Hétajtós léleklabirintus - Nagy siker volt a "Férfi és nő" kapcsolatot bemutató két egyfelvonásos opera az Iseumi Játékokon
Képgaléria megtekintése2018.07.24. - 17:00 | Horváth Imre - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Két művet hallhatott hétfőn este a közönség a Bartók Fesztivál zárásaként, egyben az Iseumi Játékok nyitányaként. Poulenc: Az emberi hang és Bartók: A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásosokkal mutatják be világszerte a "férfi és a nő" operatársító előadásokat. A Kékszakállúban a férfi oldaláról érzünk szimpátiát, míg a magányos, az egyre önmarcangolóbb féltékenységből menekülni próbáló, végül társát elvesztett telefonálóban viszont a nő oldalán érzünk együttérző búcsúzást. Szombathelyen Bartók zenéje oly fogadtatásra lelt, hogy megérte felvállalni az iseumi "Férfi és nő" kapcsolat zenei történésbe rejtett világának bemutatását.
HIRDETÉS
Elképzelhetetlen színészi, énekesi és memória-teljesítmény volt, amit Francis Poulenc: Az emberi hang (La voix humaine, 1958) zenedrámai játékában hallhattunk, láthattunk Váradi Zita művésznőtől. Jean Cocteau egyszemélyes drámája Poulenc zenéjével nem más, mint egyetlen hosszú telefonbeszélgetés. Mint Gogol: Egy őrült naplója, Darvas Ivánnak adott lehetőséget teljes színészi, rajzolási tehetségének elvarázsoló kibontására, éppen úgy volt ez a mű az énekesi és a színészi tehetség csodálatra méltó megmutatására. El nem fáradó hanggal, végig üde frissességgel énekelve, a téboly felé haladva, a végső búcsúzó beszélgetés riadtan várt telefoncsengő hangjának visszatérő nyugtalanságot fokozó megszólalása volt csak a társ az énekesnő elképzelt beszélgetésében. Az elvesztett, lelépő "férfi-kedves" hangja, csak az álomszerű önmarcangoló kegyvesztettség elviselhetetlenségének kibontásában, elképzelt beszélgető, elköszönő partnerként idéződött fel.
A már csak jelképes emlék-kapcsolat féltettsége és a végső búcsúhangok félő várása gazdag mimikai, hangszín, hangerő, és ritmikai bravúros megoldásokkal nyűgözte le a mindvégig tartható figyelmemet. Talán e végsőkig kiélezett feszültséggel megformált előadás helyett szinte el sem képzelhettünk volna más művet Bartók: A Kékszakállú herceg vára című operája mellé. Világszerte ezzel a darabpárosítással mutatják be a "férfi és a nő" operatársító előadásokat. A Kékszakállúban a férfi oldaláról érzünk szimpátiát, míg a magányos, az egyre önmarcangolóbb féltékenységből menekülni próbáló, végül társát elvesztett telefonálóban viszont a nő oldalán érzünk együttérző búcsúzást. A megcsaló, elvesztett férj okozta lelki sebekre gyógyírt keresve döbbentem láthattuk a lehulló kézben kifejezve a régvolt szeretet, s a lélek meghalását.
Bartók Béla egyfelvonásos operája a Kékszakállú herceg várában játszódik, de ez a vár valójában a férfi lelkét jelenti. Ebben az operában nincsenek duettek és áriák. Végig a két szereplő párbeszédét halljuk, a zene érzéseik ábrázolását finomítja, a vizuális látványt erősíti.
Nagy várakozással, féltő figyelemmel teltek az utolsó napok az Iseum oszlopaihoz elképzelt operaelőadás előtt!
Vajon milyen vár lesz e gyönyörű környezetből? Még az időjárás is a bartóki zenének kedvezett, mert oly izgalommal halasztódott el esőnapra az előadás, hogy ezzel két napon keresztül izgulhattunk: elsötétül-e az ég is e nagy elszántsággal, bátorsággal eltervezett operahangverseny megtartásakor.
Példát adott a fiatalság az értékes muzsika iránti fogékonyságából. Angliából hazalátogató kedves rokonom említette, hogy náluk bizonyára csak a felnőtt, idősebb generációból lett volna érdeklődő az ilyen rendezvényre. Büszkeséggel töltött ez el, mert ha Szombathelyen Bartók zenéje ily fogadtatásra lelt, akkor megérte felvállalni az iseumi "Férfi és nő" kapcsolat zenei történésbe rejtett világának bemutatását.
