A Bartók Fesztivál karmesterkurzusának hallgatói Bartók műveit vezényelték
Képgaléria megtekintése2018.07.21. - 02:00 | Leila - Fotók: Varga András
A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál karmesterkurzusának hallgatói vezényelték a Savaria Szimfonikus Zenekart pénteken este a Bartók Teremben. Hamar Zsolt karmesterprofesszor 13 tanítványa Bartók három művét (Táncszvit, 3. zongoraverseny és Concerto) dirigálta.
HIRDETÉS
Hamar Zsolt Kocsis Zoltánt követte a Nemzeti Filharmonikusok élén, a zongoraművész, karmester, zeneszerző mellett cseperedett fel, a mester zenei gesztus-, tempó-, hangsúly-, valamint összefüggésrendszere meghatározó számára. Ahogy Kocsis Zoltán nagy rajongója és kiváló interpretátora volt Bartók életművének, úgy természetesen Hamar Zsolt számára is első és legmeghatározóbb Bartók munkássága.
A repertoár összeállítása ezek ismeretében nem okozott meglepetést. Az első felcsendülő mű Bartók Táncszvitje volt, amelyet a szerző megrendelésre, a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hangversenyre komponált 1923-ban. A Pesti Napló 1923. november 20-i számában az alábbiakat írta a művel kapcsolatosan:
„Bartók "Tánc-szvit"-je, a világhírű szerző talán legfrissebb, legragyogóbb zenekari műve. Bartók az ősi primitív szenvedélyek forradalmi felfedezője, az élet legmélyebb dinamikáját feltáró géniusz, itt csillogó játékkedvvel szövi népies (de saját és nem népdal-) témáit öt táncba, melyet finom melankóliájú ritornell köt össze és duhaj, vad finálé zár le. Földalatti, sötét erők misztikus súlyos ritmusaiból színes, csodálatosan tarka világ bontakozik ki: ez a harmonikus "játéköröm" ilyen letisztult formájában új hang Bartók költészetében. Magát a hihetetlen gazdag hangszerelő fantáziát is bűvkörébe vonja ez a játékharmónia, minden könnyen folyik, még a legszeszélyesebb fordulatokat is csillogó hullámjáték tartja egyensúlyban."
A 6 tételből álló művet 5 karmester dirigálta tételeként váltakozva (az 5. és 6. tételt összevonva).
A hangverseny második Bartók műve a 3. zongoraverseny volt, melynek előadásában zongorán közreműködött Fejes Krisztina. A darab sok szempontból feminin alkotás. A 3. zongoraverseny könnyed, nőies zenemű, hiszen feleségének, Pásztory Dittának szánta, s ezt egy pillanatra sem feledteti velünk.
Ez a mű Bartók életművének hattyúdala. Az életművét kutatók azt gondolják, hogy a 3. zongoraverseny a zeneszerző hagyatéka. Ő talán tudta, hogy nem fog többet írni, befejezni egy-egy művet, így ebben a zongoraversenyben a búcsúzó ember bölcsességével és letisztultságával, mintegy végrendeletként mutatta meg mindazt, amiért egész életében küzdött, bár igazán soha nem mert ennyire egyszerűen, ennyire tisztán, ennyire kézzel foghatóan fogalmazni.
Az első tétel (allegretto) rögtönzésszerűen megszólaló zongora dallama barokk zenei inspirációról és ugyanakkor népzenei fogantatásról árulkodik, differenciált ritmikával és ékesítéseinek változatos gazdagságával. A második tétel adagio religioso elnevezése utal a kezdő és záró szakasz korálszerű dallamára. A tétel elején megszólaló korál-dallam nem más, mint egy madárhang tükörfordítása. Ebbe a meghitt hangulatba átmenet nélkül robban be a finálé (allegro vivace), ami egy 3/8 ütemmutatójú rondó, amelyben egy fúga is található. A 3. zongoraversenyben Bartók szinte visszatér a fúga alapértelméhez: kergetőzés, játék. Ez a fúga nem túl kimunkált, viszont szédületesen játékos, örömteli, és az egésznek van valami magával ragadó lendülete, ami felforrósította a hangversenyterem levegőjét is, és a közönség vastapsa a zongoraművésznőt ráadás eljátszására buzdította. Fejes Krisztina a 3. zongoraversenyben megjelenő, a népdalfeldolgozásokban szereplő dallamot adta elő újra, kicsit másképp.
