Aki bonyolult, progresszív megoldásokra vagy szimfonikus betétekre éhes, jobb, ha inkább Brüsszelbe kér menedékjogot, semmint, hogy nekiveselkedjen a nótának. A szombathelyi srácoknak ugyanis nem kenyerük a túlzott matekozás, beleállnak a dögös rockzenébe, és azt tolják a végtelenségig. Nincs itt kecmec vagy unalmas túlgondolás: ez bizony a maga nemében éppen az, ami a mondanivalója: egy vagány, velős dal.

A célközönség zabálni fogja, nekünk pedig végre lehetőségünk van egy olyan csapatot hallgatni, akiknek bár mondanivalója szolid keretek között mozog, de ebben a stílusban nem is kell, hogy nagy megfejtéseket tartalmazzon. Szórakozásra, gőzkieresztésre, tombolásra vastagon alkalmas. Ennek a fajta slágeres, bulizós vágtázásnak amúgy is van keletje, és tekintve, hogy a fémzene nem mostanság éli virágkorát, kell, hogy valamivel a színpad elé vonzzák a fiatalokat.

Saját nyersanyagból gyúrva, némi 80-as évek, no meg egy csipetnyi Tankcsapda utóízzel tálalva házalnak a srácok, és a maga nemében ez egy korrekt dal. Tökéletes egyveleg a koncertekre katapultálni járó és a füstös szórakozóhelyeken a tökös rockzenét kedvelők számára.

A zenekar tagjai:

Lukács Adrián: „Drián"(ének)
Hegedüs Tamás: „Hege"(gitár,vokál)
Tóth Gergő Csanád: „Csanó"(basszusgitár)
Kecskés Tamás: „rasta dobos" (dobok)
Szabó Tamás: gitár