Szép számú érdeklődő gyűlt össze hétfő este a művelődési központ színháztermében, hogy bepillanthassanak korunk egyik impulzív és megosztó publicistájának, a költő és műfordító Karafiáth Orsolyának, és beszélgetőtársának, a ma is erőt sugárzó zenei ikonnak, Koncz Zsuzsának életébe. A "Beviszlek az erdőbe" című "tolksóban" előbbitől morzsákat, utóbbitól nagyobb falatokat kapott a publikum. Karafiáth Orsolya igazán lelkiismeretesen, nagy gonddal készült az énekesnő életéből, tisztelete, zenéje iránti vonzalma már gyerekként megérintette. Diákújságíróként az első találkozásukkor tudta, hogy egyszer Koncz Zsuzsával együtt fog dolgozni. Így lett. Ma már két közösen készített dal ennek bizonyítéka.

Az írónő kérdéseinek sora Koncz Zsuzsa munkásságát járta körül. A jogászi pálya miképp vett csavaros irányt a zenei művészet felé? Mikor vált önálló énekessé? Miért Bródy lett dalainak írója? Miért lettek forradalmárok a versek megzenésítésben? Mi az oka, hogy tehetségkutatókban nem igazán hallani Koncz Zsuzsa számokat? A válaszok kitöltötték a közönségnek szánt másfél órás pillanatképeket.

Az énekesnő intuitív emberként, meggondoltan hozott gyors döntéseket, az élet rövidsége ugyanis nem ad lehetőséget a lamentálásra, a "molyolásra". Sok minden érdekelte, sok mindenbe belekezdett, majd abba is hagyta, ám ezek az apró tanulmányok később óriási segítségére voltak. Nem készült tudatosan az énekesi pályára, nyitott személyisége hajtotta arra, hogy kipróbálja az éneklést. Kedvtelésből, saját szórakoztatásukra, a „fiúk" - értsd: „omegások" - unszolására kezdett el egyetemi klubokba járni, s énekelni velük. Fiatalok voltak, élvezték az életet és másfajta zenére vágytak, mint ami akkor a Kossuth rádióból szólt.

Önálló énekessé tette az a minta, amit profi helyen, a franciák zenei világában és hozzáállásában megtapasztalt. Érettségit követően jogi pályára ment, ám a betiltott harmadik nagylemeze (Jelbeszéd) után elhagyta az iskolapadot, és csak azért is az éneklésnek adta fejét. Igazán akkor kezdődött a zenei élete, amikor magyar dalokat kezdett énekelni. Bródy olyan új dolgokat talált ki, aminek csak követői voltak. Más lett a szórakozás, mások lettek a gyülekezési szokások és másfajta közönség alakult ki.

A rendszerváltással megkapták a választás lehetőségét is, ami nagyon fontos volt. Bródyval együtt nőtt fel, s benne az alkotó másik felét találta meg. A dalokban és az ember életében a maradandó élmény a fontos. Amit mond, amit énekel, az ő maga legyen, ő maga válassza meg az útját. Ők egymásban és a zenében ráleltek a harmóniára. Forradalmárok, elsők voltak az énekelt versekben is. Soha nem gondolta, hogy egyszer József Attilát fog énekelni, de azt sem, hogy Ady Endre Történelmi lecke fiúknak című verse is megszólal az ő hangján.

Szédítő pálya van mögötte. 40. lemeze, a Vadvilág két hónap alatt platinalemez lett. Nem hitte, hogy ma még emlékeznek rá az emberek, de nagykoncertje megtöltötte az Arénát. A dalaiban benne van ő maga is... a hite, a hitelessége, amit énekel, s amit a közönsége számára mondani akar.

A program szervezői nem ígértek koncertet, nem ígértek egyetlen dalstrófát sem erre az estére. Többen, akik jegyet váltottak, titkon reménykedtek egy-egy Koncz Zsuzsa dal néhány ütemében, néhány verssorában. Elmaradt... Talán hiányérzettel a mellkasukban - köztük magam is - hagyták el az est helyszínét. Ám ebben a hiányérzetben az a jó, hogy csak pillanatnyi az állapot, gyorsan pótolható: otthon feltett Koncz-lemezek valamelyikével, zenei megosztón előkeresett régi dalokkal. A választás lehetősége számunkra is adott már. A zenében elmerülten, Kárpáthyék lányával együtt hisszük, hogy Ég és föld között nyílik még a sárga rózsa.

Az élmény, ahogy ő maga is vallja, megmarad... Bródy dalszövegeiben, Cipő verseiben, az Omega, az Illés, a Metró slágereiben és Koncz Zsuzsa negyven lemezének valamennyi dalában. Benne vannak ma is!