Női vonal címmel jelent meg az a kötet, mely Geszler Mária keramikusművész munkásságát foglalja össze. A bemutatóra a Szombathelyi Képtárban került sor, és ugyanitt kiállítás nyílt a művésznő legújabb munkáiból.

Cebula Anna, a képtár igazgatója köszöntőjében elmondta, Geszler Mária műveiben egy szabad szellem szárnyalása jelenik meg. újszerű alkotásaiban egy érzékeny, szuverén művész válaszol a világra. Geszler Mária vetített képes előadásában ismerkedhettünk meg a kötettel. Megtudtuk, a könyv a Magyar Művészeti Akadémia felkérésére készült, Bonyhádi Károly grafikusművésszel közösen állították össze. A könyvben olyan életrajzi események, élmények elevenednek meg, melyek nagy hatást gyakoroltak a művésznő munkásságára. A puhafedeles kötetet jólesik kézbe venni, Geszler Mária nem szereti a kemény kötést, a sötétkék belsőben a versek számára is maradt hely.

A versek, a költészet fontos szerepet töltenek be a művésznő életében, már a korai időszakában is szeretett verseket írni a munkáira. A magyar mellett angol és japán szövegek is megjelennek a Női vonalban, egyrészt az idegen nyelvű olvasók miatt, másrészt a művésznő ezzel is kifejezte Japán és a japán kultúra iránti rajongását. A gimnáziumi évei alatt kezdett el érdeklődni a keleti kultúrák iránt a görög-keleti püspök nagybátyja hatására. 1960 és 65 között az iparművészeti főiskolára járt, lenyűgözőnek találta az iparművészeti múzeumot. A kötetben megtalálhatjuk azokat a művészeket, akik nagy hatással voltak a művésznőre. Apja, Geszler György zeneszerző és zongoratanár volt, nagyanyja zongoraművész és egyben szüfrazsett is, egyedül utazgatott, írt, festett, zongorázott.

Logikusan következett, hogy Mária is zenész szeretett volna lenni, csellózni tanult, a színpadtól azonban nagyon félt, rettegett, ha ki kellett állnia mások elé. A kerámiaművészet sokkal testhezállóbb a számára, ott csak ő van jelen és az anyag, nincs közönség, illetve csak utólag látják a munkáit. A cselló iránti szeretete azonban máig megmaradt, szívesen készít csellóformákat, a hangszer rezgése a zsigereiben maradt. Nagyapja megjárta a hadifogság poklát, Ungvár viszont a hetedik mennyországot jelentette a családja számára. Mária lelkesen mutatta a régi családi fotókat, méltók rá, hogy a könyvben szerepeljenek. Férjéről és gyermekeiről is láthattunk képeket. Mostani családja Lipcsében él. Nemcsak a rokoni szálak miatt kedves ez város Mária számára, hanem a Tamás-templom és Bach miatt is.

Geszler Mária rajong a természetért, a következő életében kertész vagy erdőmérnök szeretne lenni, annyira élvezi, ha a szabadban lehet. Korai művei is erről árulkodnak, lefotózta a tájat, és átvitte a kerámiára. A kerámia és a szitázott fotográfia ötvözésének lehetőségeit kutatta, a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió műhelyében kezdte alkalmazni a magas tüzű anyagokat, a samottot és a porcelánt. A kemencéről elmondta, az égetés nagyon nehéz munka, gyakran egész éjszaka ott kell virrasztani, egyszer még két neki segédkező olimpiai bajnok is kidőlt mellőle.

Nagybátyja hirtelen halála arra késztette, hogy sorozatot készítsen a díszes püspöki öltözetről. Járt Kurtág György lakásában is, az egyik zongora tetején az ő műve áll. Amikor Magyarszombatfán tervező keramikusként dolgozott, magával ragadta az ipari táj, s mintegy visszatérő motívum lett a munkáiban. Japán iránti szeretete nem maradt eredménytelen, önálló kiállítása nyílt Japánban. A kerámiára vitt japán fametszeteknek köszönhet egy párizsi kiállítást is.

Mária rengeteget utazott, többek között Izland gejzírjei, Tajvan, Lappföld szerepeltek az úti céljai között, még a kutyaszánt is kipróbálta. A repülő szintén motívumként szerepel az alkotásaiban, mely félelmet, fenyegetettséget, ugyanakkor az utazás, az ismeretlen iránti vágyat is kifejezi. Gazdag formavilág, gazdag életút, rengeteg tapasztalat és kedvesség jellemzi Geszler Máriát. A könyvbemutatót hallva kedvünk támadt arra, hogy jobban elmélyedjünk a munkáiban. Kiállítása március 11-ig tekinthető meg a Szombathelyi Képtárban.