Musicalre jöttünk, komédia lett belőle. Legalábbis az előadás kezdetére eleredő eső miatti színpadtakarítás fél órájára. Nem akarunk lándzsát törni senki felett, hiszen a szabadtéri programok legnagyobb rendezője az időjárás, ami sokszor kiveszi a pálcát a karmester vagy a rendező kezéből, és akkor int be, amikor nem kellene. Ahogy tette azt szerda este is. Pedig az Iseumi Játékok legjobban várt előadására minden jegy elkelt, a szervezők pótszékeket is tettek be, és a figyelmességük arra is kiterjedt, hogy praktikus, zsebben elférő esőkabátokat adjanak a nézőknek. ExperiDance-es reklámajándék, rajta a "Ha esik, ha fúj" felirattal...

20 percet eleve csúszott a kezdés, ami egyrészt a kissé kései beengedésnek, másrészt a kényelmes közönségnek köszönhető, hiszen volt, aki 21:15-kor foglalta el helyét. Pereccel, naná, ahogy kultúrprogramra kell jönni... Aki nem előre, hanem felfele nézett, az persze láthatta (az okostelefonos radarjelentésekből meg biztosra is vehette....), hogy itt nem Ezüst eső lesz, hanem "sima".  A zenekar első taktusai után meg is eredtek az égi csatornák, előkerültek az esernyők, esőkabátok és a kis fehér "ajándékkotonok", amik egyre nagyobb összefüggő területén jelentek meg a nézőtérnek, mintha egy white partyn lennénk.

Áztunk már egy ideje, amikor megjelent egy felmosó szettel egy "higiéniai asszisztens", és ha létezik a 21. században sziszifuszi munka, akkor ő annak a fogalmát duplán kipipálta. Szinte hihetetlen, hogy a rúdra applikált kis törlőfejjel hatékonyan - értsd: belátható időn belül, amíg a közönség türelme is kitart - lehet dolgozni, és a vizes színpadot szárazra hozni a "töröl - vödörbe víz lenyom" munkafázissal... a törlőfej ugyanis mindig!! nedves marad. Ilyen színpadon pedig borítékolható, hogy a táncos társulat nem kockáztatja testi épségét. (De hogy ez a zsenge ötlet kinek jutott eszébe, hogy szegény hölgy azzal a játékszerrel majd táncrakész színpadot varázsol...agyrém!!)

Kisvártatva jött a segítség, amit a kitartó közönség tapssal jutalmazott, és ha már a tánc nem vonzotta a szemét, a vizes placcra lépő lányok munkamódszere annál inkább. Kérem szépen, alkalmi felmosórongyként lepedőkön "masírozva" itatták fel a vizet, majd a lepedő végét ketten megfogva az első sor előtti árokba csavarták a tartalmát! Sika-csavarás mozdulatsorok sokasága eredményezte azt, hogy a gyöngyhajú lányok petróleumlámpa erősségű fény mellett - csak hogy az Omegát is becsempésszük a rezümébe - felszárították a színpadot. Taps, üdvrivalgás, ügyesek voltak. Cirka fél órába telt. 

Kijött a társulat, körbenéztek, felmértek, fejcsóváltak és kimondták a verdiktet: balesetveszélyes! Amit aztán Kiss Barna, a szimfonikusok igazgatója hivatalosan be is jelentett a közönségnek. Megértjük, elfogadjuk, sajnáljuk! Újrázás novemberben, a Sportházban, aki addig nem tartja meg a jegyét, annak természetesen visszaváltják.

Eddig a történet, ami azért szolgál jó pár tanulsággal, szervezőnek, társulatnak és városvezetőnek is, hiszen ők is jelen voltak. Kezdjük a társulattal, hisz ők a legegyszerűbb eset. Az előrejelzésből eleve látható volt, hogy eső lesz, fellépés előtt cirka fél óra alatt szimulálható egy ilyen állapot a színpadon és már abból eldönthető, ha az előadás előtt vagy alatt eső lesz, akkor megszakítva, lefújva a produkció. Ebben az esetben pedig semmi szükség a komédiába illő takarításra. Ebben a formában legalábbis. A társulat látja, menyire marad nedves, csúszós, nyákos a színpad egy "viledás" tisztítás után. 

A szervezők szintén láthatták az előrejelzést, és érthetetlen, hogy az innovatív háztartási gépek és egyéb elektronikai kütyük korában vajon miért nem áll készenlétben olyan takarítógép egy szabadtéri rendezvény nyitott színpadán, ami pár perc alatt "megeszi" a vizet úgy, hogy közben szárítja is a placcot. Igen, van ilyen. Lehet, önkormányzati cégnél is. De ha ott nincs, akkor legyen készenlétben egy külső vállalkozó, aki ezt megoldja. Praktikus, profi és főleg nem Időrabló (Omega-utalás II.)! Arról nem is beszélve, hogy talán az előadás sem maradt volna el egy felszárított színpad esetén. Ezt a megoldást nemhogy csak tolerálja, de gyaníthatóan el is ismeri a közönség, imidzsnövelő, hogy lám, egy ennyire színpadi állapotfüggő eseményen hatékonyan reagáltak az időjárási körülményekre.

A városvezetők pedig láthatták, hogy ugyan roppant emberi és jó értelemben mosolyfakasztó, ahogy most a problémát kezelték a szervezők (viszont egyáltalán nem hatékony és célravezető!), de ha egy város Európa Kulturális Fővárosa címre kandidál, akkor bizony ne középkori módszereket vessen be egy kulturális rendezvényen, hanem biztosítsa azokat az eszközöket, amik ilyen esetben elengedhetetlenek! A szabadtéri rendezvények kockázatát fel kell mérni és fel kell készülni minden eshetőségre, amihez jó cselekvési tervet és erre optimalizált technológiát kell biztosítani. Már ha tényleg komolyan gondolják, hogy Szombathely kulturálisan szintet akar lépni.

A lányok rátermettsége előtt le a kalappal, a több száz néző kuncogott és sajnálta is kicsit őket, ám legjobban azt, hogy nem hallhatta és láthatta az Omega klasszikusait és az arra koreografált táncprodukciót. Üssük el annyival, hogy ma a Nyári éjek asszonya az időjárás képében jelent meg, Tízezer lépést tett Szombathelyig, és míg idáig elért, hullottak a könnyei... Ha én szél lehetnék, felszárítottam volna őket, a valósággal szembesülve viszont azt kell mondjam: "álmodtam, vagy igaz talán?". Kérdésben a válasz.