Az élménydús program június 15-én egy hosszú utazással vette kezdetét. Kicsit álmosan indult a csapat Körmendről a Bárkaház elől kisbusszal. Amíg más sportolók visznek pár labdát és bepakolják a mezeket, addig itt egy tréler várta hajókkal megrakodva, hogy induljunk Taksonyba, ahol egy igazi retro kempinben kaptunk szállást. Kísérő szülőként első pillanatban azt gondoltam, hogy majd jönnek a gyerekek, hogy itt-ott fellelhető néhány pók a szobákban, elég rövidek az ágyak, de hát ilyen egy kemping, ahol 30 évvel ezelőtt megállt az idő. Ezzel szemben a sok kütyühöz szokott gyerek kis túlzással ledobta a táskáját a faházakban, és elkezdett focizni a frissen lenyírt fűben, majd lebontotta a hajókat a trélerről, és azonnal ment is edzeni. A szállás végében ott volt a Duna egyik mellékága, ami ehhez kitűnő körülményeket biztosított.

Másnap reggel elindultunk a verseny helyszínére, a Dunavarsányi Olimpiai Központba, hogy aztán sorra rajthoz álljanak kenusaink egyéniben, párosban, a legkisebbek pedig négyen egy hajóban. A verseny rendkívül izgalmas volt, a táv pedig 2000 méter egy fordulóval (piciknek 500 méter), így a rajt és a cél is a stég előtt zajlott. Minden versenyzőnk kiválóan teljesített az ország olyan topklubjainak versenyzői mellett, mint a szervező Merkapt-Mekler László ITSE, FTC, Csepel, Szolnok, Graboplast Győr, Plastex Kanizsa, Tiszaújváros, Rácalmás. A versenyen 450 sportoló indult, a megmérettetés több körmendi első versenye volt.

Eredmények:

(U17-18) női kenu

1. Tóth Erdei Virág
2. Herczeg Laura

PC2 kategória

2. Varga Flóra és Walter Alexander
3. Neubauer Napsugár és Tóth-Erdei Máté

(U8-9) törpe futam

2. Neubauer Jázmin és Varga Zétény

A körmendi szakosztály további pontszerzői: Molnár Ákos (U16-C1), Laposa Gergő (U14-C1) és Bakó Dominik (U10-12-MC1). Edzőik Varga Gábor István és Király Ferenc. 

Nagyon jó volt látni, hogy mennyire szurkolnak egymásnak a csapattársak, és segítik egymás hajóit vinni. A befutó után ott tolonganak, hogy gratuláljanak egymásnak. Mindenki örült a másik sikerének, igazi csapatmunka volt. Olyan volt, mintha mindenki egymás testvére lenne, mindig odafigyeltek egymásra.

Aztán a sok jó eredmény után este Varga Gábor István edző egy rövid értékelés után feltette a kérdést, ki hogyan érzi magát a verseny után. Olyanok hangzottak el, hogy "jó fejek voltak a versenytársak" vagy "nehéz volt a kanyar". Volt, aki megjegyezte, milyen jó, hogy eljött, egyikük pedig azt tette szóvá, hogy egy motorcsónak közel jött a verseny helyszínéhez és ez megzavarta őket: "Ha nem jön, akkor is másodikak lettünk volna, csak biztos közelebb tudtunk volna kerülni az első hajóhoz". Volt, aki pedig csak annyit mondott, hogy jövőre azért is leelőzik az előtte befutókat. A beszámolókat hallgatva büszke voltam, hogy ott ülhettem közöttük, jó volt hallani, mennyire komolyan veszik ezt a sportot. Ezeket a gyerekeket látom minden héten heti háromszor edzésre jönni, és látom, hogy edzés végén elfáradva, de jókedvűen mennek haza. Most ezek a gyerekek bennem valahogy nagyobbak lettek.

