Elutazunk ketten Angliába – Magashegyi Underground koncert az A-klubban
Képgaléria megtekintése2009.11.02. - 00:45 | Vidaotone - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A magyar könnyűzene mordori jellegű égboltján egyre sűrűbben tör át a minőségi zenéket író, azokat ugyanúgy előadó, korszerű és naprakész zenekarok, illetve előadók által kibocsátott reménysugár. Lassan ott tartunk, hogy ha az ember jól szelektál, már nem is tud beleszaladni nagy zuhéba, igaz a kisebb záporokat senki sem úszhatja meg. Szombat este ismét az egyik ilyen fényhozó alakulat látogatott el városunkba. Már nem először, és biztos, hogy nem is utoljára.
HIRDETÉS
Amikor először hallottuk a nevüket, egyből képletesen biccentettünk egy nagyot, hisz a jelentésellentétből álló bandanév izgalmas következtetésekre adhat okot. Az underground szó erősen urbánus kapcsolatokkal bír - mind a metró, a nagyvárosok tömegszállítója, mind a földalatti kultúra kialakulása és működése kapcsán, szinte teljes egészében a városokra jellemző. Ugyanakkor a metró fizikálisan, a másképp-gondolkodók gyűjtőneve pedig képletesen esik messzire egy magashegytől. Ennek ellenére első blikkre beütött a név, hisz egyfelől biztosak voltunk benne, hogy mind zenei felfogásában, mind szellemiségében tükrözni fogja a produktum azt a kettőséget, amit nevében már előrebocsátott. Így is lett.
Már megérkezésükkor világossá vált számunkra, hogy a szó jó értelmében vett profi zenekarral van dolgunk. Felmérték a terepet, főképp a felállásuknak nem épp optimális méretű színpadot, és magukévá tették azt. Mindezt villámgyorsan és a legoptimálisabb belakással. Egy kényszerű keverőpult-csere után, egy megismételt beállás - ez is pillanatok alatt lement -, majd fél tizenegy magasságában elkezdődött a koncert. Volt időnk szemrevételezni a felszerelésük, és sokat elárult az, amit láttunk - a 22 colos lábdob már ad támpontot, ahogy az elektromos nagybőgő látványa és a billentyűpark nagysága és minősége is. A négy énekkel felállás is hozzátette a maga mondanivalóját, az alaperősítők is masszívak voltak, és ami a legfőbb, a minden zenekarnak kötelező plusz egy fő is érkezett velük. Legalább egy olyan ember kell a zenekarok mellé, aki tudja, minek, és főképp hogyan kell megszólalnia a közönség felé. Ebben az esetben ezzel sem volt gond, technikusuk láthatóan nem ma találkozott velük először, hisz a belövés alatt már hallható volt, hogy minden rendben lesz ebből a szempontból.
A tömény hangszerelés mellé társul egy dinamikus, viszont gyors tempójú stílus, ez pedig kis helyen mindenképp kihívás hangzásügyileg. Pontosan eltalálták az alapok beállítását, egyedül a kihangosítatlan pergő szólt át néha a hangképen, de csak a koncert elején. Az angolos számot és a kicsit quimby-s beütésű szeplős vállat mindenki ismeri - igaz sokan nem tudják ki az előadó. Mindemellett már az elején meggyőződhettünk róla, hogy ismét egy minőségi dologgal találjuk szembe magunkat, amit magyar emberek csinálnak, nem nyögvenyelősen, hanem zeneszeretetből és főképp kalandból. A tagokra nézve egy eklektikus brigádot láthattunk, akik tökéletes összhangban játszanak. Annyiban tipikusan magyar a zenekar, hogy náluk is ott van valahol az a kimondottan kelet-európai attitűd, ami jellemzi a hazai crossover-felfogást. E mellett pedig mindenhez bátran nyúlnak, és saját gyurmájuk jól össze van ragadva. Konkrétan és dinamikusan játszanak, nem könyörgik be magukat a hallójáratokba, hanem berontanak, de ez senkinek nincs ellenére. Legalábbis szombat este nem volt. A hangszerválasztás már sok mindent elárul egy adott csapatról. Ha egy zenekarban mindenki felszerelése magas minőségű, akkor az már nem véletlen. Ebben az esetben sem volt az, minden jól hallhatóan szólt és arányosan, a dobok mögül kőkemény erővel megküldött ritmusok sorjáztak, a basszus/nagybőgő remegtette a termet, a gitár is végig érthető volt, és ugyanúgy minden ének- és billentyűtémák. A sodró lendület gyorsan táncra bírta előbb csak a rajongókat, de rövidesen az egész klub bemozdult. Másodikként gyorsan elsütötték az elutazóst, nem a rádió-edit verzióban, de mint ilyen esetekben általában kiderül, több olyan számot is hallhattunk, amik első hallásra túlmutatnak a „slágeren". A bő egyórás zenefolyam harminc percnek tűnő idő alatt eltelt, ez pedig azt jelenti, hogy nagyon jó kis koncertben voltunk részesítve. Egy nagyon jó zenét játszó, jó zenekar, a színpadra született énekesnővel, okos, frappáns szövegekkel, amiket bármikor, bárhol szívesen meghallgatunk. Ennyit adott nekünk az este, ez pedig nem kevés.
A klub egyik küldetése talán pont ez lehetne, és talán ez is lesz. Mármint, hogy befogadja azokat a zenekarokat, akikre egy klubnyi közönség kíváncsi, illetve azokat, akik még nem tartanak ott, hogy nagyobb termeket megtöltsenek. A száz-százhúsz főnyi rajongóval kalibrálható zenekarok száma szinte végtelen, és szép számmal vannak köztük kitűnőek is. A Magashegyi Underground-nak vélhetően ez a kategória csak egy lépcsőfok, biztosak vagyunk abban, hogy sikerülni fog nekik földalattijukat jó magasra - magas hegyre - irányozni, bár valószínűsíthetően nem ez az elsődleges céljuk.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások