Egy jó barátunk az utóbbiak táborába tartozik. Egy napon úgy gondolta, nincs veszteni valója, világnak ered, azaz pontosabban Angliába megy. "Mikor hazatérek szabadságra - meséli - az ismerőseim sorra teszik fel a kérdést: Milyen ott kint? Ilyenkor, ha van rá idő, megpróbálom felvázolni, hogy érzek ezügyben, de mindig el kell mondanom, hogy a kérdés komplex, nem lehet egy mondatban megválaszolni."

A következőkben arról olvashattok, hogy milyen tapasztalatokat szerezett a ködös Albionban, vagyis milyen volt kevéske angol tudással eligazodni egy számára többnyire ismeretlen világban.

Mikor is hagytad el az országot?

Tavaly májusban láttam elérkezettnek az időt, látva az itthoni, nem túl fényes jövőt, hogy beüssem a google-ba a "cheap flighticket to UK" mondatocskát.

Miért pont Angliába mentél?

A célállomás számomra nem volt kérdéses mivel családom egy része Anglia kellős közepén, Yorkshire-ben él. Amikor szüleimnek, húgomnak és a volt feleségemmel élő lányomnak bejelentettem tervemet, nem igazan repestek az örömtől, és először talán nem is vettek komolyan. Csak akkor tudatosult bennük, hogy tervem immár valóság, mikor a repülőjegyet (vagyis azt a pár betűből és számból álló kódot) eléjük raktam. Ők is tudták, ha lenne is más lehetőségem, ez egy jó alkalom arra, hogy kipróbáljam magam. Szóval élveztem a támogatásukat és elkezdtem a készülődést.

Ha jól tudom nem sokat vártál a döntésed után. Hogy zajlott a felkészülés?

Túl sok időt nem hagytam magamnak, ezért nem apróztam el a dolgot. Számba vettem mire lehet szükségem, berámoltam kedvenc ruháimat a bőröndbe, tokot vásároltam az addig meztelenül hánykolódó gitáromnak és vártam az indulás napját. Mikor elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy felvegyem a harcot a magyar bürokrácia rémével, bemerészkedtem az APEH-be, illetve a Társadalombiztosítóhoz, hogy Európa kompatibilis biztosítási kártyámat és ezzel együtt a TB-m további fizetését elintézzem. A dolog meglepően simán és gördülékenyen ment. Nem telt bele egy órába sem, és kártyával a zsebemben sétáltam hazafelé. Erre azért volt szükségem, mert nem igazán voltam (vagyok) jövőbe látó és szerettem volna bebiztosítani magam egészségügyi ellátás szempontjából, legalábbis emergency szinten. Az európai biztosítási kártya sürgősségi ellátás igénybevételére jogosítja fel tulajdonosát az Európai Unió területén, és ingyenesen igényelhető. Hozzá kell tennem, mikor Angliában egy kisebb probléma miatt egy ügyeletes ambulancia recepciósának felmutattam, értetlenkedve vizsgálgatta.

Milyen volt a kiérkezés?

Manchester-ben landolt a gépem, abban a városban ahol az Oasis, és még vagy húsz más, ma már világhírű banda tette első szárnycsapásait a '90-es évek elején. Onnét egy órányi autókázással érkeztem a következő nagyvárosba, nagybátyám házába, ahol megkezdtem idegenbe szakadt életemet. Az első két-három hét a környezettel, várossal való ismerkedéssel telt.

Hogy láttál neki valami munka felhajtásának?