Gyönyörűen elrendezett zenekari "vár" vette körül Juditot és Kékszakállút. Hamar Zsolt központi szerepe nem csak a zenei irányítás, a rendezés szempontjából volt kiemelkedő, hanem jól látható - szinte 3. szereplőként - minden mozdulatában segítségére volt a zene drámai pillanatainak határozott dirigálásával, a zene feszültségének, hirtelen megszólaló hangsúlyainak, akkordjainak határozott, ellentmondást nem tűrően precíz "leintéseivel", s a karmesteri pálcás kezének tizedmásodperceket is kifejezni tudó hirtelen megállásaival. Oly mértékben volt nagyszerű közvetítője e zenének, mely precízséget ritkán lehet látni. A zenekartól való távolsága is bátor rendezői elképzelés volt, de büszkén mondhatjuk, e nagy színpadtérben elhelyezett Savaria Szimfonikus Zenekar egyik legmagasabb rendű koncentráltságával, összefigyelésével, művészi profizmusával világszínvonalúan muzsikált.
A rendezés is segítette Kékszakállú lelkének, jellemének féltett világának megismerését. A "Kínzókamra" a lánccsörgetően riadalmat keltő hangszercsoport hirtelen megvilágításával, a "Fegyvertár" katonás rezes fényeivel, a "Kincseskamra" ékszereken megcsillanó fénytörései, a harangjátékhang tündöklésének kiemelésével, a "Virágos kert" bársonyosan szépen szóló fafúvósaival, idilli jóságos zenei környezetet varázsolva mutatta be a "várat"
Az 5. ajtó fény- és hangzásbirodalmának csúcspontja a nézőtér fölé elhelyezett fúvósok hangjaival és olyan fanfárfényekkel kápráztatta el a közönséget, hogy eltörpülve éreztük magunkat a "milyen nagy a te országod" látomása közben. A fényjáték ezután érzékenyen reagált Judit lelki megpróbáltatásainak kifejezésére, a "Könnyektava" visszafogott bánatfénye gyönyörű látvánnyá képzeltette Kékszakállú szomorúságának, a már elvesztett bizodalmának, reményének, - "... könnyek, Judit! Könnyek ..." - belső, mélyről felszakadó lelki bánatát. De Judit félelmét is, hisz ily "tengernyi" tói-könny megdöbbenti őt is.
Fokozatosan borult rá a homály a zenekari-színpadra, de zseniális szelídséggel emelte ki a 7. ajtóban Juditot az őt felmagasztosulóan mély szeretettel körülvett, szinte szemet kápráztató fényesség. " Te voltál a legszebb asszony, a leg-szebb asz-szony" zene után, elvesztőn, elsírón magára maradt Kékszakállú, leroskadva kuporodott magányába.
Van-e jó tulajdonsága Kékszakállúnak? Mikor a 7. ajtó zenéjében felsorolja az előző asszonyokhoz való kapcsolatát: "hajnalban, .....délben, .... este leltem" megindítóan vall arról, övék most már minden hajnal, minden dél, s minden este! Tehát lelkében szeretettel, jó emlékkel őrzi őket. Judit látja: élnek! Mind élnek! De hol? Kékszakállú lelkében!
S Judit, ekkor döbben rá, most ő következik az elvesztett kapcsolatokban! Már hiába mondja, kéri: "Megállj Kékszakállú! Megállj!" Ő is a régi asszonyok sorsára jut, s a "Te voltál a legszebb asszony, a leg-szebb asz-szony " második elnyújtottabb dallamában megérezhette, és megérezte a közönség is, hogy Kékszakállú számára most már "mindig is éj lesz", éjjel lesz már ...!
S mindkettőjük magányában osztozva láthatjuk, hallhatjuk, bezárul az ajtók sora. Visszatér a bevezető pentaton hangokkal, dallamokkal a lélek elcsendesedésének titokzatos világa, melyben a remény is szertefoszlik egy más, vagy éppen hasonló kapcsolat újra kezdéséhez! S marad a társtalanságukba örökre megbúvó, a másik ember szeretete iránti álmuk, vágyakozásuk.
A megdöbbentő végzet hangjaként ránk huppanó üstdobhangok megsemmisülő sötétségben elfogyva nem késztettek tapsolásra. Bennünk hagyta a feloldódást e sötét csendesség e szépséges, gyönyörű zenei estén!
Aki hétfőn este eljött az Iseumba, erőt kapott e zenei szépségben, s beleláthatott önmaga lelkébe. Megnyílhatott előtte a zenében elrejtett bartóki titok, mert ez a mű a szeretet zenéje! Párok tanulhattak, magányosok vigasztalódhattak, s a kiúthoz útravalót kaphattak a húrokon, fúvósokon, ütősökön, s az orgonán megszólaló hangokon. Judit és Kékszakállú személyébe bújva élhették át a boldogságkeresés hétajtós és hétarcú léleklabirintusát.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások