Zombihadsereg és girlpower - Évadot nyitott az AZK
Képgaléria megtekintése2009.09.20. - 01:00 | twickkk - Fotók: Makrai Tamás
Nem minden nap találkozhat a sárvári koncertrejáró hentesbárddal, baseballütővel és orvosi fecskendővel felszerelkezett, fekete forró öltözékben és dermedt zombisminkben feszítő vokalistalányokkal, akikből ráadásul patakokban folyik a művér. Az AZK őszi évadnyitó rendezvényén márpedig találkozhatott.
Az est vendége volt a Sárvárról nem is oly' rég székesfővárosunkba származott Börczy Norbert (Joey Monkey) vadonatúj bandája, a The Crazy Monkeys, akik két vendégzenekarral, a The Hellfreaks-szel és a Los Tiki Torpedoes-zal rakták le a névjegyüket a Nádasdy-vár pinceklubjában. Zombihadsereg, meglepő feldolgozások és girlpower jellemezte a hangulatában vitathatatlanul páratlan és tüzes estét.
A The Hellfreaks nyitotta az estét fél tizenegy magasságában. A műfajában leginkább a 70-es, 80-as évek surf-rockját és a psychobilly stílusjegyeit magánviselő banda óriási energiával, kemény és szuggesztív énekkel, és a már említett vokalista zombilányokkal egy percig sem hagyta unatkozni a közönséget. "Gyertek közelebb, annyira magányosnak érzem magam" - mondta mindjárt az elején Shakey Sue, aki a véres külsőségek ellenére is hihetetlen bájjal és kisugárzással bírt. Nem is kellett sokáig udvarolni, hamarosan kényelmesen telítődött a táncparkett, a színpad pedig közelített a felrobbanáshoz. Sue az egyik pillanatban a nagybőgőre ugrott, a másikban épp a földre rogyva kántálta a szöveget, miközben a két sick chick a vokál posztján teljesített: erotikában, erőszakban és vérben bővelkedő show-val támogatták meg a zeneileg is erősen figyelemreméltó produkciót. Az orvosi fecskendőből röviditalt spricceltek egymás szájába, bárdokat lengettek és mindemellett precízen ismételgették Sue refrénjeinek sorait. A klub egyik civilben meghúzódó, szintén zenész vendégével beszélgetve felmerült, hogy ennyi látványelem talán kicsit már sok is egy estéhez, mindenesetre nézni és fényképeznivaló bőven akadt Hellfreaks-ék műsorának minden pillanatában, a La Bouche sláger pedig nagyon ütött hellfreakszesen.
Rövid átszerelés után következett a Los Tiki Torpedoes, akik stílusban maradva vezették tovább a fonalat. A főszerep itt is a surfzenének és a psychobillynek jutott. Aki kevésbé ismerné a fentieket, elég, ha annyit tud, hogy Wayne Kemp Johny Cashnek írt számában halljuk először a psychobilly kifejezést, amit aztán néhány év múltán önálló műfaj címkéjeként kezdtek használni. A mímelt erőszak, a humorral és komolytalansággal reprezentált horrorelemek keverednek a rock and rollal és rockabillyvel, kicsit leegyszerűsítve és harapósabbá téve ezeket. A Los Tiki Torpedoes emellett eljátszott a flamencóval is - spanyol nyelvű konferálás után stílusgyakorlatok következtek, és meglepve tapasztaltuk, hogy nagyon jól működnek a spanyolos skálák ebben a zenei közegben is. Szasza Starlight az énekesnői poszton mélyebb, karcosabb orgánumot közvetít Sue-val összevetve, aki ebben a formációban egyébként a dobok mögött kapott helyet és nem is akárhogy hozta az alapot. De az energia innen sem hiányzott, feszes egy órát látott a közönség a színpad előtt.
Az évadnyitó végére maradt a sárvári kötődésű The Crazy Monkeys. 3-4 hónapja próbál a zenekar, csapásirányuk inkább a country és a rockabilly felé mutat. Saját szerzeményeik egyszerűek, de ütősek, talán kicsit a szövegeken lehetne gyúrni még. A műfaj önmagában nem követeli meg ugyan a szóvirágokat, mégis akad olyan szám, ahol kevésnek tűnt a néhány sor. A magyar nyelvű dalok sem idegenek a sárvári Joey Monkey (Börczy Norbert) énekes-gitárostól, mint ahogy a jó ízléssel és a rockabilly bandák átlagától eltérő zenei világokból válogatott átdolgozások sem. Johnny Cashen, Carl Perkinsen még nem kaptuk fel a fejünket, de a The Clash és a Depeche Mode átiratok tényleg szuperül sikerültek, és célba is találtak: ülő ember a koncertjükön szinte nem volt, mindenki táncolt, beleértve a 2 vendégzenekar tagjait is.
Külön figyelmet érdemel Balázs, a bőgős, aki virtuóz díszítésekkel tarkította a dalokat és Yoda Surfer dobos is, aki a másik két fellépő koncertje alatt gitározott, gyakorlatilag 3 nagykoncertet zenélt végig. Joey hangja kellemes és pontos, gitárjátéka már most visel magán egyéni stílusjegyeket, néha-néha a szólóknál érezhettünk csak bizonytalanságot. Az utolsó 4 számra ez is eltűnt, és felszabadult energiákkal muzsikált a három „majom".
Az est mérlege szerencsére ismét pozitív - remek hármast kaptunk. Sajnálatos módon kevesebb zenerajongó jött el a vártnál, de tudjuk be ezt annak, hogy a sárvári közönség még mindig nehezen ismerkedik számára kevésbé beazonosítható nevekkel, pedig az esetek túlnyomó többségében nagyon is pozitív véget érnek ezek az ismerkedések.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás