A 007-es ügynök immáron 55 esztendeje kémkedik a filmvásznon, de 1953-ban tűnt fel először a brit Ian Fleming Casino Royale című bestsellerjében, hogy fényűzésével enyhítsen kicsit a háború utáni mélabús hangulaton.

Kaland fejadagra

Korában a könyv éppen a vágyak felébresztése okán számított szívbemarkoló olvasmánynak, a cselekmény szerint ugyanis Bondnak Dél-Franciaországba kell repülnie, mely kiváltság az akkori megszorítások, az utazási korlátozások, valamint az élelmezési fejadagok mellett eleve lehetetlen feladatnak tűnt az átlagember számára.

James tehát földet ér, majd rendel egy koktélt, az olvasó fantáziája pedig beindul - lenyügöző rész például, mikor az ügynök éppen egy avokádót fogyaszt. A gyümölcs azért szerepel, mivel még 14 évig senki sem kóstolhatta Angliában, kivéve persze Fleminget, aki ekkor galád módon óriási avokádó hegyeken henyélt Jamaikán, ahol többek között homárt és annyi jégbe hűtött vajat evett, ami egy egész brit utcának „elég" lett volna egy hónapra.

Ian Fleming, a James Bond könvyek szerzője (Fotó: Wikipedia)

A filmekben, ahonnan Bondot a legtöbben ismerik, persze nem esznek ennyit - vélhetően azért, mertha már temérdek pénzt költenek egy franchise-ra, ne csak egy sármos félnótás zabáljon a vásznon, ám Fleming az '50-es évek értékeit idéző könyveinek szereplői legalább annyit táplálkoznak, mint gyilkolásznak.

Lekopott a mosoly

A karaktert első ízben kilenc évvel később, vagyis 1962-ben keltette életre Sean Connery, aki ugyan az általa játszott hét film szinte minden egyes képkockáján a saját vonzereje fényében fürdőzik, mégis hiteles stílust kölcsönöz Bondnak - bár Fleming eredetileg a később még előkerülő David Nivent képzelte el a vásznon, Connery játéka annyira meggyőzte, hogy soron következő regényeiben már skót felmenőkkel ruházta fel hősét. A szintén hét mozit jegyző Roger Moore megjelenésével egyfajta kémkarikatúra jött létre, mely brand egészen addig rendben is volt, míg a néző a maga helyén, vagyis könnyű nyáresti viháncként kezelte azt.

A következő reform a négy filmes Pierce Brosnan nevéhez köthető, akinek - és persze az egyre fejlődő filmgyártási technikának - színre lépését követően James Bond kiköpött akcióhőssé vált, az eredeti 007-es karakterét pedig a magának a XXI. században helyet követelő Daniel Craig, illetve az ő Bondjához rendelt ideológiai pálfordulás herélte ki végleg. Ennek értelmében az alkotók elkezdték komolyan venni magukat és az általuk kiégett, az ölésbe belefáradt, marcona katonának beállított Jakabot. Kötelék Jakabot - csakhogy a tükörfordítás révén még abszurdabb legyen a helyzet.

Daniel Craig, brit színész a legújabb James Bond-film, a Spectre római forgatása alkalmából tartott fotózáson 2015. február 18-án (Fotó: MTI/EPA/Claudio Onorati)

Íme egyetlen példa! A rövidesen terítékre kerülő második filmünk Craig felbukkanásáig az egyetlen olyan Bond-mozi volt, melyben a 007-es, a már említett stílusából fakadó udvariasság okán nem utasítja vissza a neki készített Vodka-Martinit, holott az keverve készült, nem pedig rázva - ezzel szemben a csapost sziklaszilárd arcéllel megregulázó Daniel egyenesen tesz arra, mi kerül a poharába.

Lelketlen sármőr vagy szívtelen macsó?