A szünet után Bartók 5 tételes „Concerto" című műve csendült fel, amely a zeneszerző utolsó zenekari műve, és mindössze 55 nap alatt írta meg. A darab ismertetőjében Bartók így foglalja össze mondanivalóját: „A mű általános hangulata - a tréfás második tételtől eltekintve - fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos siratóénekétől a zárótétel életigenléséig."
Az első tétel az 'Introduzione' (Bevezető) sejtelmes kezdőtaktusai hasonlítanak a Kékszakállú-opera elejére. A második tétel emlékeztet a barokk concertókra. Kezdetén a fúvósok kapnak kiemelt szerepet. Párosával mutatkoznak be (Giuoco delle copie, párok játéka a tétel felirata). Minden 'pár' más hangközben simul össze: rövid kisdob-bevezetés után a fagottok szextjét halljuk, ezt az oboák terce, a klarinétok groteszk szeptimje, a fuvolák hűvös kvintje majd a fojtott trombiták érdes szekundja követi. Ezután a rézfúvósok kara kórusszerű muzsikát szólaltat meg. Majd visszatérnek a korábban megismert dallamok-témák, immár bonyolultabb hangszereléssel.
A harmadik tétel, az 'Elégia' fő dallama leplezetlenül magyaros lejtésű, székely keservesekre emlékeztet. A negyedik tétel egyik melódiája csaknem hangról hangra megegyezik egy operett dal dallamával, amelynek eredeti szövege így kezdődik: 'Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország...'". Ezzel a dallammal ad a zeneszerző szerenádot hazájának.
Az életerőt sugárzó „Finale" (ötödik tétel) nyitótémáját négy kürt szólaltatja meg, majd halk, sejtelmes kígyózó-tekerőző dallamot sző a vonószenekar.
Ahogy már említettük, az egyes művek minden tételét más-más karmester vezényelte. A sorrend, tétel kiosztás nagyon jól sikerült, a darabok nem törtek meg, és nem voltak zavaróak a mű közbeni személycserék sem. Így biztosan az sem véletlen, hogy a karmester kurzus - véleményünk szerint - kiemelkedő tehetségei minden esetben a művek utolsó tételeit vezényelték.
A hangverseny végén Hamar Zsolt, a kurzus vezetője oklevelet adott át minden hallgatónak, és értékelte az egész hét alatt végzett munkájukat, tehetségüket. Nagyon szép gesztus volt a professzor úrtól, hogy a „passzív" hallgatóknak, akik egész héten együtt voltak a kurzus hallgatóival, de a záróhangversenyen nem vettek részt, szintén oklevelet nyújtott át.
A karmesterkurzus vezetője megköszönte a Savaria Szimfonikus Zenekar tagjainak egész hetes munkáját, türelmét és kitartását, a karmestereknek pedig útravalónak a zenekar iránti alázatot és az együttműködés fontosságát adta.
Kiss Barna, Savaria Szimfonikus Zenekar vezetője átadta a zenekar külön díját Shoji Haraguchinak.
A Bartók Szeminárium és Fesztivál karmesterkurzusa lezárult, az este mottójául választott megállapítás, miszerint „A koncerten hallhatóvá válik, hogy jók vagyunk-e." nem is lehet kérdéses, hiszen minden hallgató nagyon jól teljesített és felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a közönséget.
S végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti a Filharmónia Magyarország képviselőit a kiváló szervezésért, a pontos információkért és a mindenre kiterjedő figyelmességért.
A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál záró koncertjére július 22-én az Iseum Savariense-ben kerül sor, az este programjának címe: Férfi és nő. A Savaria Szimfonikus Zenekart Hamar Zsolt vezényli.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás