Nem volt elég ellenszenves a The Grudge, rajongók lettünk - Helyi tehetségek a Végállomás Klub színpadán
Képgaléria megtekintése2017.11.05. - 15:30 | NagyRobert, BLH - Fotók: Büki László 'Harlequin', Dart
Négy tehetséges helyi zenekar - a Red Rouge, The River, The Grudge és az Ellenállás - lépett a világot jelentő deszkákra szombat este a Végállomásban, s bár fel voltunk készülve a legrosszabbra is, végül kellemesen csalódtunk. Az pedig tény, hogy szükség, és igény is van az ilyen programokra; remélhetőleg a közönség is ráérez a régi Esélykiegyenlítő fesztiválok varázsára.
Helyi tehetségek a színpadon! címmel idézte meg az egykori Esélykiegyenlítő estek szellemiségét a Végállomás Klub. Hiánypótló kezdeményezés ez, amire hatalmas szüksége van a szombathelyi és a megyei zenei szcénának, ahogy ezt az első novemberi szombat is bizonyította. Remek zenekarokat hallhattunk, legalábbis négy közül háromnak biztosan helye van a zenei vérkeringésben, de a fiatal tagokból álló bandák aránya is hasonló volt ezen az estén.
A most debütáló Red Rouge nyitotta a bulit, enyhén sanzonos beütésű pop-rockos produkcióval. A helyi kávéházakban bármikor el tudjuk képzelni ezt a zenei elegyet, ami remekül vegyíti popzenét az élet keserűségével. Néha kicsit sok felvezető szöveget adtak egy-egy dal előtt, és az énekesnő is csak a harmadik-negyedik számnál lazult el kellően, pedig a hangja nagyon kellemes és tiszta. A feldolgozás dalok közül a Liquid lunch és a Quicksand rendkívül jól szólt, amik után a Bad romance már kissé idegennek hatott, de összességében egy korrekt koncertélményt adott a Vörös Rúzs, ami nem csak a tükrökön és az inggallérjainkon hagyott nyomot, hanem az est szövetén is. Arról nem is szólva, hogy ilyen masszív „céges" motivációt még nem láttunk a Végállomásban, mint amit Rúzsék kaptak a kollégák alkotta közönségtől. Szinte már vártuk, mikor ejtik le egyesével a sok kis táblát, rajta a motiváló „szívküldikkel", mint az Igazából szerelemben...
Másodikként a The River tolt egy kis hard rockot a hajunk alá. A főleg gimisekből álló banda tagjai két hete álltak össze, és négy próba után merészkedtek a színpadra, ami alig látszott a produkción. Gácsi Robi szólógitáros és Mándli Balázs basszusgitáros már egy éve együtt nyújtják a húrokat. Balázs és Kovács Pali (ének-gitár) a szombathelyi Premontrei Gimnázium diákjai, így adta magát az együtt zenélésre a lehetőség. A csapat Kárpáti Tamás rutinos dobossal egészült ki, aki korábban például az Újvilág Utca zenekart is erősítette. Debütáló fellépésükre előző napon a Pistons Pubban került sor. Pali énektudását az RTL Klub X-Faktor című műsorában mutathatta be a tévénézőknek, ahol betekintést nyert a showbiz világába. Az együttes bemutatkozása jól sikerült, reméljük, nem a Végállomás lesz a végállomás! A tagokon látszott a fiatalos lendület, bár a hangzás még kicsit nyers, de sok gyakorlással ez be fog érni.
Két saját dalon kívül előadásukban simán megfért egy Britney Spears és egy Road dal egymás mellett, s bár egyik se játszik jó zenét, a folyó sodrásában kifejezetten tetszetőssé váltak ezek a számok. Emellett még Quimby, Tankcsapda, Avenged Sevenfold és Green Day feldolgozások szóltak rockos stílusban. Az egyetlen bajunk Kovács Pali némileg egocentrikus hozzáállása volt, és az, hogy nem feltétlenül választott jó dalokat a hangi adottságaihoz. Személy szerint a The Subways-től a Rock & Roll Queen-t tudnám elképzelni a The River feldolgozásában, az maradéktalanul működne. Amennyiben pedig inkább a rekedtes hang elérése a cél, akkor azon a whisky-cigi kombó sokat segíthet, persze csak a 18. szülinap után. :P Gácsi Robinak respekt a virgázásokért, lám-lám, a youtube is "kitermeli" a vajkezű gitárosokat!
