Mostanában annyit beszélünk arról, milyen személyiségkép rajzolódik ki rólunk a különböző internetes jelenlétünk alapján, hogy tulajdonképpen éppen ideje volt egy virtuális valóságra építkező film megszületésének. Amiből épp az derül k, hogy mennyire védtelenek vagyunk abban a világban (is), s hogy mennyire nem sejthető,mi zajlik a (tűz)falak mögött. iHa mindezt izgalmassá, elejétől a végéig feszültséget keltő mozivá akarja tenni a rendező, akkor célszerű krimi vagy thriller formájába csomagolni a történetet.

A Keresésben eltűnik egy 16 éves lány. Önmagában is gyomorszorító alap. Azzal pedig, hogy a digitális világnak és édesapja gondos archiválásának hála, születésétől kezdve rövid videókon, fotókon át láthatjuk felcseperedni, hogy a szemünk láttára lesz egy kislányból nagylány - már benne is vagyunk a történetben nyakig és lelkileg.

És innen nem is fogunk szabadulni, a moziban csak 102 percig, aztán majd hazafelé, és éjszaka, de még másnap reggel sem, amikor a filmbéli Margot-val hasonló korú gyerekünknek tesszük fel a kérdést, hogy szerinte beszélgetünk-e eleget. Mert a Keresés amellett, hogy tényleg fordulatos krimi, legfontosabb kapcsolatainkra kérdez rá. Azt a kérdést feszegeti, hogy vajon ismerjük-e gyerekeinket. Tudjuk-e, hogy az általuk oly otthonosan kezelt virtuális világban mennyire vannak egyedül, ismerjük-e barátaikat, tudjuk-e, hogy mi nyomasztja őket a leginkább, és vajon részesülünk-e sikereikből?

A 16 éves Margot édesapjával él együtt, anyja halála után ketten maradnak egymásnak. Gimnazista, átlagos kamasz, átlagosan hallgatag, átlagosan rendetlen, példának okáért a banán héját mindig abba a szemetesbe teszi, amelyikbe nem kellene. Aztán egy este azt mondja apjának - természetesen videó telefonon, a Facetime-on, hogy egy barátnőjénél marad, éjszakába nyúlóan tanulnak, majd mielőtt a papa bármit kérdezhetne megszakítja a hívást. Aztán persze a chaten még válaszol - ezt is látjuk, ugyanúgy, mintha csak saját számítógépünk monitorját néznénk.  Margot éjszaka még kétszer-háromszor megpróbál telefonálni apjának, aki azonban már alszik.

Reggel pedig csak azt konstatálja, hogy lánya valószínűleg már iskolában van, mert nem reagál sem a Facetime-re, a telefonja pedig ki van kapcsolva, csak üzenet hagyható.  Így telik el egy nap, s miután még délután sem jelentkezik, apja már aggódni kezd.

Otthon aztán rájön, hogy Margot nem vitte magával a laptopját, így ezen keresztül kezd el nyomozni. Mi pedig újra egy számítógép képernyője elé kerülünk, folyamatosan látjuk, ahogy a papa postafiókhoz tartozó passwordökkel bajlódik, belépve lánya levelezésibe próbálja megtudni, kinél is tölthette Margot az éjszakát, s hogy hol lehet egyáltalán. Helyenként vicces, ahogy innen-onnan visszapattan, de a végeredmény őt magát is meglepi. Margot Fb-és, Instagram és más közösségi oldala lánya új arcát és rengeteg más ismeretlen kamasz arcát mutatja meg. Akikről csupán annyit tud, amennyit Margot megjegyzésként mellékel telefonkönyvében. Merthogy nem ismeri őket, gyakorlatilag egyet sem közülük.

Az éjszaka telefonálgatással telik el, majd mikor kiderül, hogy az utolsó reményt keltő információ is megdől Margot hollétéről, a papa szinte sírva hívja a rendőrséget.

Ami ezután kezdődik, maga a tömény feszültség. Az ügyhöz kirendelt nyomozónő ugyanis személyes ügyének érzi Margot eltűnését, a lány apja pedig minden erejével próbálja segíteni a nyomozást. Amit ehhez felhasznál, és napról napra ügyesebben kezel - az a net. Innen tájékozódik, itt gyűjti az információkat, amiket aztán gondosan excel táblázatba foglalva ment el. Olvas, nézelődik Margot fényképei, rögzített videó telefonjai között - és bizony azzal szembesül, hogy bármennyire is szereti, alig ismeri a saját lányát. De napról napra egyre előrébb jár, olyan infókat derít ki, ami a nyomozót is meglepi.

Jó néhány döbbenetes fordulat következik a filmben - sok helyen annyira valóságosnak tűnik a történet, a média bevonása, a rendőri nyilatkozatok tükrében Margot eltűnése,  mintha dokumentumfilmet néznénk. Talán ettől szívbemarkolóbb, ahogy haladunk a végkifejlet felé. Hirtelen túlságosan is valóságos lesz a rémálom. S ahogy a nyomozás lassan a végére ér, úgy omlanak le a falak apa és lánya között - csakhogy Margot nélkül. Izgalom nélkül nem maradunk egy percig sem, hazugságok lepleződnek le, álarcok hullanak le, kiderül, hogy Margot eltűnése kapcsán bőven akadnak olyanok, akik megpróbálnak hasznot húzni a nyilvánosságból. De amire végképp nem számítunk, az is bekövetkezik, és ettől roppant csavaros a kutatás.

Megoldás persze lesz, mindig van. A filmben van. Kérdés, hogy saját életünkben is találunk-e megfelelő válaszokat a kamasz gyerekeinkkel kapcsolatos égető kérdésekre. Persze az eltűnés rémálma nélkül. És anélkül, hogy betörnénk a virtuális világukba.

A Keresés nem épp előzmény nélküli újszerű vizuális formanyelvével - Windows/macOS ablakok váltogatásával meséli el Margot eltűnését -,  de mégis érdekes technikai megoldásokat tartogat, ráadásul bármennyire is nehezen hihető, de  így is  működhet egy igazán jó film, amit már nem kell keresni.

A Keresést szeptember 20-tól vetítik a hazai mozik.