A forgatókönyv a film írásos előképe, mely jelenetekbe rendezve rögzíti annak cselekményét, a párbeszédeket, utal a szereplők jellemére, a környezetre, a napszakra és a film stílusára is. „A forgatókönyv nyomán készülő úgynevezett technikai forgatókönyv a párbeszédeken kívül utalásokat tartalmaz az egyes beállításokra, a kamera pozíciójára és mozgására."

Magát a forgatókönyvet sokszor megelőzi a szinopszis, vagyis a filmötlet rövid vázlata, illetve „a treatment, amely a szinopszis 12-15 oldalban kibontott formája vagy a filmnovella, a filmötlet irodalmi kidolgozása". Ezek a szövegek a cselekmény, a karakterek, a konfliktusok, illetve a majdani film stílusának érzékeltetésére szolgálnak, így dialógust nem feltétlenül tartalmaznak. Mindezek mellett olykor storyboard is készül, amely a film jellemző beállításainak rajzos sorozata. Ha ezek megvannak és indulhat a gyártás, akkor a forgatás idejére is készül egy, mondhatni gyakorlati összefoglaló, a „diszpozíciós könyv, amely napra lebontva megjelöli a leforgatandó képeket, jeleneteket, valamint pontosan meghatározza a stáb egyes részlegeire vonatkozó feladatokat".

Fotó: pixabay.com

A forgatókönyv értéke

Az egyes filmkészítők igen eltérő jelentőséget tulajdonítanak a forgatókönyvnek. „A szerzői filmek világában a forgatókönyvet gyakran maga a rendező írja, ezért viszonya szabadabb a saját művéhez", ám vannak olyan alkotók is, akik csupán vázlatnak tekintik. Ilyen volt például Eizenstein, Jancsó Miklós vagy Godard mellett a francia új hullám számos fontos képviselője. A filmtörténet más jeles rendezői viszont - például Fábri Zoltán vagy Alfred Hitchcock - rendkívül pontos forgatókönyveket írtak, sőt gyakran készítettek storyboard-ot is, melyet a forgatás során hűségesen követtek.

A forgatókönyv sajátosságairól, jelentőségéről számos fontos elméleti munka született a film története során. Magyarországon „Balázs Béla foglalkozott először elméleti igénnyel a forgatókönyvvel A film című művében", melyből az is kiderült, hogy Balázs Béla fontos, irodalmi értékű műfajként tekintett a forgatókönyvre. Egry Lajos - az USA-ba emigrált magyar drámaíró - már a '40-es években íróiskolát alapított New York-ban, és a The Art of Dramatic Writing (Drámai írásművészet) című nagy hatású könyvében foglalta össze „a forgatókönyv szerkezetéről, a karakter és a konfliktusok rendszeréről vallott nézeteit. Fontos, ismertté vált tézise, hogy minden drámai írásmű (így a forgatókönyv is) a premise-t, a mű egy mondatban összefoglalható lényegét fejti ki."

Storyboard a Bogyó és Babóca című rajzfilmhez - Fotó: mecenatura.mediatanacs.hu

Ki van a vásznon pergő történet mögött? - avagy a személy, aki nélkül nem lenne film

A forgatókönyvíró az a személy, akinek létezése és munkája feltétlenül szükséges a film megszületéséhez. „Olykor maga a film rendezője (elsősorban a szerzői filmekben), gyakrabban író, vagy erre a feladatra szakosodott személy. A nagyipari filmgyártásban általában forgatókönyvíró teamek dolgoznak a forgatókönyveken - írók, dialógszerzők, gagmenek (ötletemberek) közösen." A forgatókönyvíró tevékenységét nehéz körülhatárolni - hiszen írhat önálló forgatókönyvet, átdolgozhat irodalmi műveket, de készítheti csupán a forgatókönyv valamely írásos előképét -, ám azt egyértelműen kijelenthetjük: a forgatókönyvíró az a személy, aki nélkül nem lenne film.

A Kultúra.hu épp ezért olyan személlyel beszélgetett, aki a saját bőrén tapasztalta, miként születik meg a szövegből a film. Kérdéseinkre Veres Attila író, forgatókönyvíró válaszolt.

A forgatókönyv a film írásos előképe. Mennyiben különbözik egy irodalmi műtől, mondjuk egy regénytől?

