Némi spéttel indult a Kiscsillag akusztikus koncertje a Savaria moziban. A srácok már nekifeszültek a hangszereiknek, várták a jelet, de ekkor Lovasi András bemondta, hogy még megvárjuk a kisfröccsöst. Az est egyébként a Dalok párban címet viselte, ami annyit takar, hogy egy kalapból kihúzott témához illő két dalt ad elő a banda, ami néhol három, vagy tömbösítve minden, amit a topik elbír.

Végül, nem rejtőzködtek tovább és a Bújócska című számmal kezdetét vette a témakörökre épülő, "szürreális" zenei utazás, ahol a kalap sok mindent rejtett, például volt "nincs egy hely", "bábuk", "idő" (múlt, jelen és jövő formában), "szerelem" (aminek három fajtáját különböztetjük meg: örök, rapid és sötét verem), autó- és vonatút, gyerekkor (egyből két részben, folytatásban) és a "közérzet". Ez utóbbit a sötét fajtából származtatta Bandi.

A dalokat ugyan sorsolták, de közjegyzőt nem hívtak, így nem is vették túl hivatalosra a figurát, végig nagyon laza volt az egész, de egy másodpercig sem unatkoztunk, Lovasi igazi showmanként vitte a prímet, persze vele voltak a társak, akikre bátran támaszkodhatott. Így esett, hogy az est egy pontján kijelentette, ha a dalt még a Lecsó (Leskovics Gábor - a szerk.) sem tudja eljátszani, akkor nem is játsszák.

Elsőként Szesztay Dávid, a zenekar billentyűse húzhatott, és bele is nyúlt a "nincs egy hely" kategóriába, így rögtön következett a "Ha lenne egy házam", közben pedig a plafonon megjelenő fényjáték már-már a James Bond filmek intróit idézte. Ezek után Leskovics Gábor, gitár-gitár-ének, nyúlhatott a kalapba, és bármilyen meglepő, neki sem sikerült elővarázsolnia a nyuszit, viszont bábukat igen, ahol a "Mi mehet?" végül Simon és Garfunkel giga klasszikusába, a Sound of silence-be torkollott.

A bandatagok közül utoljára Erős Márton Hibátlan húzhatott cetlit, amiből a "nehéz élet, könnyű halál" kategória lett, na meg a világ legvidámabb dala a halálról, hát persze, hogy a "Ha az életben" című darab.

A közönség viszont ezerszer jobban járt a dalsorsolással, hiszen Erika kívánhatott egyet, ami a "Sirály" lett, egy srác pedig rányúlt a "meghívunk egy italra" kártyára, és megkapta azt a pohár bort, amit Lovasi kapott két dallal korábban, és amit hatalmas műgonddal ízlelgetett. De ahogy Lovasi András mondta; "ez is olyan, mint a TAO, elvesztette közpénz jellegét".

A performanszok sora sem csak ennyi volt, Bandi cigánykerekezett, és azt is megtudhattuk tőle, hogy az Iggy Popnak mindig hosszabb van, mármint mikrofonzsinór, de azért így is elég messzire jutott Andrásunk az alkalmi színpadtól a nézőtér sűrűjében. A sztorizgatások egészen a gyerekkorig nyúltak vissza, amikor a kis Lovasi Andráska nem tanult meg kivonni, mert mindig azt érezte, hogy többen van.

Ezen az estén mindegy volt, hogy Szomszéd, esetleg Csillag vagy fecske, mert Lovasiék a tenyerükön hordozták a nézőteret és ha kellett, egyenként simogattak meg mindenkit a poénokkal és a dalokkal. A kétórás műsor után, fél 11 környékén valahol a Kiscsillagot még vissza lehetett tapsolni két bónusz trekk erejéig. Zsenik és hatalmas zenészek.