A rövid akklimatizálódás után, mivel minden megspórolt pénzemtől megszabadultam, hozzá kellett látnom a munkakeresésnek. Az álláslehetőségek felkutatásához újsághirdetéseket böngésztem és felkerestem a központi Jobcentre-t, ami a magyarországi munkaügyi központnak felel meg. Ez egy viszonylag kellemes környezetű állami hivatal, aminek a fogadóterében bárki által szabadon használható computerek vannak felállítva. Ezeken kutathatsz a megfelelő munkaajánlatok után. Mivel az angol tudásom meglehetősen hiányos volt, ez számomra nem volt olyan egyszerű. Nyelvi hiányosságaim a lehetőségeimet is igencsak beszűkítették. Több ízben hallottam már kint élő ismerősöktől, barátoktól, hogy épp akkor találtak munkát, mikor már a visszautazást voltak kénytelenek tervezgetni. Ez nálam sem volt másképp. Három hét sikertelen, bár bevallom nem túl intenzív munkakeresés után egyik unokatestvérem volt az, aki egy lehetőséggel felhívott. Mivel nem válogathattam, egyből igent mondtam, és másnap már jelentkeztem is a megadott helyen. Az ottani boss végigmért és csak annyit kérdezett: Can You speak english? So-so, válaszoltam kissé bizonytalanul. Ezután közölte velem, hogy majd telefonálnak, ha szükségük van rám és utamra engedett. Egy hét eltelte után kaptam üzenetet, hogy másnap kezdhetek. Egy újabb hét próbaidő után, mivel elégedettek voltak a munkámmal, úgy döntöttek felvesznek teljes munkaidőre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy angol tudásom épp azon a minimális, és a semmi határán húzódott, amivel nagy nehézségek árán sikerült csak megbirkózni a feladatokkal. Szerencsére rendkívül türelmesek és segítőkészek voltak a kollégáim és én is próbáltam a maximumot kihozni magamból.

Könnyű munkát találni? Milyenek a fizetések?

Erre azt szoktam válaszolni nem könnyű, de a sok külföldi dolgozót látva nem is lehetetlen. Itt az állásokat két csoportra osztják. Permanent és temporary, vagyis állandó és ideiglenes. Ezen belül van full-time és part-time, azaz teljes- és részmunkaidős. Nagyon gyakori a 6 napos munkahét, tehát sok helyen szombaton is dolgoznak. Egyébként sok munkaközvetítő magániroda is található, ahol regisztrálás után telefonon értesítenek, ha valami, az előre rögzített feltételekhez passzoló lehetőség adódik. Ha valakit munkalehetőséghez juttatnak, sokszor ők maguk alkalmazzák, és bérbe adják a munkaerőt igénylő vállalatoknak, vállalkozásoknak. Ez némi hátránnyal is járhat, ház vagy lakásbérlés esetén, mivel nem mindig jelent állandó, teljes munkaidős foglalkoztatást, ami ilyenkor általában feltétel, és a fizetésből is vesznek le részesedést. Van olyan ismerősöm, aki havonta más-más cégnél dolgozik, éppen ott, ahova kiközvetítik. Ez ugyan változatos, de szerintem eléggé megterhelő lehet lelki vonatkozásban. A minimálbér Angliában 1999 óta £5.73/óra a 22. életévüket betöltötteknek, és £.4.77/óra a 18 és 21 év közöttieknek. Ez persze csak a legálisan foglalkoztatottakra vonatkozik.

Volt-e negatív élményed külföldi munkavállalóként?

Keringenek erről bizonyos történetek, de nekem személy szerint, és a közvetlen környezetemben nem volt. Nagyon jófejek és soha nem tesznek különbséget.

Amerikában sokan dolgoznak "feketén", mennyire jellemző ez Angliában?

Hallottam már feketén dolgozó magyarokról is, de ez nem igazán jellemző itt. Tapasztalataim szerint, az Angol hatóságok kemény kézzel érvényesítik a törvényeket, legalább annyira, hogy azokat sokkal érdemesebb betartani, mint nem. Ehhez kapcsolva mondom, hogy az utcákon rengeteg rendőrt és egyéb rendfenntartó egyenruhást látni, akik nagyon határozottan lépnek fel, ha valamilyen rendbontásba botlanak. Ennek némileg ellentmond, hogy a járdán való bringázást és a piroslámpán való átgyaloglást - ami egyébként itt teljesen megszokott -, egyáltalán nem teszik szóvá.

Mondanál néhány szót a munkavállalási engedélyről?

A munkakezdést követően szükséges az úgynevezett, Accession State Worker Registration Scheme megszerzése, ami tulajdonképpen a munkavállalói engedély. Ehhez egy a munkáltatótól kapott igazolás, útlevél, pár fotó és £90 befizetése szükséges. A fényképes igazolványt két hét alatt küldik ki az általunk megadott címre. Ezután a National Insurance Number igénylése következik, ami nem más, mint a társadalombiztosítási szám. Ez a Jobcentre-ben intézendő, szükség esetén tolmácsot is biztosítanak. Ha mindezekre szert tettünk könnyen bérelhetünk lakást, házat vagy nyithatunk bankszámlát.