James Bond neve mellett egy másik fogalom is a legendáriumba égett, ez pedig a Bond-lányok univerzuma, akiket az ügynök kénye-kedve szerint, már-már pszichopátiás alapon használ. Mindössze addig fontosak számára, míg ki nem szedte belőlük a szükséges információt, mely árulásukat követően többnyire az éppen aktuális főgonosz bosszújának áldozataivá válnak - ekkorra Bond már azt is elfelejtette, lefeküdt-e velük, avagy sem.

James Bond, azaz Sean Connery az 1967-es Csak kétszer élsz című filmben (Fotó: IMDb)

Az, hogy a nők halálát kipukkadó lufikként megélő 007-es közönséges pszichopata lenne-e, az eddig megismert 26 film alapján nem lehet kategorikusan kijelenteni - az sem kizárt, hogy egy, az isten ostoránál is szigorúbb édesanya következetes érzelmi terrorhadjárata gyomlálta ki Jimmy-ből az empátia írmagvát is. Egy valami azonban tuti: őfelsége titkosügynökének elsőszámú és egyetlen szerelme maga őfelsége - hogy mégis miért olyan hűséges a királynőhöz ez a nyálasszájú pisztolyhős, azt 55 év elteltével is sűrű homály fedi, ám az biztonsággal kijelenthető, hogy valójában ő az egyetlen tisztelt nő Bond életében.

Casino 007

Ki hitte volna, hogy a korábban elmarasztalt Daniel Craig nevével híressé vált Casino Royale azonos címen már 1967-ben az amerikai mozikba került, igaz, az alkotás nem tekinthető a hagyományos Bond-filmek egyik epizódjának - a jelenleg is regnáló Craig nem mellesleg ezzel debütált James-ként 2006-ban. Ráadásul a magyar kópia már a közcímben díszelgő Casino 007 névre hallgatott, mely elbagatelizált fordítás megfelelő módon jelöli ki a korabeli tekercsek főcsapását: ez voltaképp egy paródia.

Mint az a film interneten fellelhető tartalomismertetőjében áll: a nyugdíjazott Bondot újfent csatasorba szólítják, az oroszok ugyanis ismét támadásba lendültek. Az ügynök ravasz terve szerint megsokszorozza önmagát, ergo nem egy, hanem több aprócska 007-es száll szembe az ellenséggel. A sztori szintén Fleming regényén alapul, és olyan sztárok domborítanak benne mint Orson Welles, Peter Sellers, Ursula Andress, a 007-est alakító David Niven, vagy az ezzel második nagyjátékfilmjét színészként letudó Woody Allen - az urbán legenda szerint a nagymenők zömének amúgy fogalma sem volt arról, hogy nem egy hivatalos Bond-folytatáshoz ír alá.

David Niven, mint James Bond az 1967-es Casino 007 című filmben (Fotó: IMDb)

Az elkészült mű további érdekessége, hogy nem egy, hanem mindjárt öt direktor rendezte: Val Guest Woody Allen és David Niven jelenetein bábáskodott; Ken Hughes a berlini képekért felelt; John Houston a Bond-rezidencián és a skót kastélyban történteket örökítette meg; Joseph McGrath kizárólag Sellersszel, Andresszel és Wellesszel dolgozott; a kaszinó életre keltése pedig Robert Parrish feladata volt.

Két dudás egy csárdában

Nem fér meg - szól a mondás, mely közhelyet most tárgyalt filmünk, illetve annak forgatási körülményei csak tovább erősítenek. Peter Sellers és Orson Welles - a sorrend csak annak köszönhető, hogy fentebb fordítva kerültek említésre, és jobb elkerülni minden sértődést; 1:1. A két színészóriás mindenesetre annyira utálta egymást, hogy egyik közös jelenetüket, melyben egymással szemben ülnek, kizárólag dublőrökkel lehetett felvenni, ők ugyanis nem voltak hajlandóak egymás szeme elé kerülni - márcsak ezért is érthetetlen, miként fordulhatott elő, hogy a híresztelések szerint maga Sellers ajánlotta Wellest Le Chiffre szerepére.

