A zenekarról röviden annyit érdemes tudni, hogy a 2012-es megalakulásuk óta töretlenül ível felfelé a sikermutatójuk. A megalakulásuk évében kiadott bemutatkozó anyag, a Tales of Blahalouisiana már előrevetítette, hogy egy olyan fiatal formáció bukkant fel a magyar zene színpadán, amelyre érdemes lesz odafigyelni az elkövetkezendő időkben. Az öt számot tartalmazó EP sikerét mutatja, hogy a The Wanderer címet viselő első stúdiófelvétel sokáig az MR2 Top30-ban állt kiemelt helyen, a Tonight I'll Dress in Bleu dalához leforgatták első klipjüket, a My Baby Wants to Leave this City pedig szintén beleragadt a Petőfi Rádió lejátszási listájába, mely ezen az estén is felcsendült. 

Az elmúlt évek összegzéseként, az EP-k terméséből és az új dalokból született meg 2016-ban debütáló lemezük. Az kezdeti angol nyelvű dalok túlsúlya fokozatosan eltűnni látszik, ezt jól mutatja a már emlegetett új lemez repertoárja is, hiszen jóval több magyar dalszövegű szerzemény szerepel rajta, mint az előző anyagokon.

A Szerda Esti Akusztikban a Blahalouisiana minden oldalából kaphattunk egy szeletet. A saját alkotások közül Az első reggelen, a találóan megoldott, „meztelenkedő" klipet magáénak tudó Ahol összeér és a szakítás utáni boldog érzéseket felvillantó Without Me című dalokat emelnénk ki, végén említve, de korántsem utolsóként a Deeper (I'm Going Deeper) buli dalt, mely közben nehéz volt egyhelyben ülni a széken, és nem rajta táncolni, ahogy Barbi is tanácsolta a felvezetőben. Mint minden zenekart, úgy őket is több stílus, több banda inspirálta és inspirálja még most is, így a feldolgozások sem maradhattak ki. A duó olyan kedvencektől hozott néhány dallamot, mint a Kings of Leon vagy Amy Winehouse. 

A kissé szokatlan és intimebb felállás egy pici jégpáncélt húzott az előadók és a közönség közé, de a fiatal páros nagyon ügyesen leolvasztotta a buli végéig ezt a gátat. A néma csendbe burkolózott hallgatóság egyre inkább partner volt a duó aktivizáló akcióiban. A gitáros, Jancsó Gábor aggodalmát, miszerint azért hallgat a közönség, mert nem tetszik a műsor, eloszlattuk egy nagy visszatapsolással, így kaphattunk még egy számnyi ráadást. Az idei turnéjuknak is nevet adó, valamint a legfrissebb klippel büszkélkedő Túl távol, elég közel lett végül az est záróakkordja.

A Blahalouisiana zenekar igazi varázsát akkor adja, amikor teljes felállásban, hatan csapnak a hangszerek közé. A két fős, akusztikus felállás ennek ellenére megnyerően hatott, és bizton állíthatjuk, hogy a zenekar egyik legnagyobb szexepilje Barbi csodálatos énekhangja, mellyel lenyűgözően adott elő minden számot, hol lágyan simogatva, hol keményebben belénk mászva.