III. Kajak-Kenu Élménytábor Körmenden

Képgaléria megtekintése2018.08.20. - 01:00 | Nagy Gina

A Bereki Bárkás Egylet Egyesület harmadik alkalommal rendezte meg Kajak-Kenu Élménytáborát Körmenden. A kajak-kenu szakosztályt is működtető körmendi vízi csapat 2016-ban tartott először nyári tábort, akkor Wichmann Tamás kenus legenda volt a vendég, tavaly pedig Vaskuti István, az 1980-as moszkvai olimpia aranyérmese tette tiszteletét Körmenden. A gyerekek amellett, hogy megismerkedhettek a vízi élettel és elsajátíthatták a kajak és kenu szakág alapjait, előadásokon, vetélkedőkön vehettek részt. Ellátogatott a táborba Storcz Botond háromszoros olimpiai bajnok kajakozó, Dr. Szinetár Csaba zoológus, valamint Golomán György is, aki éppen szabadságát tölti itthon öt év amerikai kosárlabdázás után.

Hétfőn reggel a Bárkaházban már gyülekeztek a táborra jelentkező gyerekek. Többen ismerősként köszöntötték egymást, hiszen heti háromszor járnak ide edzeni, így nekik a helyszínt sem kellett bemutatni. Délelőtt aztán gyalogtúrára indultak a Rőzse gáthoz, majd ott hajókba szálltak, és így keltek át a folyó másik oldalára, hogy a visszafelé úton bejárják a túloldalt is. A Rába partján álló Bárkaház, és annak zárt kertje sok lehetőséget nyújtott a kikapcsolódásra. A gyerekek pingpongozhattak, dartsozhattak és íjászkodhattak is. Felavatták a nemrég nyert focikaput, kötélhúzó versenyen bizonyíthatták, ki a legerősebb.

Kedden az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai tartottak előadást a táborlakóknak vizeink élővilágáról, és annak védelméről. Megtudhattuk, hogy vannak a kövek közé fészkelő madarak, így ha kikötünk hajóval, vigyáznunk kell, hova lépünk. Arra is fény derült, hogy nem csak a gyárak veszélyeztetik a Rábát, hanem a mellette lévő szántóföldek permetezése is. Hallhattunk egy érdekes történetet egy kis vidráról, amit a Rába mellett találtak, majd először a budapesti állatkert lakója lett, később Hollandiába került, és ő lett a holland vidraállomány alapítója. A sok érdekesség után feladatokat oldhattak meg párban és egyénileg. Volt óriás kirakó, virág beporzó játék, golyó vezető, karikával célba dobó.

Kiderült, hogy a gyerekeket foglalkoztatja a környezetvédelem, ügyesen párosították a madarak neveihez a fotójukat, és egy-egy kérdést is hallhattunk, ami az előadásra vonatkozott. A második napon két vendég is érkezett a táborba: idelátogatott Storcz Botond, háromszoros olimpiai bajnok kajakozó, aki mesélt a gyerekeknek arról, hogyan talált rá erre a sportágra és mit szeret benne. A rövid beszámoló után megszámlálhatatlanul írta le a nevét papírra, pólóra, vagy épp valaki kezére, majd igazi hölgykoszorú vette körül, és a legkülönfélébb kérdésekkel bombázták. Kíváncsiak voltak arra, mi a kedvenc étele, tud-e lovagolni, mit szeret a kajakozásban, és heti hányszor edz. Aztán hajóba szállt ő is, a szerencsésebbek pedig elmondhatták, hogy egy olimpiai bajnok volt a kormányosuk egy rövid időre. A sok csillogó gyerekszem, és az, hogy mindenki Botond hajójába akar kerülni, elárulta, hogy a rengeteg munkával elért eredmény nagyon vonzó a gyerekek számára.

Nem sokkal később Golomán György kosárlabdázó sétált be a Bárkaház udvarába. Ő igazi meglepetésvendég volt, a gyerekek sokat kérdezgették, hogy ki jön ma még, de a titok az utolsó pillanatig titok maradt. Gyuri számára nem ismeretlen a Rába-parti terep, hiszen szabadsága idején mindig jár erre, mert sok barátja van itt. A 22 éves kosaras jelenleg válaszút előtt áll. Öt évig Amerikában kosarazott, ebből négyet az UCLA Egyetemen, most még nem tudja, hogy visszatér-e a tengerentúlra vagy Európában folytatja.

Mindkét vendég rendkívül szimpatikus volt, hősiesen beálltak a harmincadik gyerek mellé is, és egyetlen „szeretnék egy fotót veled" kérés sem maradt teljesületlen.

A harmadik tábori nap délelőttjén Dr. Szinetár Csaba zoológus beszélt a gyerekeknek a Rába élővilágáról. A tanár úr az előadás előtt arra is szakított időt, hogy halat, rákot fogjon, és azt bemutassa az érdeklődő tábori seregnek. A gyerekek megtudhatták milyen a süntök, tapogathattak hódkoponyát és mikroszkóp alatt tüzetesen megnézhették a pikkelyes hódfarkat, sőt megszagolhatták a "hód szagát", pézsmáját.

A szerdai nap igazi hajós élményt is tartogatott a csapatnak, hiszen 16 km-t tettek meg hajókkal Molnaszecsődig. A túrát minden gyerek élvezte, másnap lelkesen mesélték a történteket.

Csütörtökön csapatokban vetélkedtek, a feladatok sokszínűségét mutatja, hogy a megoldáshoz be kellett járniuk a Várkertet, a múzeumot, és természetesen nem maradhattak el a sportos feladatok sem: a futás, húzódzkodás és evezés.

A tábor záró napján a szervezők egész nap vízi programmal kedveskedtek a gyerekeknek, akik még az utolsó pillanatokban is vízre szerettek volna szállni, sorban álltak a hajókért, és komoly logisztika kellett ahhoz, hogy mindenki minden hajóban evezhessen, amiben szeretett volna.

Varga Gábor István, a tábor vezetője és a kajak-kenu szakosztály egyik edzője a stégen állva határtalan türelemmel kezelte az újabb és újabb „most én jövök" kéréseket, és azt hiszem, nagyon sok gyerekkel sikerült megszerettetniük ezt a csodálatos sportot. Pénteken dunavarsányi vendégek is érkeztek, soraikban néhány ifjúsági világbajnokkal és sok nagyszerű fiatal sportolóval.

A záró akkord a Szent István nap előestéjén tartott csónakfelvonulás volt, amelyen szinte minden táborozó részt vett. A Bereki Bárkás Egylet Egyesület hatalmas csónakjában közel ötvenen eveztek le az esti Rábán, a csónakon a stilizált Magyar Szent Koronával.

Öröm volt egy kicsit minden nap ezek között a gyerekek között időt eltölteni. Az egy hetet végig a természetben töltötték, állandóan mozogtak, vízközelben voltak, ami a mai világban igazi, ritka kincs. A gyerekek megszámlálhatatlan élménnyel térhettek haza, voltak, akik azt mondogatták, jönnek edzeni, mert megtetszett nekik ez a sport, és a vízi élet.