Teljes egészében. A forgatókönyv nem kész műalkotás, csak tervrajz a filmhez. Az irodalmi mű szövege maga a késztermék, amit leírsz, azt olvassa a befogadó is. A forgatókönyvet csak a stáb tagjai olvassák el, amint kész a film, bármilyen jó is, a forgatókönyvet nyugodtan el lehet égetni, vagy kitámasztani vele egy billegő széklábat. A próza nyelve általában múlt idejű, a forgatókönyvé mindig jelen. A prózában bármit el lehet mondani vagy meg lehet mutatni, akár egy mellékszereplő gyerekkori fantáziájából fakadó gondolatmenetet is, ami részlegesen érinti Jézus és a kávébabtermesztés kapcsolatát, míg a forgatókönyvben csak azt lehet leírni, ami láttatható a filmen. A forgatókönyvben a szereplőknek nincs belső élete, mindent dramatizálni kell, vizuálissá kell tenni. Emellett a forgatókönyvnek van egy erősen szabályozott formátuma is, amiben egy profi írónak tudnia kell írni. A prózának ellenben nincsenek formai szabályai, ott bármit megtehetsz.

Fotó: Veres Attila szerzői Facebook-oldala

Nemrégiben jelent meg az Odakint sötétebb című regényed, ugyanakkor hosszú ideje foglalkozol forgatókönyvírással, forgatókönyvfejlesztéssel. Miben különbözik egy regény és egy forgatókönyv írása az alkotó számára?

A már említett különbségek miatt mindenben. A regény esetében tudtam, hogy a szöveg a végtermék: amit én otthon leírok, azt fogják elolvasni saját otthonaikban a befogadók. Ez különös figyelmet követel meg írás közben, minden mondatnak a helyén kell lennie, ami egy regény esetében komoly szövegmennyiség feletti kontrollt jelent. A forgatókönyvek ellenben eldobhatók. Az ember megírja őket, de egyrészt nagy eséllyel nem készülnek el, másrészt meg úgyis át kell írni őket. Nincs olyan, hogy kész forgatókönyv, csak olyan, hogy kész film. A rendező, a produkció, a befektetők igényei szerint állandóan alakítani kell a könyv egészét vagy részeit, szóval nem érdemes a szöveg részletein túl sokat görcsölni. Kicsit olyan, mintha egy kazánt fűtenél fel a szavaiddal. Bármit is írsz le, úgysem marad meg, csak pár olvasóban, akik remélhetőleg emiatt adnak neked legközelebb is munkát.

Hogy kell elképzelni a forgatókönyvfejlesztés folyamatát? Mit takar ez pontosan? És miért van rá szükség?

A fejlesztésre általában két okból lehet szükség. Az alapfelvetés az, hogy a befektetőnek - ezalatt érthetünk producert, befektetői csoportot, illetve nemzeti támogató szerveket - valamennyire tetszik a projekt. Mondjuk kapnak egy könyvet, amely egy földönkívüliről szól, aki pont úgy néz ki, mint ahogy a Mikulást elképzeljük. Nyilván karácsony van, a földönkívülit mindenki a Mikulásnak nézi. A forgatókönyv eredetileg egy durva szatíra a fogyasztói társadalomról, és egy berlini anarchoszindikalista graffitiművész munkája. Egyik esetben egy olyan producerhez kerül, aki pont ilyen szatírát szeretne. De a graffitiművész nem író - sajnos a könyv, bár tele van remek ötletekkel, nincs jól összerakva, formátumhibás, túl hosszú, a karakterek és a mondanivaló nem jön át. A fejlesztés során segítenek az írónak abban, hogy elérje azt a sztorit, amit el szeretett volna mondani. Rámutatnak a hibákra, segítenek kivágni azokat a részeket, amelyek feleslegesek és kidolgozni azokat, amelyek fontosak. Ehhez pontos kommentárokra van szükség, a vízió megértésére. A másik esetben mondjuk a Walt Disney veszi meg a könyvet és ők imádják a koncepciót, de utálják a szatírát. A graffitiművész viszont beleegyezik, hogy átírja a könyvet a Disney igényeinek megfelelően. Ebben az esetben a fejlesztés arról szól, hogy meg kell változtatni a forgatókönyv stílusát, témáját, történetét és karaktereit. Itt a víziót mintegy kívülről kapja az író, és ezt próbálja elérni az átírásokkal. A módszer itt is ugyanaz, mint az előbbi esetben: pontos kommentárok, a hibák megmutatása, a cél azonban a produceri vízió elérése.