Orson Welles az 1973-as H mint hamisítás című filmben (Fotó: IMDb)

Igaz, ami igaz, Sellers jócskán tett arról, hogy még inkább elmélyítse kollégája vele szemben érzett antipátiáját - elég az hozzá, hogy már első forgatási napján egy polgárpukkasztó hófehér Rolls Royce várta a díszletben, mellyel Charles K. Feldman producer kívánta elismerni a Mi újság, cicamica? című filmben nyújtott alakítását, és ez még mind semmi.

A legendák közti torzsalkodás részben Margaret hercegnő, azaz II. Erzsébet királynő testvérének a forgatáson tett látogatása kapcsán robbant ki. Sellers korábbról már ismerte az uralkodóház sarját, akit éppen ezért olyan modorban köszöntött, hogy azt minden jelenlévő jól érzékelje. A hölgy azonban egyszerűen elhaladt a férfi mellett, hogy inkább Wellest rajongja körül, melynek eredményeképp Sellers kiviharzott a színről és közölte: nem hajlandó együtt forgatni ezzel az emberrel - hasonlóan temperamentumos kitörései következtében számos alkalommal előfordult, hogy napokra leállt a munka.

Peter Sellers a Casino 007-ben (Fotó: IMDb)

EREDETI CÍM: Casino Royale MAGYAR CÍM: Casino 007 GYÁRTÁSI ÉV: 1967 RENDEZŐK: Val Guest Ken Hughes John Huston Joseph McGrath Robert Parrish ÍRÓ: Ian Fleming FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Wolf Mankowitz SZEREPLŐK: Peter Sellers, Ursula Andress, Orson Welles, David Niven, William Holden, Woody Allen

Sellers, aki egy általa felbérelt szakemberrel még át is íratta saját szövegét, hogy játékával felülmúlhassa Wellest, csakugyan renitens módon viselkedett, ehhez nem fér kétség. Egy korabeli Val Guest interjúból kiderült: a producerek már azelőtt meg akartak szabadulni tőle, hogy befejezte volna a forgatást, elvégre a színész még tettlegességhez is folyamodott - ez annyiban merült ki, hogy behúzott egyet Joseph McGrath rendezőnek, miután az kifogásolni merészelte az általa tanúsított magatartást.

Egy szenvedő színészből rendező született

Neve pedig nem más, mint Woody Allen, aki szintén kész tortúrának tudja be ezt az 1967-es élményt - a New Yorkot piedesztálra emelő autonóm művész a mai napig bánja, hogy részt vett a Casino 007 elkészültében.

„Kész őrültekháza" - így fogalmazott Allen a forgatást illetően, melynek ráeső része Londonba szólította a színészt. A stábtagok elmondása szerint a fiatalembert megdöbbentette a tény, miszerint a kaotikus körülmények között munkálkodó produkció számolatlanul költi a pénzt - őt is egy méregdrága hotelben szállásolták el, míg arra várt, hogy dolgozhasson, méghozzá több meddő hétre. Egy barátjának írott levélben így fogalmazott: „örülhetnek, ha egy rágóra futja majd a bevételből".

‘Csak semmi cicó!' - pillanatkép Woody Allen 1969-es Fogd a pénzt és fuss! című filmjéből (Fotó: IMDb)

A frusztrált színész hosszú napokat töltött el édes semmittevéssel szállodai szobájában, és voltaképpen ez az időszak ösztönözte arra, hogy ő is rendezni kezdjen - úgy gondolhatta, ha ezeknek megy így, neki is menni fog. Míg arra várakozott, mikor léphet színre, nekiállt megírni az 1969-es Fogd a pénzt és fuss! forgatókönyvét, ám végül olyan sokáig váratták, hogy Allen a pénz helyett saját magát fogta, és a le sem cserélt jelmezében meg sem állt a Nagy Almáig.

A '67-es mozi költségvetése végül tényleg komolyan meglódult: a kezdeti 6 millió dolláros büdzsé a forgatás befejeztével több mint duplájára emelkedett, mely fiaskót követően a Casino Royale-t „mini Kleopátrának" kezdték csúfolni, elvégre az 1963-as mű hírhedt költségvetése sodorta csődközeli állapotba a 20th Century Foxot.