A másik banda, akinek a menedzselését gondolkodás nélkül vállalnám a The River után, a The Grudge. Ők azok, akiknek azonnal rajongójuk lettem. Egyszer csak jött egy mérnökhallgató kinézetű csávó, akiről előtte azt gondoltam, hogy két dal közt megszakérti az erősítőt, de aztán basszusgitárt akasztott a nyakába, és olyan érces-karcos hangon kezdett el énekelni, ami elképesztő (már a soundcheck is rendhagyó „üvöltéssé" fajult, nem a szokványos „1-2-3-4..." nyegle és kötelező unalmába fulladt.) Az énekes-basszeros jobbján egy szőke ciklon tolta ritmusgitáron, és úgy állt ott a színpadon, mint egy istennő (és mint egy szobor, csak utóbbi kevesebbet igazgatja a haját...). A színpadkép helyenként nagyon statikus volt, de a zenei tudás és a repertoár a produkció minden kisebb hibájáért kárpótolt minket. A The Grudge tagjai valószínűleg a Motörhead, a Tankcsapda és Deák Bill Gyula törvénytelen gyermekei (jó kis gruppi...), akik ha így folytatják, akkor Szombathely népe fogja örökbe fogadni őket! Az Iron Maiden és Metallica 10 percért pedig hatalmas pacsi!
Végül a rock-metál szekció után az Ellenállás két wannabe rappere nyomott egy kis rap-pótlékot. Eredendően van potenciál a srácokban, a "háttérzene" is kellemes volt, de nem arra a szövegvilágra kell bazírozni, amin a Hősök vergődött a csúcsig, mert az csak nyomokban tartalmaz rapet. A szövegek mérsékelten közhelyesek és túl sokat merítenek a külföldi előadók hülyeségeiből. Magyarország nem az USA, szóval a rapet is ehhez kell igazítani, és igen, lehet kritikusan beszélni a stadionépítésről, de ez a téma több annál, mint kell vagy sem. A dolog pikantériája meg majd csak akkor jön el, amikor a Haladás ki talál esni az első ligából, és a sokadik osztályban játszik túlélési rangadókat Mucsajröcsögével meg Salakszentmotorossal.
Összességében ez egy jó buli volt, amin megvolt a katarzis. Az általános jótanácsok rovatba meg csak annyit, hogy fellépés alatt nem rohangálunk fel más banda dobosához jópofizni, nem hordunk más zenekarok nevével fémjelzett pólókat, az ujjatlan ing Halál mintával pedig úgy tré, ahogy van, szóval mindkettő felejtős (ez alól pedig egyedül az Ellenállás volt kivétel, akik sajátneves textilben nyomták!).
A szervezők nyitottak a hasonló estékre, és várják, hogy a téli vagy bármilyen álmukat alvó bandák megemeljék az okostelefont, és vagy szóban, vagy bitekbe verve tudomásukra hozzák: be szeretnének mutatkozni!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
http://vaskarika.hu/images/gallery/b/d/5/bd574471.jpg
Kedves KTE, örülök, hogy hitelesek az infóid az elődödről, akit az énekesetek hívott dobolni úgy, hogy tudta, sosem ült dob mögött korábban. Ehhez képest beült az első próbára és végignyomta. Talán ha annak a felvételét hallanád, akkor alkothatnál korrekt véleményt. Gondolom annak idején, amikor Te kezdtél, Te is tudtad ezt nulla dobos előélettel. Te biztosan dobverővel a kezedben születtél, így jogosan ítélsz meg valakit látatlanban. (Ja, bocs. Nem nulla előélettel, mert cajon-on dobolt korábban.) De az mondjuk rettentő sokat elmond, hogy az énekes elfelejtett szólni az elődödnek, hogy lecserélte, az egyik gitáros jelezte, hogy ő úgy tudja, más fog dobolni. Gondolom ez mindenhol így megy persze... Meg az is, hogy az állítólagos legjobb barátjáról a háta mögött ilyen véleménnyel van. Szóval tudod: az éremnek mindig két oldala van... ;)
A hölgy előző kommentjével még jobban megmutatta hozzánemértését,irigységét,rosszindulatát.Mocskolodás megy ezerrel,meg a magyarázkodás kifelé.
Nekem csak annyi kérdésem lenne,ha akkora isten király dobos a másik srác, miért cserélik le?
bár inkább bele se megyek, úgy is önnek lesz igaza.
Szerintem meg ez árul el sokat :)
Nem terveztem ide kommentelni,de a mocskolodásra megérkeztem.
Ha már ennyire belemegyünk a zenekar történetébe,akkor elszeretném mesélni,hogy az ön fiának első probás "profi dobolása" mindjárt hazugsággal kezdődőtt,majd sértődéssel folytatódott mikor segítő szándéktól vezérelve,szológitárosunk segítette dobolni.Akkor itt bukott meg újból az ön mocskolodása.S mi volt a hazugság?Hogy több éve dobol,(cahon??:D) de menetközben kiderült hogy ez csak a zenekarba kerülésért mondta. Én úgy érzem,tiszteségesen közöltem,hogy nem tudok együtt zenélni a fiával és mással folytatom.Nem értem,hogy miért önnek okoz ez problémát,és nem a fiának.Nem lehet hogy ez inkább az ön lelkiismerete?
Sajnálom,egy jó ideje probálom tanulni elfogadni a kritikákat (ezekből is épitkezni) zenekar és én is.Két hét alatt sikerült egy családias hangulatú zenekart összeraknunk.Közhellyel élve:egy mindenkiért,mindenki egyért.A zene öröm.S ezt akarjuk osztani,nem a keserűséget.Probálja meg önis.
Szeretettel:
Kovács Pál
TheRiver