1939-ben megkérdezték Nadia Boulanger-t, milyen volt nőként elsőnek vezényelni a Boston Szimfonikus Zenekart Sztravinszkij Dumbarton Oaks című művének világpremierjén. Így válaszolt: „50 éve nő vagyok és felocsúdtam már a kezdeti ámulatból."

Muzsikus családban született, ahol már a nagyszülők is képzett muzsikusok voltak, ám mégis leginkább Nadia húga, az igen fiatalon, mindössze 24 évesen elhunyt Lili lett ismert, mint tehetséges zeneszerzőnő.

Tízévesen került be a párizsi Conservatoire-ba, ahol Charles Marie Widor és Gabriel Fauré tanították zeneszerzésre. Leginkább dalokat, kisebb-nagyobb vokális műveket komponált, de zenekari műveket, kamaradarabokat és egy operát is írt. Művein Debussy hatása érezhető, elsősorban a zenei neoklasszicizmus híve volt.

Nem sokkal Lili halála után azonban abbahagyta a komponálást. Nagyjából ekkor kezdett vezényelni; ő volt az első nő, aki nagy amerikai szimfonikus zenekarokat irányított.

Neve azonban leginkább pedagógusként maradt fenn, tanára volt olyan kiváló muzsikus személyiségeknek, mint Anhalt István, Daniel Barenboim, Robert Russell Bennett, Leonard Bernstein, Elliott Carter, Aaron Copland, Quincy Jones, Dinu Lipatti, Gian Carlo Menotti, Astor Piazzolla, Philip Glass, Walter Piston, Stanislaw Skrowaczewski, Henryk Szeryng, Igor Sztravinszkij,  Szőnyi Erzsébet.

Nadia Boulanger művészete erősen meghatározta a 20. századi amerikai zenét.