A helyszín munkahelyi étkező: többen ülnek az asztal körül, csendben esznek. Senki nem beszél, nem hallatszik más, mint az evőeszközök csörgése, papírzizegés, és néha egy -egy pittyenő hang. Azt hihetnénk, micsoda illedelmes társaság, ha nem lenne ez az időről-időre megszólaló kis hang. Nem nehéz kitalálni: kortól és nemtől függetlenül, jobb kezében az evőeszközt tartva, baljában a telefonját szorongatva eszik mindenki. Senki nem néz a másikra, bőszen olvassa, írja üzeneteit.  

Úgy gondolom, eléggé tipikus kép. A mobil, de még inkább az okostelefonok elterjedésével általános jelenséggé vált, hogy az emberek nem beszélgetnek egymással, hanem készülékükre meredve külön világban élnek. Lépten-nyomon látni ilyet utcán, közösségi helyeken, járműveken, az életünk minden területén. Akkor pedig, ha ez így van, nem árt figyelembe venni néhány illemszabályt!

Az illem szerint először megvárjuk, míg a hívó fél bemutatkozik, majd pedig mi is. Ezzel szemben szerintem ajánlatos a telefon felvétele után nekünk megmondani a nevünket, hiszen gyakran előfordul, hogy nem is minket keresnek, lehet téves, vagy valamelyik családtagunknak szól a hívás. (Egyáltalán nem, főként, ha téves a hívás, mert ebben az esetben miért egyértelműsítenénk, milyen névhez köthető a szám? Egyébként pedig a formula: XY vagyok, Z-vel szeretnék beszélni! Üdvözlöm, Z vagyok, parancsojon.... vagy 'Nem az vagyok, akit Ön keres, téves hívás.' Tehát az illem a mobiltelefonálásnál is ugyanúgy érvényes, annyiban más persze, hogy a hívó fél azonosításával sokszor már előre tudjuk, ki az, aki keres, ez pedig felülírja a kissé merev szabályt - a Szerk.).

A leggyakrabban az fordul elő velem, hogy annyit hallok a telefonban: Tessék! vagy Hallgatom! vagy Halló! Ez leginkább akkor van így, ha olyat hívok, aki nem ismerősöm, hogy benne lennék a telefonjában, tehát beazonosítana. Ezekben a hangsúlyokban általában van némi óvatos gyanakvás, hogy ki az ördög lehet ez? Bevallom, néha is elkövetem ezt a hibát, de igyekszem leszokni róla, tehát legyen mindig egy érthető bemutatkozás! Ha tehetjük, legyünk mindig udvariasak!

Előfordul, hogy rossz számot hívtunk: ne tegyük le ilyenkor sem szó nélkül, kedvesen kérjünk elnézést, pár szóban adhatunk némi magyarázatot is.

Mondandónkat fogjuk a legrövidebbre, hogy  ne raboljuk mások idejét ! Azt mondják, 3 perc alatt elmondhatunk több oldalnyi gépelt szöveget, tehát ne eresszük bővebb lére, mint amennyire okvetetlenül szükséges, a továbbiakat pedig beszéljük meg személyesen! Manapság, amikor úgyis olyan ritka, hogy összejöjjünk egy kis tereferére, nyugodtan fogjuk a telefonra, hogy az épp készül lemerülni, vagy Nobel-díj átadáson vagyunk, stb., tehát nem tudunk tovább fecsegni !

Ne telefonáljunk túl korán vagy későn! Magánlakásra reggel 9 előtt, vagy este 21 után már nem illik telefonálni, hacsak nem nagyon fontos ügyben, vagy ha családtagot, rokont hívunk fel. Ezt bizony jó megszívlelni, mert mi sem örülünk annak, ha pl. vasárnap hajnali fél nyolckor ránk telefonál valamelyik szomszédunk, hogy nem vettük be a kukát a ház elől, vagy este, amikor éppen a kedvenc sorozatunk megy a TV-ben, és Ezel épp készül megcsókolni szíve hölgyét, megszólal a telefon, hogy arról értesüljünk valakitől, kis kedvence anyai örömök elé néz.

Az is előfordul, hogy hivatalos helyre kell telefonálunk, mert mondjuk lejárt a jogosítványunk, és szeretnénk megtudni, hogyan és mikor lehetne meghosszabbítani. Ilyen esetekben a bemutatkozás után röviden mondjuk meg hívásunk okát, és azt is ajánlott megkérdezni, kivel beszéltünk, hogy később hivatkozhassunk rá. Jegyzetelni is hasznos. Semmiképpen ne kezdjünk hosszas magyarázatokba, szorítkozzunk a lényegre, vagyis, kérjük meg azt az időpontot, amikor személyesen boldogíthatjuk az ügyintézőt. Ezek a hívások nem alkalmasak arra, hogy komoly ügyeket ilyen módon intézzünk el, ezért csak ennek módját, idejét egyeztessük telefonon.

Gyakran előfordul, hogy a hívott fél nincs otthon, és üzenetrögzítővel kell beszélnünk. Ilyenkor a bemutatkozás után röviden mondjuk el, kik vagyunk, és kivel szerettünk volna beszélni. Hagyjuk meg milyen számon érhetnek el bennünket, ha már túlestek azon a sokkon, hogy nem kaptuk őket telefonvégen! A legtöbb rögzítő azt ígéri, hogy visszahívja azt, aki telefonált: ha nekünk is ilyen van, akkor valóban tartsuk is be ezt!

Na, és ott vannak a mobiltelefonok! Mindenütt, minden korosztály kezében. Nemrég láttam, amint egy három év körüli kissrác „feltárcsázta" a mama számát, míg apukája a vásárlást intézte. Ha az utcán, járművön, emberek között megszólal a telefonunk, álljunk meg, ha mód van rá, vonuljunk félre, hogy ne hozzuk magunkat se, és másokat se kellemetlen helyzetbe - mondja az illemtankönyv -, és mondom én is! Nincs bosszantóbb annál, mint ha olyan információkat sikerül megtudnunk valakiről, amire nem voltunk kíváncsiak! Személyes dolgokat mások füle hallatára megtárgyalni nagyfokú illetlenség! Pláne, ha az illető nem spórol a hangerővel, ne adj' isten, a magyar nyelvben előforduló trágár szavak tárházát is kimeríti.

Fotó: hirado.hu

Telefonunkat kapcsoljuk ki olyan helyeken, ahol erre felszólítanak, vagy nem illik telefonálni: pl. temetés, esküvő, színház, mozi, kórház, stb. Nem nehéz elképzelni, milyen hatást váltana ki, ha megszólalna egy vidáman zenélő csengőhang a volt főnökünk temetésén, vagy egy nyerítő csengőhang, amikor épp volt barátnőnk készül kimondani az igent a legjobb haverunknak. Női táskában főleg nehéz megtalálni a telefont, és ha „csutka hangerőre" van állítva, akkor elég kellemetlen tud lenni, amíg előbányásszuk és kikapcsoljuk. Beláthatjuk, ennek az illemszabálynak a betartása rendkívül praktikus. Ne elégedjünk meg a némításával, mert a rezgése ugyanúgy zavaró lehet mások számára.

Ne telefonáljunk vezetés közben, vagy utcán közlekedve, még fülhallgatóval sem, mert elvonja figyelmünket! - írja elő a KRESZ is, súlyos büntetéssel fenyegetve az elkövetőt. Én magam ritkán értek egyet az említett szabályrendszer előírásaival, néha merő lázadásból, át-áthágom némely előírását, különös tekintettel a parkolásra, de ezt magam is betartandónak ítélem, mert saját és mások biztonságát is veszélyezteti. Ha tehetjük, mindig figyeljünk embertársainkra is!

A mai telefonokkal már képeket, felvételeket is készíthetünk, ami nagyon hasznos lehet, ha pl. egy baleset helyszínét kell rögzíteni, vagy megörökíthetjük csemeténk első lépéseit, de már egészen más a helyzet, ha más személyekről, a szomszéd kislányról, kedvenc énekesünkről, stb. akarunk felvételt készíteni: ebben az esetben feltétlenül illik engedélyt kérni a kiszemelttől.

Nem beszéltem még az SMS-ezésről, chat-elésről, pedig ....! Ezt látjuk legtöbbet magunk körül. A fiataloknak szinte a kezéhez nőtt a telefon, amin aztán ujjaikkal vad táncot járva írják meg azt, amit a mellettük állónak akár szóban is elmondhatnának. Talán vicces is lehetne, de igazából szomorú tendenciának tartom, hogy az élőbeszédet felváltja lassan egy rövidítésekből és szlengszavakból, smiley-kból álló katyvasz, és az érintkezés, a társas együttlét online felületekre korlátozódik. Szülők mesélték, hogy gyerkőcük, miután rohanva hazaér az iskolából, otthon azonnal a gép elé ül, vagy már a tányér fölött kezében a telefon, hogy értekezzen azokkal a társaival, akiktől csak nemrég vált el, és akik most otthon ugyanezt teszik. Mi, felnőttek ezúttal ne kövessük a példájukat, és ezeket az üzenetváltási módokat ne használjuk másra, mint amire valók: röviden beszéljük meg rajtuk a randik, meccsek kirándulások, stb. időpontjait, és aztán érezzük magunkat nagyon jól.

Persze, számtalan dolog van még, amire itt most nem tértem ki. Mindezt gondolatébresztőnek szánom, és várom, hogy a T. Olvasók is hozzátegyék értékes észrevételeiket, és megosszák velünk e téren szerzett jó és rossz tapasztalataikat egyaránt!

Kapcsolódó írásunk:

Vannak még férfias férfiak és nőies nők? - Régimódi stíluskalauz

2017.12.31. - 00:15 | Misel - Fotó: she.hu

Megőrültél ? Virág, meg udvariasság? Hol élsz te?! - nevettek ismerőseim, amikor arról beszélgettünk, mi az, amit egy nő elvárhat egy férfitól. Ma már senki nem csinál ilyeneket, se idő nincs rá, se igény - mondták. Valóban így lenne? Annyira elképzelhetetlen lenne korunkban a klasszikus értelemben vett jó modor? A férfias férfi és nőies nő kihalóban van, és már csak pasik és csajok vannak? "Régimódi" tanácsokat adunk az új évre, hátha pont ettől fog működni egy új kapcsolat.