Mi volt a zenekar első nagyobb sikere?

Megnyertünk 2013-ban egy ifjúsági dalszerző versenyt. Több száz dal közül a miénket találta a legjobbnak a zsűri, pedig akkor még csak akusztikus trió voltunk, nem volt annyira meghangszerelve a dal, mint a többieké. Ez a győzelem hatalmasat lendített a zenekaron, hiszen amellett, hogy pénzjutalommal járt, addig nem tapasztalt figyelem irányult ránk. A Vajdaságban mindig a rock- és a metálzene hódított leginkább. Az általunk képviselt reggae-s, funkos, skás vonal újdonságnak számított, de nagyon örültünk, hogy érdekli az embereket. Eközben többen is csatlakoztak hozzánk, így jelenleg hatfős nagyzenekar vagyunk.

Két tagotok külföldön él. Így hogyan tudtok velük dolgozni?

A két fúvósunk jelenleg a rotterdami Codarts Zeneakadémián tanul. Ők minden alkalommal, ha koncertünk van, hazautaznak. Komoly kihívás ekkora költséget és energiát belefektetni a Sin Seekasba, viszont ebből is látszik, hogy mindenkinek nagyon fontos a zenekar. Az a szerencsénk, hogy az együttes másik része vajdasági, így velük többet tudunk próbálni. Az itt készült hangfelvételeket elküldjük a fúvósoknak, akik Rotterdamban szintén tudnak közösen dolgozni, sőt a modern technikának köszönhetően nagyon gyorsan kapunk tőlük visszajelzéseket, így folyamatosan részt tudnak venni a zenekar munkájában.

Miért jelentkeztetek a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjára?

Az Induló Előadói Alprogram számunkra hatalmas kihívás volt, mert nagyon sok jó zenekar van ma Magyarországon. Az elsődleges célunk az volt, hogy nyolc év után végre elkészíthessük az első saját albumunkat. A program támogatásának köszönhetően kitűnő körülmények között tudtuk felvenni az anyagot, és olyan emberekkel dolgozhattunk együtt, akikről mindig is álmodtunk. Például Nóniusz Gáborral, aki a SuperSize Recording egyik meghatározó alakja volt, és Kopcsik Mártonnal, Lajkó Félix hangosítójával. Ők ketten alapították a Bresaola Studiost, ahol a felvételeink készültek. A lemezmegjelenést szeptember elejére tervezzük, és már nagyon várjuk, hogy a kezünkben legyen a CD vagy jelen esetben a videókazetta. Számunkra az is meghatározó élmény és segítség, hogy Bodnár Tibi, a Ladánybene27 gitárosa a mentorunk. Az ő tudását és tapasztalatát semmivel nem tudtuk volna helyettesíteni. Hasznos tanácsokat kaptunk tőle mind a koncert- és lemezfelépítésünkre vonatkozólag, mind marketingkérdésekben.

Határon túli előadóként hogyan éled meg a magyarországi koncerteket?

Szeretnénk, ha Magyarországon minél többen megismernének bennünket, mert a magyar nyelvű dalaink itt tudnak a legjobban érvényesülni. Felléptünk július 28-án a Ladánybene27 Reggae Campjében egy szerb előadó, Hornsman Coyote oldalán. Ő az Eyesburn együttes énekes-harsonása és hatalmas karriert futott be a Balkánon. Annak idején az ő zenéjére nőttem fel. Óriási élmény volt egy ilyen zenésszel színpadra lépni. A koncerten lehetőségünk nyílt rá, hogy egyszerre képviseljük Magyarországot, Szerbiát és a Vajdaságot. Mi összekötjük a két országot. Mindkét országban otthon vagyunk, nem érezzük a határokat.

Legújabb klipetek, a Don Quijote leginkább egy retro tornázós videóra emlékeztet.

Három-négy évvel ezelőtt jutott eszembe, hogy jó lenne egy tornázós klipet készíteni. Nagyon szeretek utazni, és minden alkalommal, amikor a párommal új helyre mentünk, kamikaze módon - mert a legtöbb helyszínen hivatalosan nem lehetett volna forgatni - vicces, neonszínű ruhában bemutattam néhány „tornagyakorlatot". Ezek a jelenetek Rotterdamban, Amszterdamban, Moszkvában és Athénban készültek, és hogy teljes legyen a tornázós videós hangulat, videókazettán is megjelentettük. Maga a Don Quijote-karakter irreális személyiség. Ő testesíti meg a férfiak és a nők vágyálmait, erős, előkelő, udvarias. Viszont nem ebbe a korba való, ezeket a tulajdonságokat a mai világban furcsának tartanák, hiszen ilyen tökéletes összeállítás talán csak az álmokban létezhet. De álmodozni mindenki szeret.