"Ilyen csak ez a nap, jáj" - Müller Péter Sziámi AndFriends koncert a Végállomásban

Képgaléria megtekintése2017.03.16. - 14:30 | Büki László 'Harlequin'

Kedden este beléptünk egy helyre, ahol mindenidős-korunk kultikus hang- és üzenetbrigádja, a Müller Péter Sziámi AndFriends építette fel és erősítette meg bennünk azt a piramist, amit popzenei etalonnak nevezünk. Lerombolhatatlan, szilárd alap nekünk ez, amire hangulatunktól függően ugrálunk, együtténekelünk, vagy "kicsi kicsiszolt kőként" csak zuhanunk. A kedd esti zenei "szarkofág-fényezéshez" az alapozást a Wevox és egy új helyi formáció, a Bagatell adta meg a Végállomásban.

Március 14-én, nemzeti ünnepünk előestéjén se egymillió playboy, se nemzeti téboly nem volt, ellenben megmozdult egy kemény mag a másfél évtizede Szombathelyen "nemlátott" Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar Végállomásbeli koncertjének hírére.

Ha valaki, akkor az MPSZA - hívjuk az egyszerűség kedvéért most így - generációkat megszólító csapat. Nemcsak a 80-as évek szellemi eszmélését megélő, mára 50-es, 60-as éveiket taposó "lázadókat", hanem a mai fiatalokat, a Z-generációt is szellemi bűvkörébe vonta. Lehet, húsztól hatvanig mást és mást jelent a zenekar üzenete, ám egyetemessége és aktualitása megkérdőjelezhetetlen. Többek közt ezért is érdemes az underground szcéna aranykorának túlélőinek és felragyogtatóinak koncertjére járni.

A píszíséggel "agyonnyomott", saját látásmódbeli eszmélésétől és zenei értelemben vett fokozatos öntudatra ébredésétől szinte megfosztott "Z-gen" jóformán menekül és alámerül a könnyűnél is könnyebb zene mocsarában, és élvezi az üzenetmentes igényszint-trutymóban való fuldoklást. Hogyan várjuk el akkor a szövegek mögött rejlő üzenetek befogadását, a költői képekkel, nyelvi bravúrokkal megírt Sziámi-dalok értelmezését egy lázadás nélküli, komfortos, irányszabott korban? Olyan torlasz ez a mai átlag-fiatalnak, amit nagyívben ki- és elkerül. Gondolkodni, megélni, átélni, érteni kell - melós dolog ez, skip. Egyébként is: ezekhez a dalokhoz tapad a korszellem. A valódi lázadás. Enélkül nem ~~úgy~~ hatnak. Pedig Bétaville most is aktuális...

A napjainkban is friss kultbanda épp a fentieken igyekszik oldani például azzal, hogy pár hete a középiskolásokat célozta meg pályázatával, a hiperkarmás Bérczesi Robival közös "Szeretni még" dal feldolgozásával. "Szeretni kell" - ez egyetemes. Ennél közérthetőbben már "giccsbe hajló" tömeget megszólítani. De mi a helyzet a "régi arcokkal", az akkori lázadókkal, akikhez és akikről ezek a dalok leginkább szólnak? Hol vannak a régi álmaik? Él-e még bennük a tűz, vagy nekik "már kifele áll" és "világegyetemisták" lettek?

Nem tudjuk, de egy biztos: Sziámi koncertre menni egyenlő a szellem ünneplőbe öltöztetésével, de nincs kötelező dresscode. Teheted ezt pongyolában kávét főzve vagy szexi fehérneműben a "szellem fürdőszobáját" nyitogatva. Ha van valami, ami sosem fog változni, bármennyi idős is az ember, akkor ez a szellemi ünneplőbe bújtatás az. Ahogy "kivezényelt magánéletünk" írta: egy Sziámi-koncert egyet jelent a mindenki számára "maximálisan kielégült" estével. Ezt jelentette a Végállomásban is, ami nekünk szerencsére nem a vég, csak egy állomás volt, ahogy Sziámiéknak is! Ear-orgazmust tehát mindenkinek! Meg rendeset is!