Ott is egymást érik a bankok a belvárosi utcákban?

Angliában lényegesen kevesebb féle bank található, mint Magyarországon, és azok általában Nagy-Britanniaiak. Tapasztalataim szerint jó szolgáltatást nyújtanak. Amúgy érdemes bankkártyát igényelni, mert általában a legkisebb trafikokban is fizethetünk vele. Internetes vásárláshoz - ami nagyon népszerű és fejlett Nyugat-Európában - pedig elengedhetetlen. Sok időt és energiát megspórolhatunk ezzel a módszerrel, és szinte nincs olyan termék, amit ne lehetne így, könnyedén és sokszor a bolti áraknál kedvezőbben beszerezni. A posta is jól működik, nagyon gyorsan és pontosan dolgoznak.

Milyen a tömegközlekedés? Milyenek a jegyárak?

Nagyon jól szervezett, és szinte nincs olyan hely, ahova ne lehetne eljutni busszal vagy vonattal. De ha végképp nem találunk megoldást, bátran beülhetünk egy taxiba, amiből rengeteg van. A viteldíjak megegyeznek a magyarországi tarifákkal, és minden taxis használ taxi-órát, ami egy GPS-el van egybeépítve. A taxikat általában nem lehet leinteni, mint nálunk, hanem telefonon kell megrendelni. A rendelésnél megkérdezik a nevedet, illetve, hogy mikor, honnan és hova szeretnél utazni. Ez a taxisok biztonságát tekintve érthető. A vonatjegy árak jóval drágábbak, mint Magyarországon, de ha előre rendeljük interneten, féláron is hozzájuthatunk nagyrészükhöz. A vonatok percre pontosak és az állomások áttekinthetőek, könnyen megtaláljuk, amit keresünk. A buszokkal rosszabbak a tapasztalataim sajnos. Annak ellenére, hogy a buszmegállókban digitális kijelző tájékoztat a buszok érkezéséről, pontatlanul járnak és volt olyan, hogy egy-egy járat ki is maradt. Jegyünket a sofőrtől kell megvenni, aminek ára uticélunk távolságától függ. Válthatunk napi, vagy hetijegyet is, ha úgy kifizetődőbbnek ítéljük meg. Egy helyi-járatos hetijegy kb. £14-ba kerül. Ami érdekes volt elsőre, hogy az utasok leszálláskor röviden megköszönik a sofőrnek fáradozásait, és el is köszönnek. "Cheers, bye" hangzik el az utasok szájából.

Van az egészségüggyel kapcsolatos tapasztalatod?

Barátnőm kisebb problémájából adódóan volt alkalmam orvosi rendelőben és kórházban is járni, illetve az ottani ellátást megtapasztalni. Körzeti orvoshoz - ahova a biztosítási kártyád megérkezte után regisztráltál - telefonon kell bejelentkezni, és az így kapott időpontra kell megjelenni. A rendelőben kihelyezett TV képernyőkön várhatjuk nevünk és a fogadó rendelőszoba számának megjelenését. Barátnőm öt órára volt bejelentve és a neve pontban 5-kor meg is jelent a kijelzőn. Az orvos a vizsgálat során csak kérdéseket tett fel, és egy nagy könyvből nézte ki a felírandó gyógyszer nevét. A kórházban, érkezésünk után a recepción részletesen kikérdeztek, minket még az odautazásunk mikéntjéről is. Ezután fél órás várakozás után egy fiatal tanuló orvos érkezett, aki bekísérte barátnőmet a rendelőbe. Ő szinte semmit nem kérdezett csak vért vett, és egy újabb időpontot adott egy héttel későbbre, ami már a megfelelő osztályra szólt. Ez a problémát tekintve kissé aggasztónak tűnt, de nem volt mit tenni. Fórumokon olvastam ezt megelőzően lesújtó véleményeket az angliai egészségügyi ellátásról, ami lehet, hogy csak nekünk tűnik túl hanyagnak. Szüléskor pl. a várandós anya mindössze négyszer találkozik az orvossal, abból az utolsó a szülés maga. A tapasztalataim alapján én is inkább a magyarországi, ugyan flegmább, de ugyanakkor gondoskodóbb egészségügyet választanám.

Egyszerű lakáshoz jutni? Mik a feltételek?

A lakás vagy házbérlés viszonylag könnyen zajlik, ha a megfelelő dokumentumok, munkavállalási engedély, munkáltatói igazolás, útlevél stb. rendelkezésre állnak. Nagyon sok ingatlan közvetítő iroda található, amelyek bőven kínálnak bérlésre szánt házakat, lakásokat. Angliában legalább annyian bérelnek ingatlant, mint ahányan tulajdonosok. Sok lakást és házat direkt erre a célra tartanak fenn az úgynevezett landlordok.

Bérleti díjak?

A lakásárak elhelyezkedéstől, bútorozottságtól függően változóak. Egy-két szobás bútorozott, önálló házrész, illetve lakás itt West Yorkshire-ben £350-650-ba kerül havonta. A legtöbb ház megfelelően felújított és bútorozott, de jártunk már igénytelen, balkáni állapotú ingatlanokban is lakáskereséseink során. Gyakori a két toalett és szinte minden házhoz, lakáshoz tartozik a hálószobákon kívül living room, azaz nappali is, az itt tradicionálisnak számító kandallóval. A bérleti szerződéseket általában minimum hat hónapra kell aláírni.

Rezsi?

Jelenlegi házunkban házon belüli, időre programozható központi fűtés működik. Így a fűtésre téli időszakban hozzávetőleg £250-ot fizetünk háromhavonta. Az áramdíj £120 általában, szintén háromhavonta. Ezenkívül kell még havi £35 vízdíjat, és havi £85 council tax-ot, azaz önkormányzati adót fizetni. Utóbbi magában foglalja a heti kukaürítést is. Az önkormányzati adó mértéke a városban való elhelyezkedéstől függ.

Mekkora házban laktok, és milyen a szomszédság?

3 szintes, 3 és fél szobás, van benne étkező-helyiség és nappali is. A külföldről dolgozni érkezők általában nem a legmenőbb környékeken tudnak házat, lakást bérelni. Rengeteg az idegen országból jött lakó. Vannak lengyelek, kínaiak, japánok, oroszok, afrikaiak és pakisztániak egyaránt. Vannak kisebb rendbontások, de azokat általában az őshonos szomszédok csinálják. Gyakori az éjjeli tűzijáték vagy a drifting, azaz autógumikoptatás olyan autókkal, amikben stadionkoncerteket megszégyenítő szubbasszus-kocka dübörög. Az elmúlt fél évben két autót gyújtottak fel a közvetlen közelünkben. Szerencsére a rendőrök egyre gyakrabban látogatják a körzetet.

Első látásra mi volt a benyomásod?

Ami elsőként szemet szúrt, az az utcák tisztátlansága volt. Ausztria makulátlanságához szokott "nyugatideámnak" nem éppen akart megfelelni. Ritkán ültem olyan buszon, amin ne hevertek volna ülések alá szórt reklámlapok, vagy ne gurultak volna üres üdítős flakonok szanaszét az utastérben. Ez némileg betudható annak, hogy a belvárost kivéve az utcákon alig-alig találunk szemeteskukákat. Számomra eleinte a baloldali közlekedés is okozott némi nehézséget egy-egy zebrán való átkeléskor. A buszt is rendszerint az ellenkező oldalon vártam. Az angolok, vagyis helyesebben - mivel Angliában feltűnően sok a más nemzetiségű - az Angliában élők nagy része sokkal zajosabban él, mint mi magyarok. A forgalmasabb helyeken, tömegközlekedési eszközökön egymás nyugalmára való tekintet nélkül üvöltöznek a telefonba, vagy harsogva közlik egymással a mondandójukat.

Bevásárlókocsi-társadalom?

Ó igen..., úgy tűnik az itt élőknek lételeme a vásárlás. A központi helyeken szinte minden ember kezében hízottra tömött bevásárlótáskák díszelegnek, és az üzletek hétfőtől-vasárnapig, nyitástól-zárásig dugig vannak. Óriási választék van mindenből, de rengeteg a silány minőségű, olcsó tömegáru. Egymást követik a nagymértékű leárazások, és különböző "egyet fizet kettőt vihet" jellegű akciók. A minőségi termékekért itt is horror árakat kell kifizetni.

Úgy hallottam a kaják nem éppen a mi hasunknak valók... Mennyire tapasztaltad meg ezt?

Az ételek teljesen más ízlés szerint készülnek, mint mifelénk. Rengeteg időmbe került, amíg sikerült megtalálnom a számomra is fogyasztható kajákat. Elfogadható kenyérhez a mai napig is csak a piacon található lengyel boltban tudok hozzájutni, ugyanis a többi boltban árult kenyér inkább a funérlemezhez hasonlítható, úgynevezett toast kenyér. Nagyon elterjedtek a tartósított, fóliázott készételek, amik valószínűleg nagyon egészségtelenek, de olcsók és gyorsan elkészíthetőek. Az édességek viszont nagyon finomak.

Beszélj a szórakozási lehetőségekről, partikról.

Strandot vagy szaunát nem sikerült találnom. A könyvtárba viszont mindenféle probléma nélkül be tudtam iratkozni, ingyen. Sok galéria is található ahol egymást követik a kiállítások. Sok-sok óriási park van, ahol hétvégenként rengetegen pihennek, ha az idő engedi. Ha éppen esik, számtalan pub-ban élvezhetjük a sokféle sört, amik az otthoniak duplájába, triplájába kerülnek ugyan, de remek minőségűek. Szombat esténként az egész belváros egy nagy partihelyszínné alakul át ahol szinte hömpölyög a különböző maskarákba öltözött buliznivágyók tömege, egyik szórakozóhelyről a másikra. A belvárosban szinte minden második épületben valamilyen meghatározott stílust képviselő szórakozóhely üzemel. A metál-tól, az indie-től a dub-on, techno-n, rave-n át a jazz, funk, soul-ig minden stílus képviselteti magát, egy vagy akár több helyen is. A legtöbben kell minimális belépőt is fizetni (£5-6), de kifogástalan minőségben élvezhetjük a zenét és általában jól kialakított terekben lazíthatunk. Minden szórakozóhely bejáratánál igazolvánnyal ellátott biztonsági őrök figyelik, hogy 18 év alatti ne juthasson be, és ezt nagyon szigorúan veszik. A party-time itt hajnali három órakor véget ér, csak néhány kivételes hely van, ahol reggel hatig nyitva tartanak. Szinte minden napra jut egy vagy akár több koncert. A jegyeket érdemes jó előre megvásárolni, mivel általában a show előtt egy héttel már csak a "sold out", azaz a minden jegy elkelt felirattal találkozhatunk.

Milyen gyakran jártok haza?

Nálunk mindenkinek 41 nap szabadsága van, ami 12 (minden hónapra 1) nap szabadnap, és 29 nap szabadság. Ezt kell beosztani. Ez pl. nálam évi 3-szori hazarepülést jelent. Hihetetlen jó érzés hazajönni, és teljesen máshogy tekintek az itteni értékekre, mint kiutazásom előtt.

Mint a fentiekből kiolvasható, ha elég bátorság és kellő motiváció társul bennünk ahhoz, hogy merjünk változtatni, nem szabad sokat gondolkodni, menni kell. Szomorú tény, hogy nagyon sok értékes és tehetséges ember hagyta már eddig is el hazánkat, és borítékolható, hogy ezután is fogja. Nem akarunk belemenni abba, hogy ez kinek és minek is a hibája, részünkről azt valljuk, hogy akiben van annyi kurázsi, hogy minden háttér nélkül nekimenjen a világnak, azt mindenképpen jobb lenne itthon tudnunk magunk közt. Lenne, és van is mit tenni ebben az országban a jobb világért, pláne mivel akiknek ez lenne a dolga, nem teszik. Innen kívánunk minden kint élő barátunknak - szép számmal vannak - és honfitársunknak a vállalásukért sokszoros megtérülést, találják meg számításukat és a biztos gondtalan megélhetést, nagyobb esélyük van rá, mint nekünk itthon. Sajnos.