Április 14-én a szombathelyi Blokk Bárban gyűltek össze a blues-rajongók egy szeánszra, ami a végén sokkal inkább örömünnep lett, köszönhetően Ludwig (Lutz) Knoglingernek, vagy ahogy mindenki ismeri, Ripoff Raskolnikovnak. Az osztrák, aki tiszteletbeli magyar, egy igazi világutazó és a legtehetségesebb zenészek egyike, zseni a szövegírásban és a dalszerzésben, a koncertjeit pedig átjárja valami egészen megmagyarázhatatlan lazaság és béke.

Ripoff pontban negyed tízkor lépett a világot jelentő deszkákra, ahol a gondosan bekészített gitárok már csak arra vártak, hogy a mester játsszon rajtuk valamit, aztán elkezdtek áradni a dalok, és kicsit olyan volt, mintha a harmadik, elfeledett Blues testvér lepett volna fel, mert ez az ember csak a művészetének él, hihetetlen alázattal végzi a dolgát. Minden egyes dal egy mestermű, és ezek füzére teljesen átjárja a hallgatóságot, már-már szürreális élményt okozva, mert valahogy sosem akarjuk elhinni, hogy ez ennyire jó.

De az ösztönös zsenik már csak ilyenek, a puszta jelenlétükkel atmoszférát teremtenek, majd a zene segítségével életet teremtenek, egy lépésre vannak attól, hogy istenek legyenek, halandóként válnak halhatatlanná, már csak a dalaik révén is. Ripoff pedig a legjobb úton halad, mert a koncertjein egyszerre üt be a nirvána, az extázis és a katarzis, és az utolsó akkordokig éreztetik hatásukat. A baj pedig csak az, hogy belőle egy van, pedig minden hétre, és Szombathely minden valamire való klubszínpadára kellene legalább egy ilyen zenész. Kulturális életünk sokszínűségének mindenesetre ez az egy alkalom is nagyon jót tett.