A szabad vers első nagy művelőjének, klasszikusának 1855-ben jelent meg "Fűszálak" című kötete. Fennmaradt életművében mindössze 4 rímes, kötött ritmusú költemény található. A 12 hosszú, szabad vers közül kiemelkedik az "Ének önmagáról" című alkotás.

Whitman az első tipikusan amerikai költő, aki az emberekkel, minden emberrel, az élő és élettelen világgal való összetartozás érzését öntötte versekbe. Az öröm, a diadal süt át minden költeményén, azt érezteti, hogy az a világ, amelyben ő él, minden rosszaságával és csúnyaságával együtt nagyszerű hely. Verseiből sugárzik az amerikai optimizmus, a megélt szabadság és demokrácia. 

Az 1850-es években jelentek meg az első, már általa is verseknek mondott szövegek. Jónéhány újság, amelyeknek szerkesztői örömmel fogadták pedagógiai vagy politikai cikkeit, eleinte elutasították prózának olvasott verseit. Első kötete az 1855-ben megjelent Fűszálak volt. Saját stílusa és témavilága volt amelyért sokan lelkesedtek és talán még többen elleneztek.  

Whitman dicsőítette verseiben a gépeket, az emberi egyenlőséget, a szabad gondolatot, a nők egyenlőségét hirdette. Helyesnek és emberhez méltónak vallotta a szabad szerelmet. Érdekes módon ez akkoriban még a női jogokat követelő feministákat is felháborította. Ennek ellenére azok is olvasni akarták, akik indulatba jöttek az új költészet eszméinek hallatán. Az irodalmi élet kénytelen volt tudomásul venni, hogy ez a költő az emberi jogok legkövetkezetesebb képviselője.  

A háború után időről időre kis füzetekben jelentek meg újabb költeményei. Amikor ezek összegyűltek, valamennyit beolvasztotta a „Fűszálak" újabb, és újabb kiadásaiba. Az európai kritika nemcsak elfogadta, hanem minden modern költői irányzat kezdeményezőjének hirdette. A század vége felé már azok sem merték kifogásolni se formáit, se eszméit, akiknek egyébként nem is tetszett.  

"Van egy régi mendemonda, amely szerint az amerikai költő úgy jutott el a rímtelen és kötött ritmus nélküli vershez, hogy összebarátkozott Xantus Jánossal, az 1849 végén Amerikába emigrált földrajz- és néprajztudóssal. Xantus kitűnően tudott angolul, és kutatásairól abban az újságban adott számot, amelynél Whitman kedvelt publicista volt. Sokat beszélgettek irodalomról, és Xantus többek között Petőfi-verseket fordított neki. Az anekdota szerint az „Őrült", majd utána a terjedelmes „Apostol" példájából jutott az amerikai újságíró eszébe, hogy ebben a rímtelen-ütemtelen formában angolul is lehetne verset írni." 

Ő volt az Egyesült Államok első nemzeti költője, majd az euroatlanti kultúra egyik világirodalmi jelentőségű alakja. Mind Edgar Allan Poe, mind Whitman nagy hatást gyakorolt az angol és a francia költészetre.  

Szexualitásáról költészete alapján általában azt feltételezik, hogy homoszexuális vagy biszexuális lehetett, bár ezt vannak akik vitatják. Sok férfival illetve fiúval volt élete során szoros barátságban.

"Van egy régi mendemonda, amely szerint az amerikai költő úgy jutott el a rímtelen és kötött ritmus nélküli vershez, hogy összebarátkozott Xantus Jánossal, az 1849 végén Amerikába emigrált földrajz- és néprajztudóssal. Xantus kitűnően tudott angolul, és kutatásairól abban az újságban adott számot, amelynél Whitman kedvelt publicista volt. Sokat beszélgettek irodalomról, és Xantus többek között Petőfi-verseket fordított neki. Az anekdota szerint az „Őrült", majd utána a terjedelmes „Apostol" példájából jutott az amerikai újságíró eszébe, hogy ebben a rímtelen-ütemtelen formában angolul is lehetne verset írni. „ 

A Holt költők társaságából ez a vers sokaknak ismerős lehet:

Ó Kapitány, Kapitányom!

Ó kapitány! Kapitányom! A félelmes útnak vége,
Hajónk nyerte a nagy csatát, uram eljött a béke.
Közel a parthoz harangok szólnak, a kikötő népe ünnepel,
Csillogó szemek figyelik hajónk, ahogy komoran úszik el,
De Ó jaj! Ó jaj! Ó jaj!
Vörös vércsepp koppan,
S a kapitány a fedélzeten
Vérbe fagyva, holtan.

Kapitány! Ó kapitányom! a harang érted kondul,
Kelj fel - hiszen zászló leng - a néped érted tódul,
Harsogó kürtöknek, szalagos csokroknak ki tud ellenállni,
Téged hív a hullámzó tömeg, a hőst akarják látni.
Kapitányom! drága atyám!
Karom fejed alá fontan,
Mily szörnyű álom látni téged
Vérbe fagyva, holtan.

De a kapitány nem válaszol, ajka néma bágyadt
Nem érzi már tartó karom, arca békés, sápadt,
Hajónk kiköt, horgony csörren, az útnak most már vége,
A győztes hajó elérte célját, s visszatért a révbe.
Örvendjetek, zsibongjatok!
Én nem mozdulok onnan!
Hol a kapitányom fekszik,
Vérbe fagyva, holtan.

(Forrás: Pinkvanilla,  wikipedia)