„Ha egymás után állítanánk azokat a vagonokat, amelyek elvitték a magyarokat a világháború végén vagy azt követően a Gulágra, a mozdony Debrecenben lenne, az utolsó szerelvény pedig Székesfehérváron" - mondta el Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a január 30-án tartott premier előtti vetítés után. Hozzátette: a Gulág Emlékbizottság a látványos, megrázó történetet feldolgozó filmet igyekszik a február 25-ei, Duna tévés vetítés után mind az oktatásban, mind azon kívül további vetítéseket szervezni. Fontos a témáról beszélni, 28 évet kellett ugyanis várni arra, hogy az elhurcolt magyarok történeteit filmre vihessék. A mozi éppen ezért az emlékbizottság életében is fontos szerepet játszott, így összesen 423 millió forintot fordítottak a forgatásra.

Szász Attila és Köbli Norbert

A magánéleti szál az egész film során fenntartja a néző figyelmét, de nem ez az egyetlen fő momentuma a filmnek. „Olyan film született, amely valóban kinyitja a Gulágról való ismeretek kapuját" és hitelesen mutatja be, hogy mi történt ezekben a kényszermunkatáborokban - emelte ki Rétvári Bence, majd hozzátette: ez a film a történelmet nem ismerők számára is befogadható és azonosulásra alkalmas formában dolgozza fel a II. világháború után elhurcolt több százezer magyar valós történetét.

Döbrösi Laura és Farkas Franciska, a film szereplői

Szász Attila, a film rendezője hangsúlyozta, hogy ízelítőt szerettek volna adni abból, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül az elhurcoltak. „Ez a legérzelmesebb film, amelyen életemben dolgoztam" - tette hozzá Köbli Norbert forgatókönyvíró. Ez a hatalmas érzelmi hullámvasút számos metaforában jelenik meg, például egy padlás képében, amely nemcsak az alkotókat, vagy a nézőket, hanem a karaktert is mindörökre e rémálomra emlékezteti. „Próbáltuk nem kiszínezni a történetet" - fűzte hozzá Köbli Nobert.

Gera Marina és Csányi Sándor

Csányi Sándor szerint az, hogy a forgatás során többször volt nagyon hideg, vagy hogy fogyni kellett a szerep kedvéért, nem okozott gondot. Sokkal inkább megviselte őket az, hogy az alkotók „olyan világot teremtettek, amely nagyon sűrű volt, minden tekintetnek, mondatnak volt funkciója, és ez hihetetlenül igénybe vette a színészeket. Jó filmet készíteni nem fárasztó."

A női főszerepet úgy írták meg, olyan mélyen, részletesen, mint egy férfiét, ami itthon nagyon ritka - meséli Gera Marina a filmről. A színésznővel készült interjúnk ITT olvasható.

A filmet február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján vetítik a Duna Televízióban.