A saját bevallása szerint moszkvai fotós, macska és mérnök-varázsló, Kristina Makeeva nemrég ellátogatott a befagyott Bajkál-tóhoz, és ha már ott volt, jégre ment. Elképesztő fotókat készített a dermedt valóságról, ami egyszerre lélegzetelállító és földöntúli látványt nyújt a januártól májusig terjedő időszakban.

A 636 kilométer hosszú és 25-79 kilométer széles tó átlagmélysége 744 méter, a legmélyebb pontján 1642 méterre a meder a felszíntől. Mindez nagyjából 31 722 négyzetkilométer vízfelületet és 23 615 köbkilométer édesvizet jelent, ami a világ édesvízkészletének 19-20 százaléka, ami Oroszország ázsiai felén, Dél-Szibériában található.

A Bajkál-árok 25-30 millió évvel keletkezett, majd ez a hasadékvölgy feltelt vízzel, ezzel a Föld egyik legrégebbi tava és ezzel együtt a legtisztább vizű is, 40 méterig átlátszó, alacsony az ásványianyag-tartalma, viszont oxigénben gazdag a szél pedig akár 5 méteres hullámokat is képes gerjeszteni a tó felszínén. A Bajkál-tóban 27 sziget van, ezek közül a legnagyobb az Olhon, a maga 72 kilométeres hosszával. Ezen a szigeten található a sámán szikla is, aminek mitikus erőt tulajdonítanak, még Dzsingisz kán is meghajolt előtte a legendák szerint.

A tavat több mint 300 folyó táplálja, köztük a Szelenga, az Uda, a Barguzin, a Felső-Angara és a Turka, ellenben csak egyetlen lefolyása van, az Angara. A Bajkál-tó nagyjából 1200 állat- és 600 növényfaj "otthona", köztük a világ egyetlen édesvízi fókafajának, a bajkáli fókának. A terület 1996 óta a világörökség része, az oroszok pedig a mai napig előszeretettel nevezik tengernek, ami a tó méreteit tekintve talán nem is olyan meglepő.

Via