Rakkenrollcsók és kultúrpofon - Kiss Tibivel hangolunk a pénteki Quimby koncertre

2017.11.22. - 00:30 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: sinco

Rakkenrollcsók és kultúrpofon - Kiss Tibivel hangolunk a pénteki Quimby koncertre

"Elsősorban a jelen húrjait pengetjük és előre nézünk. Visszük magunkkal az örökségünk, használjuk a kalandjaink tanulságait, megismertetjük egymást magunkkal. Ma éppen így, holnap meg úgy. Erről szólnak az előadásaink." - Kiss Tibivel, a Quimby frontjával váltottunk virtuális "eszmecserét" a pénteki koncert ráhangolásaként.

November 24-én Szombathelyen lép fel a Quimby. A zenekar tavaly ünnepelte 25. jubileumát, a látványos koncertről készült DVD, a Micsodaország pedig immáron aranylemez. Az ünneplés mellett azonban mindig jut idő az új alkotására is, így tavaly a születésnapjukon jelent meg Jónás Jelenései című legújabb nagylemezük, idén pedig az Üzenet nincs c. dalukhoz, valamint a nemrég megjelent Az embered c. számhoz forgattak klipet. Pénteken az AGORA-MSH-ban lép fel a zenekar, ennek kapcsán beszélgettünk Kiss Tiborral.

Milyen koncepció köré épül a zenekar szombathelyi koncertje? Pontosabban: lesz-e „fő csapásirány", vagy szemezget a banda az „Aranykor" dalaiból? 

Sok új dalt fogunk játszani a legutóbbi, Jónás Jelenései lemezünkről és persze vannak a kihagyhatatlan koncertdalok. Amúgy egy most éppen kedvünkre való hangulati best of lesz a menü, valamint pár ritkábban játszott dalt is elővettünk.

A nyáron youtube-ra került „Üzenet nincs" klipje zseniális, nem túlzás: világszínvonalú. Kényezteti-e a szemeket quimbys vizuál a számok alatt, azaz a Micsodaországhoz hasonló látványvilágot kapja-e a szombathelyi publikum, vagy csak a helyszín adta színpadi fényekbe öltöznek az „üzenetet"?

Bár mindenhol nincs, Szombathelyre pont visszük a plusz vizuált, így a közönség betekintést nyerhet kicsit a Micsodaország világába is, és mivel még viszonylag közel vagyunk az emberekhez, ezért az előadásban naturális markáns gesztusok még épp olyan erősek, mint a háttérvetítés. Ez egy speciálisan erős közeg, mind látványban, mind hangban.


Többször körbejárták már, hogy inspirálja a zenekart Tom Waits, és a „Lámpát ha gyújtok" is egy nagyon kellemes kikacsintás őrá. Az első, Jerryacan Dance album pedig egyenesen „hemzseg" a mester jelenlététől. A zenekar nem tartja már repertoáron ennek az albumnak a dalait? Nem találna utat vajon akár az As Pefect Strangers vagy akár a Fever a közönséghez?

Mindig ugyanazt a dalt írjuk, más-más fényszögből látva, szóval igazából nekünk majdnem mindegy melyik dalunkat játsszuk, ha szeretjük, érvényesnek tartjuk és a közönség is rábólint, akkor hosszútávon bennmaradhat a programban. Az első lemezen - bár nagyon jó dalok vannak - inkább egy tanulási fázis a zenekar életében, valóban sok mester hatása tapad még rájuk, ezen kívül angolul is van, ezért kevésbé tud intim lenni a magyar lélekben. Kisebb bulikon, olykor-olykor szemezgetünk belőlük azért, ahogy emberként is szeretünk néha visszaemlékezni klassz dolgokra. De elsősorban a jelen húrjait pengetjük és előre nézünk. Visszük magunkkal az örökségünk, használjuk a kalandjaink tanulságait, megismertetjük egymást magunkkal. Ma éppen így, holnap meg úgy. Erről szólnak az előadásaink.

Közéleti, társadalomkritikai szempontból is markáns véleményt képvisel a zenekar. Mennyire élhető ez a „kicsi ország"?

Magyarország egy csodálatos hely, rengeteg remek emberi energiával. Ugyanakkor a legnagyobb harcainkat magunkkal vívjuk. A magyar lélek tragédiája elsősorban az önsorsrontó működéséből fakad, legalábbis ezek azok, amiken mi változtathatunk. Azon vagyunk, hogy a szülőföldünk egy szerethető, menő, modern, nyitott, emberséges hely legyen. Ezt az ideát rugdaljuk magunk előtt. Van még meló.


Mi volt a legfurább élménye a csapatnak, ami koncerten megtörtént, nem várt esemény volt?

Volt pár lánykérés, meg mennyasszonytánc, de talán a legfurcsább még a hőskorban volt egy dunaújvárosi kocsmában. Épp nyomtuk a bulit, mikor egy srácot a közönség soraiból, akit egyébként rendes gyereknek ismertünk, valamiért megszállta a démoni pusztító energia - nyilván be volt baszva, mint az állat - eltörte a sörösüvegét egy asztalon és a szilánkos felét a szólógitáros testvérem arcába nyomta. A bátyám szájából egy pillanat alatt elkezdett ömleni a vér, erre én amekkora erővel csak tudtam, hasba rúgtam az állatot, ő leesett a színpadról, de még a kezdő lendület hatásfokával kiszaladt az ajtón, ami sajnos be volt csukva és üvegből volt. Szanaszét vagdosta magát, spriccelt belőle is a vér, már-már kezdtük magunkat egy Tarantino-filmben érezni. A közönség tapasztaltabb egészségügyi oktatásban részesült tagjaival egyetemben elszorítottuk a vénákat, megállítva a vérzést, majd mentőautó és folyt. köv. rock and roll. Közben folyamatos híreket kaptunk a sebesült kolléga hollétéről, aki rendben volt és mi vigyorogva nyomtuk véres szájjal a rock and rollt.

Van-e olyan - mondjuk úgy, bakancslistás - koncerthelyszín, ahova egyszer fellépőként szeretne eljutni a zenekar?

Nincs ilyen, megyünk oda, ahol szeretettel várnak minket.

Szövegében festői képekre, mély költőiségre, zeneileg pedig megfontolt, lassú ritmusokra, édes-bús vagy épp fájdalmas, groteszk melódiákra számíthatunk a zenekartól. Líviusz szavaival élve, pénteken ismét rakkenrollcsók és kultúrpofon várja a rajongókat!

Helyszín: AGORA-MSH, Szombathely
Időpont: 19:30

Jegyárak:
Elővétel: 3950 Ft
Helyszíni: 4500 Ft  

Új hozzászólás