DSProduction és a név hallatán lássuk be, hogy inkább valami ipari óriásvállalatot képzelnénk el először, és nem egy szeleburdi kiscsajt egy bohó magyar agárral. Pedig jelen esetben utóbbiról van szó, vagyis Szeifer Diáról és Diadalról, illetve a néhai Hunorról, aki sajnos már csak a videókban lehet velünk.

Dia csatornáján a forgatókönyvet az élet írja, így itt nincsenek szerepek, mindenki magát adja, a kutyák meg főleg. Jók a kirándulós témák, a DYL (Document Your Life) videók és persze az elmaradhatatlan kutyatánc és eboktatás, mert mégiscsak ez van a kamera fókuszában.

Az operatőri munka elsőrangú, Dia nem csak látja a világot, hanem láttatni is tudja, jók a vágóképek, a beállítások a snittek, ügyesen bontja ki a témát a szemünk előtt, végül az egész egy komoly vizuális élményt ad. Igaz, ez csak egy része a sikernek, a másik a hang, ami a beszédes részeknél mikrofonért kiállt, de a zenei betétek mérnöki precizitással vannak hozzákomponálva a mozgóképekhez, ezen a fronton mindig tökéletes az összhang.

Bár a beszédes részek halkan szólnak, a tartalomra nem, az előadásmódra pedig csak kevés panaszunk lehet. Kellő humorral tudja tálalni a történéseket és különösen jók kiírások, amik helyenként a kutya narrációi is. Ettől függetlenül nincs elpoénkodva a dolog, rengeteg hasznos információt kapunk, mert egy kutyával azért kicsit másabb minden, mert az ebek sajnos nem mehetnek be mindenhova.

Dia csatornája a dolgok egymáshoz való viszonyáról, a harmónia folytonosságáról szól, ami megvan a képi világ és a zenék között, kutyus és gazdája közt, és még sorolhatnánk. A népítélet meg mi más is lehetne, mint 8 és egynyolcad arany póráz a 10-ből, szóval a feliratkozás alap, a szórakoztatás pedig garantált.