Huhogjatok bőrkabátos éjszakai baglyok! - Rómeó Vérzik alapozás a Végállomásban
Képgaléria megtekintése2009.10.20. - 02:15 | Antal Ádám - Fotók: Makrai Tamás
Gigantikus fémöntést, pajzán életérzést és önfeledt bulizást hozott a felvidéki Rómeó Vérzik szombathelyi látogatása. Az augusztusban elmaradt bazseválás a vártnál jobban megmozgatta a megye bőrkabátos éjszakai baglyait, és a zsúfolt hétvégi események pénztárcát nem kímélő mivolta ellenére népes közönség vette birtoka a városszéli szórakozóhelyet.
HIRDETÉS
Felemás módon hangoltunk a szombat esti Rómeó Vérzik banzájra, tekintve, hogy nagyjából félórával a kezdés előtt már nyilvánvalóvá vált az a keserű tény, hogy ezúttal sem sikerül nyakoncsípni az immáron budapesti székhelyű Salvus zenekart. A brigád rejtélyes okokból visszalépett a turné szombathelyi állomásától, így sajnos elestünk attól a ziccertől, hogy megtekintsük a modern dallamos metal egyik legígéretesebb feltörekvő titánját. Kapaszkodjon a T. Olvasó, a szerencsétlen események sora itt még nem ért véget, mert szeretett kollégáink - fotós és a passziózó maffiózó - egy véletlennek álcázott erős paprika baleset kapcsán gyakorlatilag likvidálták jelen sorok íróját egy bő félórára. Öröm az ürömben, hogy az apró incidens közben legalább volt szerencsénk behatóbban szemügyre venni az amúgy nem túl szívderítő illemhelyet. Mindezektől függetlenül a stábunk egybehangzó véleménye alapján a nyüzsgő rocker sereg látványa meglehetősen szívderítő volt. Az impozánsan felújított Végállomás Klub nemkülönben, bár azért az italárakat lehetne még hova redukálni. Vélhetőleg itt van valahol az a bizonyos kutya elásva, már ami a jövőbeni teltházas bulikat illeti.
Megbékélt Mátyás királyunk fekete sergének lazán fityiszt mutató rock n' roll brancs közel fele volt kíváncsi az egyetlen talpon maradt előzenekar, a Holtidő koncertjére. A dögös, helyenként vídia-keménységével gyaluló kvartett nem sokat pöcsölt a beállással, meglepően intenzív dalcsokorral zúdultak a deszkákra. Szemlátomást érezhető volt, hogy nem közönséges ingyom-bingyom garázszenekarral van dolgunk, a színpadi mozgás példának okáért semmiféle kívánni valót nem hagyott maga után. Ugyan még a dalok nem szabnak kiemelkedő fazont a csapatnak, néhány fogósabb témán agyalni kell majd, de kétségtelenül kedvező perspektívából tekinthetnek a jövőbe. A hangosításból adódó apróbb malőrök (enyhe aránytalanság az ének rovására) sem hozták az ilyenkor szokásos anyázást, Kovács Zoltán (ének/gitár) roppant rugalmas, nem utolsó sorban szimpatikus módon mindenkinek megköszönte a lehetőséget, eufórikussá téve ezzel a finálét.
Számmisztikailag is kuriózumnak számított a felvidéki Rómeó Vérzik érkezése, hiszen pontosan annyiszor láttuk őket a Végállomásban, ahányszor a Modern Talking élőben muzsikált. Jelesül egyszer sem. Írd és mondd, már az első kiszűrődő gitárzaj minden lelket a színpad elé csalt, annál is inkább, mert a somorjai négyesfogat Szombathelyen különös népszerűségnek örvend. Az egybegyűltek száma hűen tükrözte a rajongók szeretetét, ne felejtsük el, műsorukkal egyidőben a Quimby is játszott a Sportházban, becsléseink szerint nem kevés fizetővendéget elcsenve. Kovács Koppányról (ének/basszer) és zenekaráról csak úgy integet a kiköpött Mötley Crüe feeling, de azért a Lemmy dirigálta brit Motörhead világa sem áll tőlük olyan vészesen távol. Ezen a piszkos, már-már a blues határmezsgyéit feszegető rock 'n' roll zenén kifejezetten dob a tagok zsigeri hozzáállása és persze az, hogy valószínűleg egy utolsó kocsmabulin éppen úgy elbohóckodnak, mint egy többezres open-air fesztiválon. Bárminemű arcoskodás nélkül is irgalmatlanul hitelesek, így nem okoz gondot elhinni, hogy tényleg az „utca az Ő hazájuk", hogy „rock n' roll az élet" és persze hogy néha a boldogság elengedhetetlen forrása pár örömlány. (Feltételezzük a srácok otthon sem banánpizsamában meg mamuszpapucsban szürcsölik az ájsztít, és a zöldről nem a focipálya gyepére asszociálnak). Túl azon, hogy a fellépés a többség számára felért egy heti tornaóra dózissal, irtóra jó néven vettük az olyan orgiákat, mint a „Kettőre indulunk", az „Állatok Között", a „Hol Vagytok Kurvák", a „Piros 19", és az „Ártatlan vagyok".
Szemernyi hiányérzet sem sok, annyi sem maradt bennünk, ilyen durva tekerés mellett minden további lejátszott perc már drasztikusan veszélyeztette volna a tagok testi épségét. Minek is játszottak volna tovább, amikor a célegyenesben már mindenki a lábuk előtt hevert? (A zenekarral hamarosan interjút közlünk lapunk hasábjain.)
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás