Vannak varázslatos helyszínek, amik megragadják az embert, és zenekar, ami soha nem okoz csalódást, mert elkötelezett a zene iránt. Ha ez a kettő találkozik, semmi nem ment meg minket az élménytől. Tegnap a szerek és porták köztiválján jártunk Őriszentpéteren, Hétrétországban, a tíznapos rendezvény sorozat egyik esti koncertjén, ahol a Müller Péter Sziámi AndFriends lépett fel.

Az Őrségbe megérkezni már maga a csoda, a régi malomépület pedig a körülötte lévő kis erdővel, az udvarán lévő tűzrakó helyekkel, a fa asztalok körül üldögélő és falatozó családokkal, a szaladgáló, hintázó gyerekekkel, pokrócokon heverő fiatalokkal, az udvar sarkában megbújó kecskeudvarral pedig az otthonosság érzetével fogadja a látogatót. Ahogy tavaly is, és ahogy Hétrétországhoz illik, körben kirakott szénabálákra ülhettünk le a színpad elé. A széna még öt napja lábon állt valamelyik réten, ahogy a felvezetőből megtudhattuk, és ami a belőle áradó illattal a nyár édes ízét adta, jól illeszkedve a csillagos, bársonyosan meleg estébe.

Müller Pétert és barátait szeretettaps fogadta, csupa ragyogó arc nézett várakozóan a színpad felé. Ismert és új számokkal kezdtek, pl. Ezt a dalt egy másik nőnek írtam, Kiss Llacival a Bétaville, de hangzottak el újak is a legutóbbi, Nevess magadra! albumról is, pl. Égkorszak, A kő még kába, Ez az a bár, Így lesz jó.

Müller Pétert talán senkinek nem kell bemutatnunk. Saját bevallása szerint nyelvész szeretett volna lenni, de előtte még rádió-szerkesztőriporteri, cirkusz- és varietérendezői, magyar-francia szakos tanári, 1981-ben film- és televízió-rendezői diplomát szerzett. Végül nem lett nyelvész, 1980-ban megalakította az URH zenekart, amelynek talán legmeghatározóbb számát, az Ismeretlen katonát, most is előadták. Sokan talán nem is tudják, hogy 1993-ban Gerendai Károllyal ők szervezték meg az első Diákszigetet, ami mára Közép-Európa legnagyobb zenei fesztiváljának ad otthont. Az URH után megalakította a Sziámi Sziámi zenekart, majd 2012-től a Müller Péter Sziámi AndFriends formációval lép fel. Karizmatikus előadóművész, extravagáns megjelenéssel, akire oda kell figyelni!

Míg Müller Péter a szövegek „felelőse", Kirschner Péteré a zene. Gyakran előfordul, hogy némely zenekarnál az egyik a másik rovására megy, de nem így az AndFriendsnél: kiemeli egyik a másikát, mindig arra téve a hangsúlyt, amelyik az adott pillanatban a leginkább fontos. Kirschner Péter amellett, hogy zeneszerző, hangszereli is a nótákat, egyben az együttes szólógitárosa is. Ezen az estén is olyan gitárszólóval örvendeztetett meg bennünket a Kicsi, kicsiszolt kő című számban, hogy, ahogy Müller Péter meg is jegyezte, jó, hogy megerősített színpadon álltak, mert leszakadt volna különben, és hát a hallgatóságból is majd' kiszakadt a lélek a szóló hallatán. Winterverber Csaba adta alá a basszusokat, Angler Ákos püfölte a dobokat, az angyali Varga Orsika billentyűn játszott a tőle megszokott profizmussal, és Roszik Hella pedig varázslatos énekével és csodás hegedűjátékával kápráztatta el a köztiválozókat. A közönség nagy része énekelt, és a koncert egy bizonyos pontján - nem bírva a bálákon való ücsörgést -, táncra is perdült.

Az est végén kétszer is visszahívta a közönség a zenekart, előbb a szűnni nem akaró „vissza, vissza „, majd másodjára már a Bon bon si bon bon kezdetű dal éneklésébe fogva. Nagyszerű koncertélménnyel távozhattunk, megfogadva, hogy jövőre is eljövünk.