Barry Lyga különlegesen érdekes nézőpontból indítja trilógiájának első kötetét. A Den Wells által írt Nem vagyok sorozatgyilkos vagy éppen a Dexter című sorozat rajongói bizonyára két kézzel fognak kapni a fiatal Jazz története után, mely azt vizsgálja, milyen lehet úgy felnőni, hogy az ember édesapja a világ egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa. Baljós örökségével a nyakában Jazznek nap mint nap bizonyítania kell, ő nem olyan, mint az apja. 

"A fia számára egy isten volt. A háború istene, a szeretet istene, a kettő egybefonódása egy beteges hibridben. Billy Dent remekül válogatta a nyers erőt és a gyöngéd szeretetet, majd a kettőt annyira elvegyítette, hogy Jazz azt hitte, ha az apja vérfoltokat töröltet fel vele, az a szeretet kimutatásának természetes módja."  

Jazz a világ leghírhedtebb sorozatgyilkosának gyermekeként nőtt fel, és a Jó Öreg Apu mindent megtett annak érdekében, hogy fiacskája elsajátítsa a szakma minden csínját-bínját. A vérgőzös gyermekévek elmúltával a tizenhét éves Jazz képes arra, amire még a legtapasztaltabb nyomozók sem: szinte zavarba ejtő természetességgel tud egy gyilkos fejével gondolkodni.

Egy nap brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság híre kavarja fel az álmos kisváros, Lobo's Nod lakosságának mindennapjait. Egyesek úgy vélik, hogy az alma talán nem is esett olyan messze a fájától, és a történtekért a zárkózott, beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiú a felelős. Jazz a seriff határozott tiltása ellenére nyomozásba kezd, hogy megakadályozza a további gyilkosságokat, és hogy mindenkinek bebizonyítsa: ő nem olyan, mint az apja. Mert ha sikerülne meggyőznie az embereket, talán végre ő maga is elhinné.