Hatalmas rakendroll bulit hozott a Müller Péter Sziámi AndFriends a Végállomásba
Képgaléria megtekintése2018.04.08. - 20:00 | NagyRobert, BLH - Fotók: Büki László 'Harlequin' / Greffer Krisztián
Amikor legnagyobb zenészek foglalják el a világot jelentő deszkákat, akkor csak az örömzene marad a térben, minden más jelentéktelenné válik. A végeredmény pedig bőven túlmutat holmi katarzisokon és eufóriákon, mert ez az érzés sokkal szabadabb, mintsem köthető lenne a földi létezés bármelyik síkjához.
Április 7-én, még az országgyűlési választások előtt fellélegezhettünk egy kicsit, mert a Végállomás Klubban megint maradandó élményt kaptunk a kevéske beugróért cserébe. Akik kilátogattak a városszélre - mondjuk épp a "kutyabusszal" -, azoknak egészen földöntúli impulzusokban lehetett részük.
Este kilenc után nem sokkal csapott a húrok közé a Púder, és a pörgős, dögös rock and roll hamar elérte célját. Az egész olyan, mintha a Pál Utcai Fiúk és a Napoleon Boulevard törvénytelen nászából született volna, vagyis ötletes szövegek és izgalmas zenei alapok elegáns elegye ez, ami egyrészt iszonyúan jól szól, másrészt pedig egyre jobb, és jobb. Köszönhető annak, hogy a csapatban mindenki egy színes egyéniség, nem pedig trendeket követő tucatzenészek. Az tény, hogy kellően megalapozták a hangulatunk, szóval minden szempontból ideális választás volt a Púder erre az estére.
Aztán következett a Müller Péter Sziámi AndFriends, és velük együtt jött a RAKENDROLL, így csupa nagy betűvel. Igazi zenészek, akiket nem a gázsi hajt, ugyanakkora bulit csinálnak száz embernek, mint többezernek, egyszerre lélegeznek a zenével, a szívverésük maga az ütem, erre lüktet abban a két órában minden, amíg a színpadon állnak, és ez hamar átragad a közönségre is. Ennyire önfeledten szórakozó embereket ritkán láthatunk a színpadon, és a tánctéren egyaránt.
Müller Péteréknek mindenképpen helye van a halhatatlanok között, mert az az örömzene, amit képviselnek utánozhatatlan, és valami egészen szürreális, földöntúli élményt adnak át. Amikor egy 37 éves dal lassan négy évtized és egy rendszerváltás után is aktuális tud lenni, az nem mindennapi.
A szombat esti 'világmegváltás' apropóját az év elején megjelent új album, a "Nevess magadra" megjelenése adta, melyről a 'Cukortükör' már jó ideje "kering" a rajongók fülében, akárcsak az 'Égkorszak'. Itt volt Sziámiékkal Kiss Llaci is (ex-Európa Kiadó), aki dalt is írt az új MPSZA-lemezre ('Ez az a bár'), ami nem meglepően a klasszikus EK-hagyományokat követve tolta a rakenrdollt a lábak alá.
Személy szerint picit sajnáltuk, hogy az egyébként zseniális 2015-ös albumról kevés dalt hallottunk, és a zenekar elsősorban saját örökbecsűit, valamint az URH-, Kontroll Csoport- és EK klasszikusait preferálta (Vigyetek el, Bétaville, Szavazz rám, Zuhanórepülés, Ennyi, Apokalipszis itt és most, Százbolha). Két ráadásra jött ki az ...AndFriends, öt számot kaptak a teljesen felpörgetett "világegyetemisták", akik a szenzációs hangulatú buli után magukkal is vihették az új lemezt, vagy ahogy Müller Péter mondta: attól hanghordozó (és rajongóként attól leszünk hang-hordozók), hogy a rajta levő hangokat hazavigyük.
Végül Hegedüs László Hege bulija zárta az estét, mert két ennyire erős produkció után nagyon kellett a jó levezetés, ami ezen az estén megvolt a valóban jóleső pop és alterock hangulattal, amikor ennek a műfajnak még megvolt a rangja és a nívója. Összességében pedig csak annyit lehet elmondani, hogy eddig ez volt 2018 non plus ultra bulija, amit nehéz lesz überelni, de még a közelébe keveredni is!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1947 szavazat
Új hozzászólás