"Az élet már nem tartogat számomra sokat, mindent megismertem, mindent láttam már. De mindenekelőtt utálom ezt a kort, hányok tőle" - mondta a színész hat évvel ezelőtt egy interjúban. Úgy érzi, minden elromlott: "Nincs többé tisztelet, nincs adott szó. Csak a pénz számít. Egész nap csak a bűnözésről hallunk. Tudom, hogy sajnálkozás nélkül hagyom majd itt a világot".

Gyermekei hónapok óta heves vitában álltak apjuk kezelését illetően, akinek egészsége több szélütést követően rohamos romlásnak indult. 2024-ben egy francia bíróság gyámság alá helyezte a színészlegenda megfelelő orvosi ellátása érdekében, amit később kiterjesztettek a pénzügyeire is.

A népszerű francia filmsztárnak az utóbbi évtizedben több egészségügyi problémája volt: szívritmuszavar, majd arcidegproblémák és visszatérő fejfájás miatt műtötték meg, 2019-ben pedig egy kisebb szélütésen esett át.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizs melletti Sceaux-ban, a szülei korán elváltak, ő pedig négyévesen nevelőszülőkhöz került, az anyja pedig csak az után vette ismét magához, hogy férjhez ment egy mészároshoz. Az iskolában rosszul teljesített, többször kicsapták, ezért tizenöt évesen félbehagyta tanulmányait, és állást szerzett. Egy időben pincérként dolgozott, így ismerkedett meg a színész, Jean-Claude Brialyval, aki bevezette őt a film világába. A rendezők és producerek Delonban találták meg James Dean francia megfelelőjét.

A filmvásznon 1957-ben debütált, és azonnal népes női rajongótáborra tett szert. 1958-ban együtt forgatott Jean-Paul Belmondóval a Légy szép, és tartsd a szád! című filmben, de az áttörő nemzetközi sikert az 1960-ban készült Ragyogó napfény című krimi hozta meg számára.

Pályafutása során mintegy száz filmben játszott, kedvencei a bűnügyi (Zsaru, A zsaru szava, Ne ébreszd fel az alvó zsarut!) és a kalandfilmek (A fekete tulipán, Kalandorok, Zorro) voltak. A szamuráj című filmjében teremtette meg a komor, hideg, hátborzongatóan nyugodt gyilkos figuráját.

Jean Paul Belmondo és Alain Delon a Borsalinóban, 1970-ben (Fotó: Sunset Boulevard/Corbis/Getty Images).

1981-ben rendezőként is bemutatkozott az Egy zsaru bőréért, majd két évvel később A kíméletlen című filmben. 1984-ben César-díjjal (az Oscar-díj francia megfelelőjével) jutalmazták A mi történetünk című moziban nyújtott alakításáért, ugyanabban az évben Jeremy Irons és Ornella Muti partnere volt a Swann szerelme című filmben. 1989-ben szerepelt Jean-Luc Godard Új hullám című alkotásában, a kilencvenes évek elején pedig sajátos öniróniával játszotta el az öregedő nőcsábászt a Casanova visszatér című filmben.

Bár Amerikában többször is próbálkozott, Hollywoodot nem sikerült meghódítania. 1999-ben bejelentette, hogy nem forgat többé, fogadalmát azonban nem tartotta be. Az őszülő hajú szívtipró a tévéfilmek mellett krimikben és 2008-ban az Asterix az olimpián című alkotásban is szerepelt, utóbbiban Julius Caesart formálta meg.

Az Arany Pálma-életműdíjban részesült Alain Delon a 72. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2019. május 19-én (Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)

2018-ban bár tervbe vették, végül nem valósult meg a La maison vide című filmje, amelyben Juliette Binoche lett volna partnere,

Delon akkor úgy nyilatkozott, hogy egy utolsó filmre még szívesen vállalkozna.

A színpadtól sem távolodott el, Anouchka lányával az Egy közönséges nap című színdarabbal bejárta Franciaországot.

Imádták a nők a jóképű színészt

Nem csak színészként ért el sikereket: a hatvanas években Dalidával közösen előadott Paroles című számuk világsláger lett, később Shirley Bassey-vel is együtt dolgozott (Thought I'd Ring You). Pályafutását botrányok szegélyezték: ült engedély nélküli fegyvertartásért, vádolták maffiakapcsolatokkal, a hatvanas évek végén testőre titokzatos halála sötét hátterű politikai bűnügy középpontjába állította.

Magánélete miatt is sokszor került a lapok címoldalára. Romy Schneiderrel folytatott románca közben született fia a modell-énekesnő Nicótól, majd 1964-ben elvette Anthony nevű fiának anyját, Nathalie Delont, akitől aztán Mireille Darc kedvéért vált el. 1987-ben Svájcban telepedett le holland manöken feleségével (1999-ben svájci állampolgárságot is kapott), akitől két gyermeke született, de ez a kapcsolata 2001-ben ért véget.

Művészete elismeréseként 1990-ben megkapta a Becsületrendet, 1995-ben életművéért a Berlinale Arany Medve díját, s több nemzetközi filmfesztivál életműdíjával tüntették ki. 2019-ben Cannes-ban tiszteletbeli Arany Pálmával ismerték el hat évtizedes filmes munkásságát.