Csak kétszer élsz - de tényleg

A kizárólagosságokat vizsgálva elmondható, hogy a Casino 007 premierje után két hónappal bemutatott Csak kétszer élsz az EON Productions egyetlen filmje, amelyben nem ültetik volán mögé a 007-est; az első, amelyben az ügynök nem látogat el Nagy-Britanniába; itt láthatjuk először Bondot haditengerészeti egyenruhájában, mely alapján világosan kiderül, hogy rangját tekintve az alezredességig vitte; és első ízben fordult elő, hogy ugyanabban az évben két, azonos hőssel operáló kémfilm is napvilágot lásson - 16 évvel később, 1983-ban pedig másodszor a Polipka és a Soha nem mondd, hogy soha esetében. A történet struktúrája egyébként az A kém, aki szeretett engem-et (1977), a Holdkeltét (1979), valamint az A holnap markában-t (1997) nézve szinte egy az egyben visszaköszön.

És ha már kizárólagosságok, egyik Bond-mozi sem tudott annyira hű lenni a címéhez, mint a most taglalt Csak kétszer élsz. A frázis Fleming, a film alapjául szolgáló, utolsó még életében megjelent Bond-könyvében olvasható haikuból származik, melyet James Bond ír Tanakának, a Tigrisnek - az őt alakító Tetsuro Tanba később vallási vezető lett Japánban. A sztori fő helyszíne ugyanis a távol-keleti szigetország, mely kis híján elveszejtette a produkciós csapatot.

Sean Connery, azaz James Bond és Donald Pleasence, vagyis Blofeld a Csak kétszer élsz című filmben (Fotó: IMDb)

EREDETI CÍM: You only live twice MAGYAR CÍM: Csak kétszer élsz GYÁRTÁSI ÉV: 1967 RENDEZŐ: Lewis Gilbert ÍRÓ: Ian Fleming FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Roald Dahl Harold Jack Bloom SZEREPLŐK: Sir Sean Connery, Donald Pleasence, Akiko Wakabayashi, Tetsuro Tanba, Karin Dor

1966. március 5-én a helyszínbejárást végző Albert R. Broccoli és Harry Saltzman producerek; Lewis Gilbert, rendező; az operatőr, Freddie Young, és a díszlettervező, Ken Adam váratlan meghívást kapott egy nindzsa-bemutatóra, ezért lekéste Tokióból egyébként időben induló londoni járatát, mely a felszállását követő huszonötödik percben lezuhant a Fudzsi felett - a gép minden utasa meghalt, a stáb tagjai azonban „újra megszülettek", megkezdvén ezzel „második életüket".

Ha ennyi még nem lenne elég a borzalmakból, senki se feledje John Jordan nevét, aki a légifelvételekért felelős kamerman posztját töltötte be a forgatás során. A lelkiismeretes szakember munka közben kihajolt az őt szállító helikopterből, hogy jobb szögben vehesse fel a jelenetet, ám egy másik jármű az azt érő turbulencia miatt túl közel került hozzá, így annak propellere belevágott a férfi a lábába, amit később amputálni kellett.

Legendájához hozzá tartozik egy általa fejlesztett beülő heveder, melyet kifejezetten az Őfelsége titkosszolgálatában című Bond-film légifelvételeinek és akciójeleneteinek rögzítéséhez kreált. Szakmája a lába után végül az életét is követelte: 1970-ben, az A 22-es csapdája forgatása során újfent túl közel repült hozzájuk egy gép - a légnyomás kiszippantotta az operatőrt, aki 700 métert zuhant a halálba a Mexikói-öböl felett.

James Bond esete Willy Wonkával

A történet szerint egy rejtélyes űrhajó teljes legénységével együtt elragad egy, a Föld körül keringő űrállomást, és mivel a szuperhatalmak nem tudják mire vélni a történteket, felkészülnek a harmadik világháborúra. Itt lép közbe a 007-es, aki ezúttal különös üggyel és ha lehet még különösebb főgonosszal találja szemben magát: a látszólag minden hájjal megkent Blofeld - akit a karakter beszéltetése során egyszer sem pislogó Donald Pleasence formál meg - egy kialudt vulkán mélyén rendezte be főhadiszállását, ahonnan bombabiztos összeesküvését vezérli.

A szamoai profi pankrátor, Peter Fanene Maivia, aki Osato bérencét alakítja a Csak kétszer élsz című filmben - unokája nem más, mint WWE-legenda, a színészként is egyre inkább befutott Dwayne "The Rock" Johnson (Fotó: Wikipedia)

A regényben Fleming egy, a parton álló kastélyként írja le Blofeld rejtekhelyét, mely koncepciót végül a már említett Ken Adam írt felül. A díszlettervező úgy vélte, a japánok sosem építenének kastélyt közvetlenül a tengerpartra, mivel túlságosan félnek a tájfunoktól - ezért döntött a vulkán mellett, mely közel annyiba került, mint a teljes Dr. No, de legalább 5 kilométerről is látható volt.

Hamár újra szóba jött Fleming, meg kell emlékeznünk a forgatókónyvet jegyző Roald Dahlról is, aki az író legrosszabb könyvének titulálta a forrásművet, sőt, úti beszámolónak nevezte azt, mert utálta. Ennek következtében a Csak kétszer élsz lett az első Bond-film, ami csekély hasonlóságot mutat csupán az alapjául felhasznált írással: Dahl meghagyta Japánt, néhány szereplőt és pár apró részletet, ám a két történet gyökeresen különbözik egymástól. Nyilván eme változtatásoknak is köszönhető, hogy a Charlie és a Csokigyár-t is magáénak tudó szerző - aki még Hitchcockkal is dolgozott - úgy nyilatkozott, hogy minden adaptált munkája közül ez sikerült a legjobban.

Q, mint kütyük

Ha nem lenne Q, James Bondnak nem lennének kütyüi, és ha James Bondnak nem lennének kütyúi, nem is lenne James Bond - ez ugye világos. Ebben a részben - hacsak nem szentelünk egy külön fejezetet Kicsi Nellie-nek - mindössze egy rakétapisztolyt és egy cigarettarakétát láthatunk, azokat is csak azért, mivel a való életben is létező találmányok voltak, amelyek filmbe ágyazásáért a kivitelező busásan fizetett. A fegyverek gazdája azt remélte, lecsap majd rájuk a hadsereg és a hírszerzés, ám pontatlanságuk végett azok túl megbízhatatlannak; a háromszoros lőszerár miatt túl drágának; 15 méter lőtávolság alatti használhatatlanságuk okán pedig túl esetlennek bizonyultak, így a honvédelem nem kért belőlük - '69-ben be is szüntették a gyártásukat.

Az USA-ban tehát a manapság divatos „termékmegjelenítés" intézménye már a '60-as években gyökeret eresztett - ebben a moziban is olyan cégek képviseltetik magukat mint a Toyota, a Stolichnaya Vodka, a Sony Electronics, a Jack Daniel's, a Suntory Old Whisky, a Rolex, a Dom Perignon és a Martini & Rossi vermut.

A bevételeit tekintve a Csak kétszer élsz végül szintén elsőbbséget tudhatott magáénak: a világszinten mért profit a sorozat történetében nemhogy nem haladta meg, de még alul is múlta a korábbi epizódot - úgy 30 millió dollárról beszélhetünk, ami kevesebb mint amennyit a Tűzgolyó hozott 1965-ben.

Ha tehát komolytalan szórakozásra vágyik, nézzen James Bond filmeket, akit valamikor még szenvtelen eleganciával, később röhejesen szexista arisztokratabőrben, majd sebezhetetlen akcióhősként, manapság pedig az egykoron lángoló szenvedély hiányával küzködve ábrázolnak - szabad a vásár!