Ha már adja magát a helyzet, és egy beszámolóban emlékezünk meg a két lelkes brigád örömosztásából, ki is használjuk ezt kicsit. Mindazok ellenére, hogy a két stílus nincs vérszerinti rokonságban egymással, sőt köszönő viszonyban is alig, egy dolgot ki kell emelnünk: aki bedacolt az embert és építményeket egyaránt próbára tevő széllel, semmiképp nem bánta meg, hogy levonult a főépület alá. Mindkét stílus ugyanis, a „mosolygósan megyek hazafelé" ígéretével él, és tempójánál, illetve fílingjénél fogva kötelezi a jelenlévőt, a minimum, hogy mozog a láb hozzáállásra.

Ez mindkét este be is bizonyosodott szépen. Az Amerikából importált, egyfelől country-s blokkal támadó - amely a nevükben említett folyó deltája környékén ihletődött körülbelül -, a második felvonásban pedig rockabillyvel táncoltató Mississippi Rockets, illetve az Angol dokkok környékéről kiburjánzó ska mozgalmat meglepő feldolgozásokkal színesítő Bőgőmasina koncertzárása is össznépi jókedvvel, tehát társas tánccal zárult. Igaz a halálcsendes hétfő estén tényleg csak egy közepes házibulira elég emberke csoportosult a színpad előtt, de kedden már szépszámúnak titulálható masszív állt össze. Az üzenet tehát hasonló - mindamellett is, hogy a ska hívei azért fajsúlyosabb kérdésekkel állnak az élettel szemben -, és nagyon egyszerű, ÉREZD JÓL MAGAD!

Kijelenthetjük, hogy annak ellenére, hogy nem vagyunk feltétlen és elvakult hívei egyik stílusnak sem, a nagy csomagunkban azért benn vannak, és bármikor kaphatóak vagyunk ilyenféle zenei befogadást bevállalni. Akkor is, ha egy fesztivál nagyszínpadára, és akkor is, ha egy kis klubba - ahol mindkét vonal igazán él véleményünk szerint - hirdetik azt meg. Abban is hasonlítanak, hogy nem kell halálprofi zenészeknek lenniük ahhoz, hogy hassanak. Mindkét stílus magában hordoz egyfajta zenei koszosságot, ami ha kiveszik, akkor az érzésből is elveszik valami. Mozgalmi sugallatot, tehát összetartozást hirdetnek szövegeikben, barátságot, tiszteletet, a zene szeretetét alapvetően, és az igazán jó csapatok ezért baráti társaságokból alakulnak ki. Ezért épp nem attól jók, hogy egy másodperc alatt halálpontosan negyven hangot megszólaltatnak, hanem azoktól a színpadról lejövő pluszjelektől, ami a közös zenélés öröméből fakadnak. Egyik zenekar sem játszott hiba nélkül, de mindkét esetben ezek kifele meg sem említendőek, észrevétlenek maradtak. Mindkét esetben sok volt az improvizáció, és a feldolgozás-számok aránya.

Mississippi Rockets

Mint említettük fent, műsoruk két blokkból állt össze, az elsőben Stieber Gabi a környék rockabilly guruja nagybőgőjével, a Sinking Heroes gitáros-énekese, Tihamér pedig gitárjával és torkával vitte a prímet. Műsoruk általunk nem ismert feldolgozásokból, a southern rock country-val fertőzött darabjaiból állt. Itt közöljük, hogy mindannak ellenére, hogy Old Shatterhand vagy Doc Hollyday, illetve a vadnyugat, mint a romantika és egyenesség földi alfája és omegája végigkísérte eddigi életünket, mint irányadó eszményi kor- és élettérminta, a hozzátartozó aláfestőzene egyenesen irritálóan hatottak és hatnak ránk. Nem beszélve arról, hogy milyen kultúra az, aminek a country a népzenéje. Ennek ellenére el tudtunk vonatkoztatni e hendikeptől, mivel mind a szelekció, mind az előadás teljesen szórakoztatóra sikeredett. A már megszokott fetrengős, bőgővel birkózós állatkodás folyt, természetesen emelkedett hangulatban. A már jól megszokott törzsbrigádon kívül - akik minden rockabilly mulatságon feltűnnek -, a betévedt hétfői italozók is ráhangolódtak a műsorra. A második etapra beszállt Gabi testvére egy pergő és egy lábcin társaságában, állva dobolva végig a félórát, és itt már az 50-60 évek belőtt sérós darabjai sodortak mindenkit a pogó felé. Kemény asztalon táncolásba torkollott a végére a koncert, ami egy hétfőtől a maximum, amit elvárhatunk mifelénk.

Bőgőmasina

A kilenctagú kollektíva ezen estén nyolc fővel képviseltette magát, és ez épp azon a tűréshatáron volt, ami a - nem szimfonikusokra tervezett - pódium méreteit rendesen próbára tette. Számunkra óriás meglepetéssel szolgált, hogy Hanisch Andris, aki a szombathelyi Social Free Face hardcore zenekarban dobolt sokáig, itt, mint énekes és trombitás szerepelt, tesszük hozzá teljesen hitelesen és meggyőzően. Már a beálláskor kiderült, hogy bizony nem siratóénekes hangulat fog uralkodni, repkedtek az elmés el- és beszólások. A zenekar a dob, basszus, két gitár, billentyű/tangóharmonika, szaxofon, pozan, trombita, két ének és csorda-vokál felállással támadott, teljes fronton. A tömény hangszerelés miatt kicsit féltünk, hogy a hangzás a kis teremben káosszá nőheti ki magát, de ennek az ellenkezője következett be. Mind az énekesnő, mind az énekesi fronton Andris, konkrétan engedte a mikrofonba torka és szája termését. A fúvósok szakítottak, a billentyűs sem molyolt, a gitárok alapból zsigereltek, a basszus bedörmögte a termet, a dobos pedig ritkaságszámba menően kloffolta a bőröket. Mivel eleddig nem volt még szerencsénk sehol belefutni sem élőzésükbe, sem hanganyagukba, mondhatni elsőbáloztunk.

A teljesen bohém, és pozitív energiát sugárzó, kisebb tömegnyi "skalakulat" a nekünk legszimpatikusabb alfaját játsza a reggae munkásmozgalmi stílusának. Kicsit visszaköszön a nyolcvanas évek poposabb - a'la Madness -, az oldszkúl, és a rock is számaikban. A feldolgozásaik is alátámasztják mindezt, a Motorhead, Boney M, Metallica egy-egy darabja és a The Clash Guns of Brixton-ja volt ezen az estén hallható, de repertoárjukban Tankcsapda, House of Pain, Szécsi Pál, Depeche Mode és még ki tudja, mi minden nem szerepelhet, persze saját szájízük szerint átdolgozva. Jók a saját számaik is, amiről a nemsokára megjelenő albumuk hallgatásakor majd bárki meggyőződhet. Igazi bulizenekar, akiknél az elsődleges kívánalom, a megszólalás adva van, és ezzel a közönséget mindig le is fogják venni a lábáról, mint ahogy minket is sikerült.

A héten még a könnyedebb szórakoztatás mellet, a fajsúlyos breakbeat képviselteti magát szombat éjjelén, amikor is Dj Marka lesz Szombathely és a klub vendége. Műsorváltozás is lesz a hónapban - egy, a kiadottól eltérően a Halloween-éji tökgyújtós programra a Magashegyi Underground után nem Cadik, hanem Győr hőse, Sikztah érkezik. Palika pedig Mc Zeek társaságában nov.14-én kápráztat a Varga Zsuzsa koncert után. Jó szórakozást!