5. sétahimnusz: The White Stripes - Seven Nation Army

Régóta kérdés, hogy Jack és Meg White vajon milyen kapcsolatban állnak egymással: megszámlálhatatlan teória kering a zeneszeretők körében, de ma már tudni lehet (ha sokan nem is hiszik, s az is lehet, hogy igazuk van), hogy a White Stripes kétfős legénysége egykor házastársi viszonyt ápolt, ám ma ez már egyáltalán nem fontos. A lényeg, hogy egy zseniális zenekarról van szó, olyan alapvetéssel, mint az "Elephant" című lemez, melynek nyitó dala - a Seven Nation Army -, a világ egyik legjobb riffjével rendelkező darab. Különösen figyelmébe ajánlom mindenkinek a második verze utáni részt, amikor úgy torzít a gitár, hogy égnek áll az ember haja. Ez a minimalista alkotás kedvenc sétálós zenéim listáján az ötödik helyet kapta. Ha ez üvölt az ember fülébe az utcán, száz százalékig "(be)leszarós" rocksztárnak érzi magát, és biztos benne, hogy ez riff és ez a basszus a világ nyolcadik csodája!

4. sétahimnusz: Primal Scream - Rocks

Az 1982-ben Glasgow-ban alakult Primal Scream-ből ha mást nem is, Bobby Gillespie-t mindenki biztosan ismeri. Elképesztő fazon, emlékezetes megmozdulásokkal, számtalan bulvár címlappal, no meg egy igazán remek zenekarral a háta mögött. A "Rocks" című dal az 1994-es "Give out but don't give up" című lemezről származik, a listámra pedig azért került fel, mert tökéletesen megadja a gyaloglás ütemét, még akkor is, ha sietünk valahová, mert a töretlen ritmus úgy röpít, mintha százhússzal száguldanál! „Death keeps knockin', souls are up for auction...Get your rocks off honey!!!!!!!" (külön kérésre lefordítjuk - szerk. :) )

Oasis - Rock'n'Roll Star

Nem mostanában volt, amikor az Oasis tagjai még Manchester utcáin, proligyerekekként énekelték, hogy „ma éjjel rocksztár vagyok!" Valószínűleg úgy néztek rájuk az emberek, mint tökkelütött félnótásokra, akik beszívva, belőve azt sem tudják, mit csinálnak. Nos, a debütáló lemezről (Definitely maybe) származó "Rock'n'Roll Star" azóta korszakos (séta)himnusz lett, abszolút kötelező minden haladó sétálónak (sic!)! Ha az utcán, az emberek közt ezt hallgatom, elfog az a fajta "arrogancia", ami a Gallagher testvérekből árad, és ami persze természetes velejárója a „rock'n'rollerségnek". (szerintem meg egyszerűen baltaarcuk van - a szerk.). Elképzelem, ahogy egy százezres stadionban a színpadon állok, staub lóg a számból, játszom a tamburinon, és mindenki engem figyel. Ezért tökéletes a Rock'n'Roll Star, és ezért nem hiányozhat a lejátszási listáról!

Fugees - Fu-gee-la

Ezzel a dallal kicsit elkalandozunk a rock vagy a brit pop világából, és átnyargalunk egy időre a hip-hop területére. A Fugees ősklasszikus lemezéről, a "The Score-ról" bitézkedett ide a Fu-gee-la nevezetű nóta. Csak mostanában találtam rá újra, de ahogy lakótelepi polgárként sétáltam a „blokkban", szinte mindenkit kinevettem, aki az utcán menőnek és királynak képzelte magát, mert tudtam, hogy nálam, aki dalolom, hogy „oh la la la", nem lehet senki menőbb, vagy királyabb. Arról nem is beszélve, hogy Lauryn Hill hangjánál azóta sem tudok jobbat, szebbet (Maysa Leak, Sade, Dee Dee Bridgewater stb. - a szerk.) Kis kitérő ugyan, de mindenkinek nagy szeretettel ajánlom Lauryn unplugged albumát, ahol csak ő van, és egy szál gitár. A fenti dal lakótelepi vagányoknak kötelező gyakorlat!

The Verve - Bitter Sweet Symphony

Azt hiszem, senki nem lepődik meg a "námbervánon". Minden idők legtökéletesebb „sétáló himnusza" a Bitter Sweet Symphony: azóta sem alkotott senki jobbat, cipőkíméletlenebbet sétáláshoz, mint a Richard Ashcroft vezette formáció. A brit pop utolsó, igazán legendás lemezét - az 1997-es Urban Hymns-t - produkáló The Verve ezzel a dallal olyat alkotott, hogy ez lett jóformán minden díjátadó vagy kiszavazós reality show betétdala. Az sem lenne meglepő(bb), ha a hortobágyi csikós erre pattogtatna ostort a japán turistáknak, keserédes szimfóniát magyar virtussal elegyítve.
A dal klipjében Richard Ashcroft átgázol mindenkin, aki szembe jön vele: nem tér ki a nagymamák, a kismamák, az autók, és általában az emberek elől. Hogy ez színtiszta arrogancia csupán, vagy végső megkeseredettség, azt nem tudom, annyi azonban biztos, hogy pontosan ezt szeretném csinálni én is hasonló helyzetekben (egy mobil ambulanciát majd megügyezünk, Eszti - a szerk.). Ha ez szól, nem érdekel semmi és senki; nem töröm az agyam a problémákon, akadályokon, mert akkor és ott nem is léteznek. És ennél sokkal többre nem is vágyom. Ha még nem volt meg a tapasztalat, sürgősen pótolni kell! Kihagyhatatlan érzés. (A Verve tíz év után most jelentkezik új lemezzel, melynek címe Fourth, és a lap hasábjain hamarosan górcső alá vesszük!)

A lista természetesen szubjektív, így hát szívesen vesszük az olvasói aktivitást a cikk alatti "Új hozzászólás" mezőben!

Szerkesztői széljegyzet:

0. sétahimnusz: Bëlga - A gyaloglás vége

Fának, villanypóznának illetve magassághatár alatt elhelyezett közlekedési táblának történő ütközés következtében bekövetkező állapot. A dal üzenete miatt hallgatása szigorúan kocsiban javallott!