, a basszeros pedig dobol. A dalban egy szívfacsaró, édes-keserű vallomás szólalt meg elégikus hangnemben, ami mindenki szívébe beletalált, és véleményünk szerint remek párja az Azt hittem érdemes című dalnak. A búcsú után természetesen visszataps következett, aminek meggyőző ereje két számra - a tipikus záródal szerepű Sötét van és a Városember - is visszacsalta a fiúkat.

A Hangáros bulin is látható és hallható volt, hogy nagyon jól működtek élőben az új dalok. A fiúk továbbra is közvetlenek a közönséggel, remek atmoszférát teremtenek, az eredmény pedig katartikus. Ha meg is változott valamelyest az irány, belőlük biztosan nem veszett el semmi. Hiszen ismerjük a mondást: nem vész el, csak átalakul.