A beszámoló végén aztán indult az elmaradhatatlan focizás, készült a tábortűznél a sült kolbász és a szalonna, én pedig egy kis beszélgetésre hívtam Varga Gábor Istvánt, az egyesület vezetőjét, hogy megtudjak néhány dolgot a csapatról és erről a sportról.

Mikor alakult a klub és hány éves versenyzői múltra tekint vissza?

A Bereki Bárkás Egylet 2006-ban alakult, akkor még teljesen vízitúra alapon. Környezetvédő akcióknak voltunk főkolomposai, és azonnal alapítottunk egy házi versenyt, a Csákány-Körmend Kajak-Kenu futamot, tehát megpróbáltuk már akkor bevonni a sport részét is az életünkbe. Ez egy amatőr verseny, ami azóta is fut, immár 12 éve. Már akkor kerestük a lehetőségét egy kajak-kenu szakosztály megalakításának, csak ez egy kicsit elcsúszott. Az egyesületet fel kellett tölteni új arcokkal, akik hajlandóak - mint minden más egyesület zászlóhordozói - az energiájukat és pénzüket arra áldozni, hogy tegyenek valamit egyrészt a közért, másrészt a sportért. 2012-ben bejegyzésre került a Bereki Bárkás Egylet, és alapszabályba foglaltuk a kajak-kenu szakosztály létrehozásának tervét, amit meg is valósítottunk. Nagyjából két és él évvel ezelőtt egy nyári táborral indítottunk, augusztus 19-ére kihegyezve a tábort, hogy az akkor a vízi életbe belevágó gyerekek azonnal kapjanak egy hatalmas élményt azzal, hogy részt vehetnek az augusztus 19-ei vízi felvonuláson. Ez hatalmas sikerrel fejeződött be, hiszen majdnem 30 gyereket vittünk le az éjszaka folyamán a saját magunk, illetve a gyerekek segítségével épített hajón. Ebből a társaságból maradt meg az a csapatunk, akikkel elkezdtük a munkát. Reméltük, hogy a kajak-kenu szövetség tud nekünk edzőt biztosítani, de ez nem jött össze, ezért ketten úgy döntöttünk, hogy elvégezzük az edzői iskolát Budapesten, a Testnevelési Egyetemen. Egy kajak-kenu szakedzői tanfolyamról volt szó, amit azóta el is végeztünk. 2017-ben mérettettük meg magunkat először az országos bajnokságon, ami lehetőséget nyújtott olyan klubok számára is, akiknek még nincs versenyzői tapasztalata. Itt 3-4 ezer induló között tudtunk a versenyen elindulni.

Mi volt a cél a mostani, dunavarsányi versenyen?

Kicsit tovább léptünk, több, mint 20 állandó versenyzőnk van, illetve olyanok, akikből versenyzőket szeretnénk faragni, ebből most 12-en megmérették magukat. Az elsődleges célunk az volt, hogy helytálljunk, hiszen a kenu egy nagyon nehéz sport. A kívülállók nem is gondolnák, hogy ezekkel a nagyon keskeny kis vízi eszközökkel hogyan lehet boldogulni. Még nem a sebesség volt a cél, nem is a helyezések elérése, hanem az, hogy mindenkinek meglegyen az az élménye, hogy képes arra, hogy ezekkel a hajókkal stabilan tud közlekedni.

Bereki Bárkás Kajak-Kenu egyesület a nevetek. Itt a versenyen rengeteg kajakos volt. Ti miért csak kenuztok?

