Mielőtt még a hat olimpián indult kiváló gyorskorcsolyázónőt hallgathatta volna a publikum, Kis János sporttörténész, az Európai Sport Hagyományőrző Egyesület elnöke mutatatta be két, a közelmúltban megjelent könyvét, Az olimpiák hőseit és az esthez nagyon is kapcsolódó Téli olimpiák című kiadványát.

Hunyady Emese már rögtön a beszélgetés elején egy eddig ismeretlen életrajzi adattal előrukkolva még örvendeztette meg a helyi sportbarátokat. Megtudtuk, hogy vasi kötődése révén, gyermekkorában gyakran megfordult Jákon, itt töltötte a szünidők egy részét. Korcsolyázni természetesen Budapesten tanult meg, először öt évig műkorcsolyázott, de azt nem szerette igazán, mindig kibúvót keresett az edzéseken a munka alól. Véletlenül keveredett a gyorskorcsolyázók közé, ahol gátfutókat megszégyenítő ruganyossága és laza izomzata révén egyre jobb eredményeket kezdett elérni. Negyedikes gimnazistaként kijutott élete első olimpiájára, részt vehetett az 1984-ben, Szarajevóban megrendezett ötkarikás játékokon, ahol a 19. helyen végzett. Nem csoda hát, hogy majd meghasadt a szíve a délszláv háború idején, amikor szétlőtték az olimpiai műkorcsolya pályát.

Az olimpia előtt Grosics Gyula, a Bp. Volán elnöke, az Aranycsapat egykori kapusa megszüntette a műkorcsolya-szakosztályt és az MTK fogadta be őket. (Később Grosiccsal tisztázták a helyzetet.) Az igazi csalódás azonban az olimpia után érte: jelentkezett a Testnevelési Főiskola szakedzői szakára, azonban egy személyes bosszú miatt nem vették fel. Kihasználva egy kínálkozó alkalmat, Bécsbe távozott és férjhez ment. 1988-ban, Calgaryban már osztrák színekben indult, de belázasodott és elmaradt a remélt jó helyezés.

Négy év múlva viszont már bronzérmet szerzett Albertville-ben, ami számára mégis csalódást jelentett, a külső körülmények szerencsétlen alakulása fosztotta meg az aranyéremtől. Még két évet kellett várnia, hogy igazán csúcsra érjen. Lillemammer (pontosabban Hamar) meghozta számára a várva várt sikert és dicsőséget. Önbizalommal tele, remekül versenyzett, és fölényesen győzte le az orosz Fedotkinát. Közkívánatra jöhetett osztrák zászlóval a tiszteletkör, a valcer. Később egy barátja úgy változtatta meg a TV felvételt, hogy a piros-fehér-piros osztrák zászló néha-néha piros-fehér-zöldre vált. Ja, kérem, hazát lehet cserélni, de szívet nem!

Naganóban élete talán legnagyszerűbb formájában versenyzett, ezért is volt számára a negyedik hely pályafutása legnagyobb csalódása. 2002-ben hatodik olimpiáján is rajthoz állt, de az indulás, és a megszerzett kilencedik hely maga volt a csoda, korábbi térdsérülése miatt.

Hunyady Emese az olimpiai bajnoki elsősége mellett nagyon büszke a négytávú összetettben szerzett Európa- és világbajnoki címeire is, szakmailag ezek jelentenek valódi értéket. Az est folyamán a szakmát a beszélgetőpartnerek közül, a régi ismerős, Varga Jenő képviselte, aki segített még közelebb hozni a jelenlévő koris palánták számára szeretett sportágukat. Emese nagyon örült, hogy rengeteg fiatal volt kíváncsi rá, akik közül talán kikerülhet az első „igazi" magyar téli olimpiai bajnok is. Sajnos olimpiai érmeit nem tudta megmutatni ifjú rajongóinak, mert évekkel ezelőtt ellopták azokat egy bécsi bank széfjéből.

Szeretett volna nyári olimpián is rajthoz állni, a 3000 méteres egyéni üldözőversenyben az athéni játékokon, de nem sikerült neki. (Az osztrák bajnokságban a 4. helyen végzett.) A doppingellenes küzdelem élharcosának vallja magát, hiszen - elmondása szerint - ha nem lettek volna a mélyhangú NDK-s, és bajuszos orosz lányok, akkor ma akár többszörös olimpiai bajnok is lehetne. Ismerve az osztrák és a magyar viszonyokat, szerinte Magyarországon jobban megbecsülik a bajnokokat, Ausztriában kevesebb az olimpiai bajnokoknak járó jutalom, és nincs életjáradék sem. Igaz, a többnyire alpesi síző bajnokok erre nincsenek rászorulva, már karrierjük során megalapozzák jövőjüket.

A beszélgetés végén egy másik olimpiai bajnok, Szarka Zoltán labdarúgó köszöntötte Emesét, megköszönve neki ezt az emlékezetes estet. Hunyady Emese személyében a magyar sport egy kivételesen érdekes pályát befutott egyéniségét ismerhette meg a jelenlévő népes közönség, akinek kitartása, szorgalma, a sport iránti alázata példaértékű lehet az ifjú utódok számára!