Kardos-Horváth János: Van 2 fiam, akik 9 évesek (ikrek) és van egy kislányom, aki 11 éves - ők nagyon sok mindenben tanítanak.

Tegnap nagy lendülettel főztem, beletettem a legjobb fűszereket, és a legnagyobb szeretetemet, és olyan csúnyán lefikázták - rosszul esett. Utána a 2 fiú egy veszekedésbe is belekeveredett, és az egyik addig szekálta a másikat, amíg a Jézuskától kapott telefonjának betört az üvege. Ekkor én nagyon mérges lettem, egyrészt meg voltam sértődve, hogy az ebédem sem ízlik, és a Jézuska ajándékát is tönkre teszik, és erélyesebben kezdtem beszélni.

Láttam, hogy nagyon meg vannak ijedve, majdnem sírtak, de nem sírtak. Majdnem mondtam mindent, de elszámoltam 1-2-3-ig, és nem mondtam, mert azt hallottam Feldmár Andrástól (pszichológus, pszichoterapeuta) hogy ha leszidod és megalázod a gyerekedet, akkor azzal sokkal több kárt okozol, mint ha felkínálnál egy alternatívát, hogy:  Oké, hibáztál, én is szoktam felnőttként hibázni, de javítsd ki.

Szerencsére emlékeztem erre, és amikor pár századmásodperc alatt ez lezajlott bennem, akkor mondtam, hogy jól van, nem baj, akkor legközelebb a zsebpénzt kicsit félre tesszük, és abból ki tudjuk javítani a kijelzőt.

Nem egy nagy felébredés, és nem az évszázad sztorija, de nekünk abban a kis mikroközösségben, amiért felelek, szerintem nagyon jó, mert ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülök, akkor még könnyebben megyünk át rajta.  

Hasonlóan érdekes gondolatok a teljes beszélgetésben! Itt megtekinthető: www.sztarportre.hu