Újabb szín a Lamantinon: örömzene elektronikával a Lamantin Jazz Fesztivál szerdai napján

Képgaléria megtekintése2017.06.22. - 18:30 | Gróf István - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Aki az eddigi három napon ott volt Szombathely nyár eleji jazz fesztiválján, az elég nehezen tudja összehozni magában a műfaj közös nevezőit: hétfőn (zömében) tradicionális jazz, kedden soul és funky, szerdán pedig igencsak modern jazz szólt. Újabb színt pipáltunk ki az idei Lamantin-kreatívról.

Tegnap volt előzenekar: a szokatlan összetételű csoportot Horváth Cintia- ének, Baris Gábor- altszaxofon, Kováts Zoltán- bőgő felállásban hallhattuk. Az énekesnőnek nemcsak jó hangja, gazdag emocionális kifejezőképessége, színészi adottsága volt, hanem hibátlan kiejtéssel énekelt angolul és portugálul (fado volt a középső daluk), de a szaxis is meg-megcsillantotta nem mindennapi adottságát.

A Pawel Kaczmarczyk Autofeeling Trió a névadó zongoristával, Kuba Dworak- bőgőssel, Dawid Fortuna- dobossal, és Mr. Krime- DJ- vel, aki az elektronikáért és a lemezjátszóért felelt, lépett utánuk a színpadra. A krakkói születésű zenekarvezető, aki alig töltötte be a 30-at, már elismerést vívott ki magának nemcsak Lengyelországban, hanem Európában is. Az ottani 2005-ös Jazz Oscar mellé még kettő díjat kapott Live c. albumáért, 2009-ben, új lemeze, a Complexity in Simplicity kiadása után ugyanezt megismételte.

Általában az Autofeeling Triójával koncertezik, és negyedik tagként hol fúvóst hív maguk mellé, hol - mint azt szerdán is hallhattuk -, kiegészítő zenei forrásokat betápláló DJ.-t. Kaczmarczyk sokakkal együttjátszott, többek közt Zbigniew Namyslowski-val is, és sok- sok zenét komponált, így filmzenéket is. Többféle műsorral járja a világot, melyeket nagylemezei anyagához köt.

Játszik ethno zenét is, de résztvevője volt a shanghai Világkiállításon bemutatott 5 zongorás Chopin előadásnak is. A szerda este éppen a legfrissebb albumáról szólt - melyet természetesen vinyl és CD formátumban megvásárolhatott a lelkes hallgatóság-, és egy filmzenei válogatás volt Henryk Wars és Bromislaw Kaper filmzenéiből DeconstructiON címmel.

Koncertjük első darabját hallva mintha a gépzene vette volna át a kezdeményezést. Mr. Krime, alias Wojciech Dlugos a kottájából, egy odakészített laptopból „olvasta a kottát", s a lemezjátszó tányérját és sok egyéb kütyüt nyomkodva teljesen felkészült a lejátszandó darabokból. De hogy nem mindent beszéltek meg a zenekarvezetővel, az kiderült a felvezető szám után: Kaczmarczyk meglepetéssel vegyes örömujjongással konstatálta Krime úr teljesítményét. Még a második opuszt hallgatva is szkeptikus voltam - lehet, a zongora nem megfelelő hangosításának köszönhetően a technika és a dob túl erősen volt hallható.

Aztán helyrebillent az egészséges egyensúly: Pawel egyre inkább belejött, és hihetetlen örömmel, lelkesedéssel muzsikált, egyúttal irányította, mozgatta társait. Intellektuális zene szólt ujjai alól: a látványos virgázások elmaradtak, a jobb kéz rögtönzésekor sem mindig akkordokat, hanem dallamot játszott a bal is! Néha kortárs zene, néha Chopin- mazurka, néha romantikus ballada, néha jazz-es futamok jöttek ki a zongorán, egy azonban állandó volt: mindig örömmel zenélt a lengyel pianista.

A harmadik szám elején egy kicsit meghökkentünk. Kétféle zongorát hallhattunk egyszerre: egy virtuálisat, majd a valóságosat. A régi és az új, a megszokott és a modern kapcsolódott emészthető harmóniába. Minden darabjukra jellemző volt a ritmus-, a harmónia-, sőt a hangnemváltások sűrű sora, melyet a két, szintén meglepően fiatal zenésztárs kifogástalan módon, profin áthozott. A dobos nem szólózott hosszan, de Dworak egy-egy „hagyományos" bőgőrögtönzését elismerően reagálta le a megtelt Krúdy klub közönsége.

A lírai zongorafutamok, a vonóval hozott bőgőszólók nemsokára extázisig fokozódó, ördögi fortissimo hangorkánba váltottak. Voltak olyan perceim, amikor a múlt, a boldog békeidők - nekem talán az előző századforduló világát idéző - zenei hangulat jött képbe, ill. „fülbe". Talán az utolsók között játszott Something personal-ban dominált jobban a jazz-es hangzásvilág. Az aggodalommal vegyes érdeklődéssel várt DJ szerepét megítélve: nem volt rossz ez a megoldás.

Persze, ha dallamos vokálhátteret, vagy érzelmes szintetizátorszólót közvetített, jobban képbe voltunk, mint mikor zörejeket, beszédfoszlányokat „játszott". Mindenestre együtt lélegzett a zenészekkel, egyfajta individuális munkáját dicséret is illeti. A hangversenyt díjazó, értő közönség aztán sokáig tartó vastapssal hívta vissza a fiúkat egy ráadásra, mely a többihez hasonlóan gondosan megkomponált, többtételes szvit volt, melyben az ottani impresszióit, a pillanatnyi hangulatát, de az egész életfilozófiáját is a billentyűkön keresztül közvetítő Kaczmarczyk elbűvölte ismét a hallgatóságot. Nagyon jó volt őket meghallgatni!