Fotó: Veres Attila szerzői Facebook-oldala

A forgatókönyv kidolgozása során a rendezővel szorosan együtt szükséges működni vagy a forgatókönyvíró szabad kezet kap?

Forgatókönyvtől függ. Van olyan, mikor nagyon szemmel tart a rendező, de olyan is, mikor feléd se néz, amíg nincs kész könyv. Ez általában úgy néz ki, hogy leülünk megbeszélni a terveket. Átbeszéljük, először producer jelenlétében, aztán esetleg külön, hogy ki mit akar a történettől, a karakterektől, meghozunk alapvető döntéseket a stílussal, hangulattal kapcsolatban, majd az író elmegy írni. Az írás során tartja magát azokhoz az alapelvekhez, melyeket lefektettünk, és amikor kész van, megmutatja a könyvet a rendezőnek. Aztán megint leülés, átbeszélés, kinek mi nem tetszik, átírás. És ez addig folytatódik, amíg nincs kész produkció.

Abban az esetben, ha egy neves filmrendező forgatókönyvét kell „fejleszteni", adódnak konfliktusok, nehézségek?

Mindig adódnak konfliktusok, nehézségek, ehhez nem kell nevesnek lennie a rendezőnek. A fejlesztés alapvetően egók harca, úgyhogy súrlódásoktól sem mentes. Nagyon óvatosan kell lépdelni ezen a hadszíntéren. Meglepő, de nagyon gyakori, hogy épp a sikeres, befutott alkotók a legkedvesebb és legsegítőkészebb emberek a világon - nem véletlenül vannak ott, ahol -, és az első rövidfilmjén izzadó egyetemista a legkeményebb kreatív ellenfél, mert egy sort se hajlandó megváltoztatni az egyébként súlyosan formátumhibás és forgathatatlan könyvén.

Fotó: Veres Attila szerzői Facebook-oldala

Ha már itt tartunk: milyen egy jó - fejlesztésre nem szoruló - forgatókönyv?

Én hét év alatt két ilyen könyvet olvastam, egy lengyel és izlandi szkriptet. Mindkettőn dolgoztam végül, segítettem jeleneteket és karaktereket pontosítani. A lengyel produkció sajnos évekkel ezelőtt szétesett, de az izlandi leforgott, és bízom benne, hogy szépet fut majd jövőre a fesztiválszezonban. Az ilyen forgatókönyv egy jól formált vízió, ahol, miközben olvasol, tudod, hogy az író mindig előtted jár néhány lépéssel, és átvezet a történeten, amelyhez hasonlót még nem olvastál. Az ilyen könyveken érezni a magabiztosságot, a szerző abszolút ismeretét a karaktereiről, a világáról, a könyv szubtextusáról. Érezni az írói kontrollt, de ez a kontroll nem fojtja meg a könyvet, nem teszi túl hideggé, vagy túl formalistává. A jó könyv teljességgel önazonos: nem akar és nem is tud más lenni, mint az, ami. Ilyenkor úgy érzed, nincsenek opciók, nem tudsz min változtatni.

A készülő film - és a forgatókönyv - azonban nemcsak az író saját víziója lehet, hanem egy irodalmi mű adaptációja is. Miképpen kell forgatókönyvet készíteni egy már kész műből?

Az attól függ, mi az eredeti mű. Ha az egy rövid, filmszerűen megírt románc, amelyben nincsen semmi kivitelezhetetlen, akkor tulajdonképpen a forgatókönyvíró dolga az, hogy újra elmesélje ugyanazt a sztorit, csak a másik formátumban, próza helyett forgatókönyvben. Ha a regény dialógjai jók, azokat is meg lehet tartani. Ennél általában bonyolultabb a folyamat, ha a regény nagyon komplikált, időbontásos posztmodern, vagy ha nagy a jelentősége a szereplők belső életének, tehát a sztori nagy része a gondolataikban játszódik le. Akkor az adaptáció során teljesen új módot kell találni, hogy a történet elbeszélhető legyen. Ilyenkor le kell ülni és alaposan meg kell nézni, miről szól az alapmű - nem a cselekmény szintjén, hanem jelentésben. Mi a magja a regénynek, mi a lényege? Általában ebből a magból kell felépíteni a forgatókönyvet, mert így, még ha esetleg a cselekmény meg is változik, a mű lényegi jelentése nem sérül.