Úgy hagytad ott a cigipapírt,
mint nemzeti zászlót a Holdon:
most már hivatalosan is
meghódított területnek számít
a konyhaasztalom.
A biztonság kedvéért
egy kis tejet is kiborítottál,
hogy ez a szolid DNS-minta
tovább nyomatékosítsa
a tulajdonjogodat.

Megint reggel óta
takarítok utánad,
közben olasz ételnevek
kiejtett alakváltozatát
morzsolgatom fejben,
hátha lesz még egy férfi,
akit le lehet nyűgözni ezzel,
legközelebb már elsőre is
ki tudom mondani, hogy
bruschetta.

Csak akkor mertem

Csak akkor mertem rád gondolni,
mikor elhagytuk a városhatárt.
Féltem, hogy a Rákóczi út
még elárulja neked a töprengéseimet.
Hogy milyen lehet az ajkad íze.
Hogy zavarna-e a fogszabályzód.
(Hogy mi a rossebet szeretsz a Kaukázuson.)

Szégyellem a reménykedést,
és belekapaszkodom a szégyenbe.
Te vagy a prototípusa mindannak,
ami kell nekem.
És várom a napot,
mikor elutasítasz.