Március 27-e nem volt egy átlagos tavaszi nap; délután némi jeges, vagy inkább jégdarás esővel is találkoztunk, szóval még korántsem temethettük el az olyan téli rituáléinkat, mint a forró csokizás (egy kis szesszel tunningolva). Ilyenkor különösen jól esik, ha este van hol csapatni, és ebben megint a Végállomás járt az élen, hiszen bevállaltak egy nagyon brutális metál bulit kedd estére.

Érkezés a kapunyitás után nagyjából 10 perccel, a klub bejárata mellett egy hatalmas fekete turnébusz áll, s bár az időjárási anomáliák alapján talán joggal feltételezhettük volna, mégsem az Apokalipszis négy lovasa érkezett ezzel a járművel, hanem az Ektomorf European Fury Tour sorozata, ha jól rémlik, egyenesen Bécsből. Óramű pontossággal történt minden, szóval fél hétkor már az első zenekar koncertjén csápolhattunk...

Ez volt a Pennhurst (Magyarország), akik nu-metált játszanak, jó rapes betétekkel, frankó zenei alapokkal és egy nagyon fain háttértörténettel, mely szerint a banda tagjai egy elmegyógyintézetben ismerkedtek meg. Nem tudjuk, ebből mennyi az igazság, és mennyi a marketing, a lényeg az, hogy a kényszerzubbonyra emlékeztető ruhák és kötések a Végállomás rácsos "ketrecszínpadával" együtt nagyon komoly összképet adtak. Olyan volt az egész, mintha a Batman féle Gotham city egyik klubjában lennénk, ahol az Arkham Asylumból (Gotham elmegyógyintézete - a szerk.) lelépettek zenélnének. A srácok rögtön az elején nagyon magasra tették a lécet.

Kis szünet és átszerelés, és már a világot jelentő deszkákon állt a Chakora (Németország), s bár a Pennhurst által felállított lécet nem tudták megugrani, összességében nem volt baj a produkciójukkal, szimplán arról van szó, hogy a német precizitás ezen az estén nem állt jól a metálnak. A Chakora zenéje kicsit átlagos, a kötelező műfaji elemekre koncentrál, ami addig nem gond, amíg nem egy progresszív zenekar után lépnek fel.

A feledhető produkció után az Invisible Mirror (Svájc) hamar helyre tette a kissé kisiklott bulivonatot, és folytatódhatott a zúzás ezerrel. A svájciak alapjáraton is elég brutális tempót verettek, aztán jött egy magyarországi dalpremier, amolyan búcsúajándékként, az agyunk pedig valahol itt dobta le az ékszíjat, annyira eszméletlenül szólt a (talán) Wasted hearts című szám (a színpad előtti túlzott tartózkodás ekkorra már komoly fülzúgásba csapott át, ami az angol szövegértést kellően meg tudja tréfálni - a szerk.).

A 90-es években a Voga Turnovszky Duónak volt egy Döglött lóval - Hogy a fenébe? című saját dala, amire kellően frappáns válasz volt kedd este, és a Dead Horse Trauma (Egyesült Államok) koncertje. A színpadra álló emberekből a döglött lovat és a traumát is simán kinéztük, a zenéjük pedig ott volt a szeren, ami még egy kimúlt patásból is kihozott volna egy utolsó, győztes sprintet. Szerencsére, nem ez volt az utolsó dobásuk, és az est sem itt ér véget, azt pedig tényleg csak remélni tudjuk, hogy valahol még találkozunk a bandával, mert kegyetlenül jók voltak.

Legvégül jött a részben szombathelyi kötődésű Ektomorf (Magyarország). Mára már nemzetközi sikereket jegyző zenekar 1996-ban Vida Ferenc (Lord, Vida Rock Band) LMS stúdiójában rögzítette első lemezét, és 17 év után tértek vissza a Végállomásba, így ezen az estén tényleg mindent beleadtak a srácok. Szólt egy dal a Vándor emlékére is, és látszott, hogy minden másodpercét élvezik a szombathelyi lemezbemutató koncertjüknek. A keddi időpont ellenére a közönség alig akarta haza-, illetve tovább engedni a zenekart, igaz, nem is kellett őket nagyon győzködni arról, hogy legyen ráadás. Konstans csúcsra járatták a metált, ami négy másik zenekarral korábban kellően ki volt maxolva, szóval minden elismerésünk az Ektomorf legénységének, mert nehezen überelhető ez a produkció.

Ez egy brutálisan jó este volt, és az a helyzet, hogy kellenek ezek a hétköznapi, a megszokottnál korábban kezdődő és előbb véget érő bulik, így a Végállomásban megint egy olyat húztak, ami tőlünk nyugatra működik, és talán nálunk is rutinná válik, mert kedd este azért már van annyi munkahelyi stressz az emberben, amit le kell vezetni.