A kajak-kenu életben minden ugyanúgy megy, mint az élet egyéb területén: ami egyszerűbb, azt mindig sokkal többen szeretik. A kajakozás szerintem egyszerűbb sport, kövezzenek meg a kajakosok, ha akarnak (nevet). A kenuzáshoz különleges emberek kellenek, akiknek van kitartásuk több évet rászánni arra, hogy ami a kajakban nagyon könnyen megy, azt el tudják érni kenuban is. Hiszen mi egy oldalon evezünk, egy oldalon kell tudnunk azzal a hajóval elkövetni mindenféle manővereket. Térdelünk a hajóban, a súlypontunk jóval magasabban van, sokkal instabilabb, a szélnek sokkal kitettebbek vagyunk. Egy bonyolult, nagyon nehéz dolog ez, és az egésznek a lényege a lapátkezelésen múlik. A lapátkezelés megtanulása, és az, hogy a gyerekek idegrendszere képes legyen villámgyors mozdulatokkal egy ilyen nagyon instabil szerkezetet a vízen közlekedésre bírni, az több éves gyakorlás. Ezt nem mindenki vállalja be, sokkal egyszerűbb beülni egy kajakba. Persze, azért nem vitatom a kajakosok eredményeit, mert sok kajakos barátom, ismerősöm van, az is egy igen komoly szakág. Mi úgy döntöttünk, hogy amíg nem lesz egy nagyon erős kenus bázisunk, addig nem engedjük a könnyebbséget, várjuk a kiválóakat, azokat, akik szeretik a nehéz és kemény munkát, és kitartóak abban, amiben elhatározták magukat.

Milyen korosztályokban vannak a klubnak versenyzői? 

Sajnos, akkora versengés van a gyerekekért, annyiféle sport van, hogy kénytelenek vagyunk mi is minél hamarabb a gyerekeket bevonzani a víz világába. Tapasztalat, ha valaki belevág, és egyszer ezt a vízi világot megszereti, ha nem is lesz kenus, de a vízhez mindenképpen közel marad. Nyolc-kilenc éves kortól indulunk, a legkisebb egy hét éves, még óvodás fiúcska, aki a kilenc éves bátyjával érkezett edzésre. Ő még nem versenyezhet, de jövőre már igen. Innentől tizennyolc éves korig vannak versenyzőink. Most még a kilométer gyűjtésnek akarjuk megteremteni a lehetőségét, hogy napi edzések szintjén 10-15 kilométert tudjunk edzeni. Így az a fajta vízi rutin, az az érzékenység meglesz, hogy a vízzel együtt éljen a gyerek a hajóban.

Hol tartjátok az edzéseket, és mikor lesz a következő verseny? 

Az edzéseinket zömében a Rábán tartjuk a tavasztól őszig terjedő időszakban. A Rába adottságait figyelembe véve kénytelenek vagyunk állóvízre is menni, hogy a rajtoltatást, a helyben állást is meg tudjuk tanítani a gyerekeknek. Június 30-án, és július 1-jén Mosonmagyaróváron az Eszkimó-Indián játékokra neveztünk be, ahol a 8-12 éves korosztály gyerekeit tudjuk megméretni. Ez a kajak-kenu szövetség égisze alatt egy teljesen új felmérési rendszerre épül, a kislabda dobástól a bójakerülgetésen át a futásig egy nagyon sokrétű, fizikai képességet felmérni akaró teszt lesz a gyerekeknek. Az edzésekhez pedig év közben is csatlakozhat bárki, mindenkit szeretettel várunk, aki hajlandó a kemény munkára és kitartónak érzi magát.

Másnap lehetőséget kaptunk, hogy tíz és húsz személyes sárkányhajókkal a Dunavarsányi Olimpiai Központból a szigetcsépi öbölbe evezzünk. A közel egy órás evezés után jól is esett a Duna vize, jó volt picit lehűteni magunkat, tudva, hogy ha hajóval jöttünk, ugyanaz az egy óra evezés vár ránk visszafelé is. Mikor újra a lábunk alatt érezhettük az olimpiai központ stégét, arra gondoltam, hogy biztos mindenki teljesen elfáradt, és jó lesz, ha már a buszba ülhetünk. Indultunk volna azonnal, ha a gyerekek nem akartak volna még többet evezni. Így előkerültek a kenuk, és néhányan úja vízre szálltak, páran kipróbálták a kajakozást is, majd késő délután indultunk haza. Csodálatos, eredményekben és élményekben gazdag három nap volt, egy igazi családias közösségben.